Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

illetve 26,726-ra apadt. A konfirmándusok létszáma némileg emelkedett. 1913-ban volt 95,454, 1914: 95678 s 1915 : 96,901 a konfirmándusok száma. Majd egy évtized mnlva itt is érezteti káros hatását a világháború borzalma. Az esketésekben is nem az egyházi szertartás mellőzése, hanem a háború miatt apadás észlelhető. 1913-ban 31,489, 1914: 26,290 s 1915: 21,357 volt az esküvő párok száma, Az úrvaesorázók száma volt 1913-ban 1.117,337, 1914: 1,132,961 s 1915: 1.175,060. A beteg úrvaesorázók számát a katonai kórházak szolgáltatták. Temetés volt egyházi kísérettel 1913: 55,422, 1914: 60,688 s 1915: 64,636 hasonlóan a kórházak részvételével. Az áttérések ós kilépések statisztikája a világháborúban szünetel. így érezteti az Európa öngyilkosságával határos világháború a maga hatásait az egyházi élet összes ágaiban. De megnyitja majd nekünk a Balkánt az óhajtott ós várva várt világbéke idejében. Erről már jó lesz előre is gondolkozni, A szász királyság vallásfelekezeti viszonyairól a legújabb népszámlálás hivatalos statisztikai adatai alapján az 1871—1910. terjedő időközben Luthardt lapja, az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg.", a következőket írja: „A jelzett időszakaszban Szászországban a lakosság száma 2.556,510-ről 4.896,661 lélekre emelkedett és pedig az evangélikusok 2.484,070-ről 4.501,510-re (a lakosság 81'2 %), a római katholikusok 53,643-ról 233,872-re, a reformátusok 9347-ről 16,53l-re, a német katholikusok 3015-ről 4140-re, az anglikánusok 452-ről 829-re, a görög katholikusok 554-ről 2151-re, az izraeliták 3364-ről 17,587-re s az „egyéb hivők" 1052-ről 30,029-re emelkedtek. Utóbbiak között szerepelnek a mennoniták, baptisták, methodisták, disszidensok s a felekezeten kívül állók." Mint látjuk, a kis Szászország a leglutheránusabb ország s mégis róm. kath. királyi udvara van. A lengyel korona kedvéért tért át annak idején a jellemileg épen nem erős Ágost a róm. kath. egyházba. így Drezda városának máig is egyetlen róm. kath. temploma az udvari templom. Gyurátz Ferenczröl, mint lelépett dunántúli ev. püspök főpapi egyéniségéről s főleg áldásos egyházi és irodalmi munkásságáról jól ismert forrásból melegen emlékezik meg Luthardt lapjának legújabb száma. Szép és kegyeletes dolog a megemlékezés és tájékoztatás, főleg a német prot. sajtóban, a melyet annak idején mi is oly sok elismeréssel folytattunk a mi hazai egyházi és irodalmi viszonyainkról, míg nem egy buzgó ev. lelkész denuncziálása vette ki azokat kezünkből. Ma ezt szerencsés kézzel folytatja Daxer pozsonyi és Rácz L. sárospataki tanár. E tájékoztatásra máig is szüksége van közjogi tekintetben is a német prot. külföldnek, sőt mégoly illusztris tudósoknak is, mint p. o. Wundt, Eucken s legújabban Baumgarten. Örömmel és elismeréssel jelezzük e dolgokat. Sz. M. IRODALOM. Távíratmegváltásí lapok % üdvözlésekhez és részvét kifejezésére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám). Mens sana in corpore sano. Ez a czíme annak a kis füzetnek, melyet Gombos Ferencz losonczi ref. vallástanár írt. Nemes, komoly, testvéri szóval fordul a diák-ifjúsághoz s annak egy hihetetlenül elharapódzott szexuális kicsapongása: az onania ellen küzd. Gombos Ferencz egyik tagja annak a lelkes csoportnak, a mely Keresztyén Diákszövetség elnevezés alatt munkálkodik ifjúságunk valláserkölcsi felemelésén. Ismeri a diákságot s tudja —- fájdalom : jól tudja! —, hogy mik annak a nyomorúságai. Füzetével foglalkozott valamennyi egyházi lapunk s megállapították, hogy a szerző jó munkát végzett. Ezt mi is konstatáljuk s ezzel- rendben is volna a dolog, ha nem vegyült volna a helyeslők kórusába egy aggodalmaskodó hang, a mely óvatosságot ajánl s azt mondja, hogy ne adjuk addig közkézre Gombos füzetét, míg a pedagógusok meg nem állapodtak abban, hogy a nemi felvilágosítás helyes ós szükséges. Megérdemli az ügy, hogy egy-két szót vesztegessünk reá. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a „Mens sana . . nem arra a lapra tartozik, a melyen nemi felvilágosításról lehet szó, mert az említett kicsapongás tényét nem ismerteti, nem írja le, hanem csak általánosságban szól róla, mint a mely bűn és betegség egyszerre, s olyan betegség, melynek az akarat az orvosa. Tehát ne féljünk, hogy ez a füzet valakit bűnre csábít. Nincs olyan egészséges ifjú, a ki megkíván — egy betegséget. A mi azt az ajánlatot illeti, hogy várjunk, míg a pedagogusok megállapodnak: hát a pedagogusok innenonnan csaknem két évszázad óta töprengenek, talán Rousseautól Foersterig s az alatt az ifjú nemzedék sorozata vígan pusztul a szexuális elvadulásban. Nem vagyunk hívei a derűre-borura való felvilágosításnak s tiszteletreméltónak tartjuk a felvilágosítás ellenségeinek bizonyos mértékig jogosult aggodalmát. De az ifjúság mai légkörében, a mely tele van felelőtlen „felvilágosítókkal", egész szívvel pártjára állunk minden nevelőnek, a ki felelősséggel küzd az ifjúság szexuális neveletlensége ellen. Még ott is, a hol mindent meg tudnak tenni a kártékony hatások kiküszöbölésére: a legjobb családok gyermekei is megkapják a nemi felvilágosítást „házhoz szállítva", a mikor a kocsis káromkodik és vieczel, vagy megkapják az utczán és tanulótársaiktól. Minden nevelőnek ismernie kell a gyerekek vásott rajzait s tudnia kell. hogy az sok olyan dolgot tud, a miről nevelőjének soha számot nem ad, pláne a mai iskolarendszerünk mellett, a mely olyan merev, mintha kardot nyelt volna s hírét se hallotta a kicsinyekhez lehajolni tucló atyai szeretetnek s mindenekfelett: a komoly és nemes, de baráti hangnak! Valljuk, hogy & puszta felvilágosítás fejvesztett gondolata a pedagógiának, ha nem előzi meg gondos preventív munka: czéltudatos ós kemény jellem-