Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-20 / 8. szám

vekedett a kis Feri. Maga az édesapa tanítgatta az okos kis gyermeket. Az olvasásban, betűvetésben és az elemi ismeretekben oly gyorsan halacl a kis fiú, hogy már nyolczéves korában fölcsaphat gimnázistának. 1869 őszén már ott látjuk a sárospataki kollégium ősi falai közt, melynek kevés nálánál fiatalabb diákja volt. Ehhez a diákoskodáshoz azonban más is kell: az, a miből a háborúhoz olyan sok kell! Itt kezdődik a Lónyay grófoknak Istentől rendelt, nemes szerepe a mi Simon Ferenczünk életében. Lónyay Menyhért nemcsak az Isten házába járogatott vasárnapról-vasárnapra családjával együtt, nemcsak a nádfödeles kis paróchiát tisztelte meg gyakorta látogatásával. Erezte, hogy az Isten hív szolgájával szemben többel is tartozik. A községben a gr. Ráday családnak is volt birtoka. A két gróf önként fölajánlott a derék apának, minden ellenszolgáltatás nélkül, évi 800 frtot friinak taníttatási költségeire. Ennek kétharmadrészét Lónyay, egyharmadát pedig Ráday gr. adta. S ígéretüket évről-évre hűségesen be is váltották. Álljunk meg itt egy perezre. Szálljon el a lelkünk meghatottan a két nemes gróf haló poraihoz. Mondjon hálaadó imát az Egek Urának, a miért ilyen főurakat is adott egyházunknak. Azután kérjük, hogy adjon ilyeneket ma is nékünk! S ne szorítsa össze e közben lelkünket az a fájó tudatr

hogy manapság sok üresfejű tekintetes úr is leereszkedésnek veszi, ha a „papocskámmal" vállveregetés közben egy-két szót vált... A felsőbb gimnáziumi osztályokat, a német nyelv elsajátítása kedvéért, Késmárkon végezte, hasonlóképen kiváló eredménnyel. Pályaválasztás előtt áll az ifjú. A választás nem nehéz: szíve-lelke édesat}r

ja hivatásához vonzza. S ez olyan természetes is: egy hivatását őszintén szerető lelkipásztor gyermekének nem atyja hivatása felé kell-e elsősorban fordulnia ? Mindig sajnálhatjuk azokat a lelkészeket, a kiknek több fiúgyermeket adott az Isten s egyik se választja az ő pályájukat. Nagy bajnak kell ott lenni... Az édesatyai és a gyermeki közös vágy testet ölt : 1879 őszén már a budapesti theologiának a hallgatója Simon Ferencz. Pestre jövetelében a tuzséri grófi patrónusoknak is része van. Erre a támogatásra hamarosan még nagyobb szüksége lesz. Alig van Pesten, máris meghal az áldott szívű, fáradhatatlan gondosságé édesatya. Ettől az időtől kezdve önmaga tartja fönn magát. Lónyay grófék most is támogatják: jó nevelői állást szereznek neki és budapesti otthonukban is szívesen látják. A mindennapi kenyérért való küzdelem sem töri meg az árvasorba jutó ifjú tudományszeretetét. A theologián mindvégig a legelső marad. Mint ilyen szénior lesz, A pályadíjak legnagyobb részét ő viszi el. A kiválók közül is kiválik. Mikor vizsgázik, hallgatótársai mind bemennek hallgatni: „Gyertek be, mondogatják a többieknek, Simon Feri vizsgázik." Nagy oka van annak, a mikor a diák nemcsak a maga, hanem a más vizsgája után is érdeklődik ! Nemcsak theologustársai, de á budapesti egyetemi és főiskolai ifjúság körében is nagy népszerűségnek örvend az imponáló megjelenésű, kiváló szónoki képességekkel megáldott ifjú. Mikor Rudolf trónörökös megnősül és feleségével első látogatását teszi Budapesten, az ország szívének egész ifjúsága nevébe.i ő üdvözli. A theologia elvégzése után két évet tölt külföldön, ebből másfelet a skótok fővárosában, Edinburghban. Visszafelé jövet megáll Párisban. Itt súlyos betegségbe esik. Gyógyíttatnia kell magát. A párisi orvosok, mint többször elpanaszolta később, valósággal kirabolták. A mi pénze csak maradt Skócziában, minden értékes angol könyveket szerzett be a tudományszomjas ifjú. Párisban az utolsó könyvét is el kellett adnia! Nem is bocsátotta meg sohasem a franeziáknák ! Az 1883-ban, nyelvi ós theologiai ismeretekkel bőven megrakodva, hazatéuő ifjút a budapesti egyház al kalmazta hitoktató s.-lelkészül. Még ebben az esztendőben budai s.-lelkész lett önálló hatáskörrel. 0 szervezte a budai ref. egyházat. A budai előkelő ref. családokkal Lónyay grófék révén került összeköttetésbe, kik külföldi tanulmányútján is szerető fig\ elemmel kísérték. Négy év alatt csaknem egészen tető alá hozta a budai ref. egyházat. Nem kis munka volt! Hozzá még, szerény anyagi viszonyai miatt, egy napilapnál is vállalt éjszakai munkát. Gyalogszerrel bandukolt föl éjszakánkint Pestről várbeli lakására ! Budai szervezőmunkássága közben választotta meg a jászberényi gyülekezet lelkipásztorává. Csakugyan elmondhatjuk, hogy valósággal az Isten küldte oda, hogy a nagy r. kath. áradatban minden vonalon bajokkal, adósságokkal kiizködő, szinte pusztulásnak induló gyülekezetet, romjaiból új életre keltse és a virágzás útjára vezérelje. Egyházalkotmányunk — sajnos—nem engedi meg, hogy egyházi hatóságaink, szervezeteink legalább az ilyen exponált gyülekezeteink lelki vezéreinek megválasztására gyakoroljanak befolyást, így, míg a róm. kath.-ok legjobb erőiket küldik az ilyen helyekre, nálunk csak ritkán kerülnek az ilyenek élére csakugyan odavaló lelkipásztorok. Ezek közé a valóban ritka esetek közé tartozott Simon Ferencz 28 éves jászberényi papsága! Méltán mondotta a főgondnok 25 éves lelkészi jubileuma alkalmával: „Büszkeségünk, hogy az Isten ilyen lelkipásztort vezérelt hozzánk". Súlyt tudott adni abban a nagy r. kath. tengerben a kis ref. szigetnek. Ezt a súlyt elsősorban saját személyével adta meg, azután azzal, hogy egyházából valóságos mintagyülekezetet teremtett. Egyéni súlyát mi se bizonyítja jobban, mint az, hogy a jászok nagy kath. városának nagy kath. képviselőjét, Apponyi Albert grófot véle üdvözöltettCk csaknem mindig a város nevében. Halála után jegyzőkönyvében örökítette meg érdemeit a város. Gyülekezete körében tettereje, hivatottsága valóban csodákat müveit. Negyedszázad alatt százezer koronával