Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

. . . Hogy, a melyért imáink égbe szállnak, Föl kell virulni végre a hazának. » Legszebb költeményei nem akkor támadnak, a mikor az érzés közvetlenül belevág a lelkébe, hanem azután, mikor a lelke utána rezeg, mint a megpendített húr. Bizonyos távolság kell neki, bizonyos idő elmúlása, míg az érzései dalban kristályosodnak. Ódái — esemé­nyekről és emberekről, melyek és kik bizonyos idő tompította hatással érnek hozzá, ha nem mérhetők is Arany megrázó erejéhez, szédületes ódai szárnyalásához — mégis helyet követelnek az irodalom történetében. Az érzés közvetlen, áradó melegsége, a nyelv és a forma hajlékony, pompás kifejezőkészsége ha mindenütt, itt kettős mértékkel ragadják meg a lelket. Jegyezzük meg itt különben, hogy a tehnikai készség és a nyelv nála egy csiszolt, művészi kristálypohár, mely remek formába önti a forró érzéseket. Már mint ifjú — akárcsak Minerva — a költői kifejezőkészség egész fegyverze­tével lép föl s e tekintetben fejlődést nála később sajá­tosan keveset találunk. Nyelve nagyszerűen hajlik, külö­nösen leírásaiban, akár a tavasz rezgő bűbáján villan át a szeme, mint a fecske, akár a csákányütések alatt elporló ősi kastélyt, a zöld folyókával átfolyt öreg­méhest, egy fiatal asszony elfeledt sirját festi, akár pedig a vihart, az eső előtti fojtott hangulatot, vagy egy-egy helyzethez vagy vidékhez tapadó benyomásokat jeleníti meg. Itt, leírásaiban, lüktet különösen a termé­szethez való mély szeretete. Új, meglepő vonásokat ugyan nem tár föl annak szépségéből, de éles, reális megfigyeléssel hajol annak szomorú vagy tavaszi arcza fölé s mélyen vési lelkébe vonásait. A természet tele van millió rejtett hanggal s az ő lelke tovább rezgeti azokat; tele van ezer árnyalatú fénnyel (Hangok. A fény.) s az ő lelke az érző tükör, melybe mégis úgy meg­marad minden kép, „mint a hóban a nyom". Nem lenne teljes ez a futó vázlat Vargha Gyula költői arczképéről, ha az epikust figyelmen kívül hagy­nék benne. Itt azonban — eltekintve „Jézus eltűnéséi­től, mely szinte gyöngye az egész kötetnek — általában nem volt olyan szerencsés, mint a lírában. A hol a mult egyetlen képpé, leírássá olvad, ott kifejező, jellemző színeket rak föl képzelete palettájáról; a hol azonban a mult cselekménnyé szélesedik, ott hiányzik a kom­poziczió egysége. A motívumok több ágra szakadnak s néhol homályosak. (Czeglédi István, Csabor úr, Túri doktor.) Mindegyik ilyen képet vagy elbeszélést átlengi azonban az az erős, tiszta történelmi levegő, a mit csak kevesen tudnak éreztetni velünk. . . . Egy élet — dalban elbeszélve; öröme, vergő­dése, fájdalma, szárnyalása elvonulnak a zengő sorokban. Es a kritika, mikor az analízis késével föléhajol ennek a dalos életrajznak — úgy tetszik — az ő hideg szem­pontjaival egy kissé mindig igazságtalan. A holt for­mák, sémák között mintegy kicsúszik a kezéből maga az élet, a mit csak a dal a maga egészében hozhat közel hozzánk. Élő, küzdő, álmodó, tiszta költőlélek szól itt mihozzánk, megéreztetvén velünk, hogy Vargha Gyula elsősorban nem tudós, nem államtitkár, hanem egy királyfi, a ki az élet szürke piaczain ezüsterdőt teremtett maga körül. Ebben az ezüsterdőben, az ő költészete világában, szívesen bolyong az ember s le-letép egy levelet, egy virágot, egy szép hangulatot, tiszta meleg érzést, hogy elvigye magával az élet kopárabb utaira is. Köszönet ezekért a színes virágokért, zengő dalokért a királyfinak! Muraközy Gyula. Az Út, folyóirat a lelkipásztori munka számára, deczemberi számának tartalma: Csendes óra. A titok. (R. L.) — Igehirdetés. — Kultusz. Beszédvázlatok. (Karácsonyi Csodalátás — csodavárás. Újévi: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Temetési beszéd: Karácsonyfa­gyújtás. R. L.) — Vallásos nevelés. Hogyan tanítsunk vallást ? (Vallástanítás az iskolában. A népiskolai vallás­tanítás anyaga és tanterve. M. S.) Gyermek-istentiszte­let. (A gyermek. Karácsonyra. M. S.) Bethlehemes játé­kok? R. L. — Gyülekezeti munka, pásztorkodás, belmisszió. A lelkipásztor munkája a háborúban. (3. Ált. nevelői irányú munka. I. L) A gyülekezeti munka elő­feltételei. (A programm. I. L.) — Megbeszélések. (Nép­theologia. Bibliai történetek. Apróságok. R. L.) — Kalá­szok. (Üzenet és imádság beteg katonák számára. R. L.) — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. —Szerkesztik és kiadják: dr. Imre Lajos, dr. Ravasz László, dr. Makkai Sándor. Megjelenik július és augusztus hó kivételével minden hónap 15-én. Előfizetési ár: egész évre 6 kor., félévre 3 kor., egyes szám ára 80 fillér. Szerkesztőség: Kolozsvár, Bocskai-tér 1. Az Igehirdető január liavi füzetének tartalma: Jancsó Sándor: Bízzuk az Úrra legdrágább kincsein­ket. Újévi. — Korbély Géza: Mire int az esztendő for­dulása? Újévi. — Csernák Béla: Jézus pedig gyara­podék . . . Vasárnapi. — Kiss Samu: Nehéz idők gyógyszere. Háború idején. —- Mészáros János : Szabad­ságunk. Vasárnapi. — Révész János : Önvizsgálat. Há­ború idején.— Szűcs József: Pohár az Úr kezében. Háborús időben. Kiadóhivatal Nagybánya, Híd-utcza 19. Előfizetés : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Irodalmi vita. A harcz már elcsendesedett. Dunán­túli tisztes harczában, bármennyire is maga maradt, keményen állta a sarat, minduntalan oda ütött, hol székel az „agy". Ez irodalmi vita emlegetése nem tar­toznék ide, ha egy kettőre ki nem bővült volna világ­nézleti harcczd. És mert ezt sokan észrevették, pro és kontra sok véleményt váltott ki az újságolvasó közön­ségből. Az egészben különösen az az érdekes, hogy a ki nincs egy véleményen a nyugatosokkal, a ki nem tartja Adyt és társait a legnagyobb magyar íróknak, a ki nem tudja élvezni az ő — enyhén szólva — nyakatekert írá­saikat, az elmaradt analfabéta, reakcziós. Bizonyos orá­kulumok szerint nekünk hozzá kell szoknunk ezekhez az új írókhoz, a kik egyenes leszármazottjai Csokonai­nak, Petőfinek. Dehát a végén aztán kisült, hogy a nagy irodalmi vita mire volt jó. A beavatottak már ekkor tudták, hogy a Petőfi-Társaságban 4 hely van ürese­désben és hogy Gyóni Gézát akarják bejuttatni a tagok. Nosza, kapjunk az alkalmon. Dorongoljak le ezt a hűt­lenné vált Nyugatost. Ráolvasták a „tehetségtelen közép­szerűség" vádját és kijátszották vele szemben a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents