Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
. . . Hogy, a melyért imáink égbe szállnak, Föl kell virulni végre a hazának. » Legszebb költeményei nem akkor támadnak, a mikor az érzés közvetlenül belevág a lelkébe, hanem azután, mikor a lelke utána rezeg, mint a megpendített húr. Bizonyos távolság kell neki, bizonyos idő elmúlása, míg az érzései dalban kristályosodnak. Ódái — eseményekről és emberekről, melyek és kik bizonyos idő tompította hatással érnek hozzá, ha nem mérhetők is Arany megrázó erejéhez, szédületes ódai szárnyalásához — mégis helyet követelnek az irodalom történetében. Az érzés közvetlen, áradó melegsége, a nyelv és a forma hajlékony, pompás kifejezőkészsége ha mindenütt, itt kettős mértékkel ragadják meg a lelket. Jegyezzük meg itt különben, hogy a tehnikai készség és a nyelv nála egy csiszolt, művészi kristálypohár, mely remek formába önti a forró érzéseket. Már mint ifjú — akárcsak Minerva — a költői kifejezőkészség egész fegyverzetével lép föl s e tekintetben fejlődést nála később sajátosan keveset találunk. Nyelve nagyszerűen hajlik, különösen leírásaiban, akár a tavasz rezgő bűbáján villan át a szeme, mint a fecske, akár a csákányütések alatt elporló ősi kastélyt, a zöld folyókával átfolyt öregméhest, egy fiatal asszony elfeledt sirját festi, akár pedig a vihart, az eső előtti fojtott hangulatot, vagy egy-egy helyzethez vagy vidékhez tapadó benyomásokat jeleníti meg. Itt, leírásaiban, lüktet különösen a természethez való mély szeretete. Új, meglepő vonásokat ugyan nem tár föl annak szépségéből, de éles, reális megfigyeléssel hajol annak szomorú vagy tavaszi arcza fölé s mélyen vési lelkébe vonásait. A természet tele van millió rejtett hanggal s az ő lelke tovább rezgeti azokat; tele van ezer árnyalatú fénnyel (Hangok. A fény.) s az ő lelke az érző tükör, melybe mégis úgy megmarad minden kép, „mint a hóban a nyom". Nem lenne teljes ez a futó vázlat Vargha Gyula költői arczképéről, ha az epikust figyelmen kívül hagynék benne. Itt azonban — eltekintve „Jézus eltűnéséitől, mely szinte gyöngye az egész kötetnek — általában nem volt olyan szerencsés, mint a lírában. A hol a mult egyetlen képpé, leírássá olvad, ott kifejező, jellemző színeket rak föl képzelete palettájáról; a hol azonban a mult cselekménnyé szélesedik, ott hiányzik a kompoziczió egysége. A motívumok több ágra szakadnak s néhol homályosak. (Czeglédi István, Csabor úr, Túri doktor.) Mindegyik ilyen képet vagy elbeszélést átlengi azonban az az erős, tiszta történelmi levegő, a mit csak kevesen tudnak éreztetni velünk. . . . Egy élet — dalban elbeszélve; öröme, vergődése, fájdalma, szárnyalása elvonulnak a zengő sorokban. Es a kritika, mikor az analízis késével föléhajol ennek a dalos életrajznak — úgy tetszik — az ő hideg szempontjaival egy kissé mindig igazságtalan. A holt formák, sémák között mintegy kicsúszik a kezéből maga az élet, a mit csak a dal a maga egészében hozhat közel hozzánk. Élő, küzdő, álmodó, tiszta költőlélek szól itt mihozzánk, megéreztetvén velünk, hogy Vargha Gyula elsősorban nem tudós, nem államtitkár, hanem egy királyfi, a ki az élet szürke piaczain ezüsterdőt teremtett maga körül. Ebben az ezüsterdőben, az ő költészete világában, szívesen bolyong az ember s le-letép egy levelet, egy virágot, egy szép hangulatot, tiszta meleg érzést, hogy elvigye magával az élet kopárabb utaira is. Köszönet ezekért a színes virágokért, zengő dalokért a királyfinak! Muraközy Gyula. Az Út, folyóirat a lelkipásztori munka számára, deczemberi számának tartalma: Csendes óra. A titok. (R. L.) — Igehirdetés. — Kultusz. Beszédvázlatok. (Karácsonyi Csodalátás — csodavárás. Újévi: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Temetési beszéd: Karácsonyfagyújtás. R. L.) — Vallásos nevelés. Hogyan tanítsunk vallást ? (Vallástanítás az iskolában. A népiskolai vallástanítás anyaga és tanterve. M. S.) Gyermek-istentisztelet. (A gyermek. Karácsonyra. M. S.) Bethlehemes játékok? R. L. — Gyülekezeti munka, pásztorkodás, belmisszió. A lelkipásztor munkája a háborúban. (3. Ált. nevelői irányú munka. I. L) A gyülekezeti munka előfeltételei. (A programm. I. L.) — Megbeszélések. (Néptheologia. Bibliai történetek. Apróságok. R. L.) — Kalászok. (Üzenet és imádság beteg katonák számára. R. L.) — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. —Szerkesztik és kiadják: dr. Imre Lajos, dr. Ravasz László, dr. Makkai Sándor. Megjelenik július és augusztus hó kivételével minden hónap 15-én. Előfizetési ár: egész évre 6 kor., félévre 3 kor., egyes szám ára 80 fillér. Szerkesztőség: Kolozsvár, Bocskai-tér 1. Az Igehirdető január liavi füzetének tartalma: Jancsó Sándor: Bízzuk az Úrra legdrágább kincseinket. Újévi. — Korbély Géza: Mire int az esztendő fordulása? Újévi. — Csernák Béla: Jézus pedig gyarapodék . . . Vasárnapi. — Kiss Samu: Nehéz idők gyógyszere. Háború idején. —- Mészáros János : Szabadságunk. Vasárnapi. — Révész János : Önvizsgálat. Háború idején.— Szűcs József: Pohár az Úr kezében. Háborús időben. Kiadóhivatal Nagybánya, Híd-utcza 19. Előfizetés : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Irodalmi vita. A harcz már elcsendesedett. Dunántúli tisztes harczában, bármennyire is maga maradt, keményen állta a sarat, minduntalan oda ütött, hol székel az „agy". Ez irodalmi vita emlegetése nem tartoznék ide, ha egy kettőre ki nem bővült volna világnézleti harcczd. És mert ezt sokan észrevették, pro és kontra sok véleményt váltott ki az újságolvasó közönségből. Az egészben különösen az az érdekes, hogy a ki nincs egy véleményen a nyugatosokkal, a ki nem tartja Adyt és társait a legnagyobb magyar íróknak, a ki nem tudja élvezni az ő — enyhén szólva — nyakatekert írásaikat, az elmaradt analfabéta, reakcziós. Bizonyos orákulumok szerint nekünk hozzá kell szoknunk ezekhez az új írókhoz, a kik egyenes leszármazottjai Csokonainak, Petőfinek. Dehát a végén aztán kisült, hogy a nagy irodalmi vita mire volt jó. A beavatottak már ekkor tudták, hogy a Petőfi-Társaságban 4 hely van üresedésben és hogy Gyóni Gézát akarják bejuttatni a tagok. Nosza, kapjunk az alkalmon. Dorongoljak le ezt a hűtlenné vált Nyugatost. Ráolvasták a „tehetségtelen középszerűség" vádját és kijátszották vele szemben a leg-