Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

elegendő a kecskeméti 16,000 lelkes egyház és intézményei gondos vezetésére és lelki szükségletei kellő ellátására. Vezetni az egyháztanács és sokféle bizottságainak ügymenetét, irányítani és számontartani a főgimnázium és jogakadémia szellemi és anyagi ügyeit, ellátni egy népes egyház lelkészi irodáját, prédikálni legalább is minden második vasárnap, megkeresztelni átlag 500 újszülöttet, örök nyugalomra kísérni 350 halottat és az egyház áldásával látni el átlag 120 házasuló párt s mindezek mellett képviselni az egyházat a társadalommal, a polgári és egyházi hatóságokkal szemben: egy ember kezében összpontosítva olyan nagy elfoglaltságot jelent, hogy mellette sem ideje, sem kedve nem maradhat a lelkipásztori gondviselés intenzív gyakorlására, a vallástanítás és általában a hitélet mélyítésére és irányítására. Már pedig — mondja tovább a javaslat — ha valahol, úgy különösen olyan helyen szinte életszükséglet az élénkebb belmissziói tevékenység, a hol 16,000 reformátussal 50,000 más vallású állván szemben, már csak a tömeg felszívó erejével is élénk küzdelmet kell folytatni, hogy a magunkét megtarthassuk; a hol a hatalmas versenytárs nagy apparátussal felszerelve még támadólag is tevékenykedik a lélekhalászat terén, a hol a gyakori vegyes házasságok révén egyébként is megalkuvásra, ellanyhulásra vagy elszíntelenedésre hajlandó a protestáns öntudat; a hol felekezeti népiskola protestáns ízű műveltsége és hagyományos szelleme sem támogatja sem a vallástanító, sem az igehirdető lelkész munkáját. E beteges helyzeten javítani egyetlen út és mód csak a felelős állások szaporítása s a munkakörök szétosztása lehet. A javaslat t. i. elvileg ellenzi azok véleményét, a kik a megoldást a segédlelkészek számának szaporításában látják, a vezetést pedig meghagynák továbbra is egy rendes, de tekintélyes állású és minél jobb fizetésű lelkész kezében. „Ennek a rendszernek mar láttuk, úgymond, hiányát Fördős és Mészáros lelkészeink idejében. Mind a kettő nagy tudású és tekintélyes s nagy munkabírású egyéniség volt. És lám, mint Fördős után, úgy most is kielégítetlen szükségekről tanakodunk, a melyeknek betöltését mint véges emberi erejüket túlhaladót — elismerjük — nem is vártuk az elköltözöttektől. Kiktől várjuk tehát? Szálló-forgó segédlelkészektől? Tapasztalatlan és ismeretlen ifjaktól, a kik önálló munkakörrel már csak alkalmaztatásuk ideiglenes volta miatt is megnem bízhatók és leginkább csak a szertartások végzésében és a lelkészi irodában lehetnek főnöküknek segítségére ; míg az egyházkormányzat, lelkigondozás és vallásos nevelés irányításának nagy és fontos munkája továbbra is egy ember vállaira nehezedik." A javaslat szerint tehát más irányban kell a feladatok ellátásának módját megtalálni „és ez a mód csak a kettős lelkészség visszaállítása lehet, czélszerűen megosztott, önálló munkakörök kijelölésével és csak egy segédlelkész alkalmazásával, ellenben még egy városi belső rendes hitoktató tanítói állás szervezésével". A javaslatnak ezek a részei immár az egyháztanács által el is fogadtattak ! Ellenben a két lelkész munkakörei megosztása tárgyában még nincs határozat. Az idevonatkozó javaslatok a következők lennének: „Egyházi törvényünk ugyan az olyan egyházközségeket, a melyekben a lélekszám az 5000-et meghaladja, ha több lelkészük van, parokhiális körök szervezésére utasítja, minthogy azonban nekünk több templomunk nincs és másik építésére egyelőre nincs is kilátás, a meglevőnek befogadó képessége pedig — az ünnepeket kivéve, a mikor meg a kollégium dísztermében párhuzamos istentisztelet is tartható — elegendőnek mutatkozik a templomlátogatók számára, másfelől pedig a lelkészi munkakörök szakszerű megosztásával a két lelkész munkaereje czélszerűbben látszik kihasználhatónak: a parokhiális körök kijelölése egyelőre csak a lelki gondozás terén mutatkozik alkalmasnak, ellenben az igehirdetés és szertartások körében addig, a míg második templom épülhet, az egymást hetenként felváltó rendszer, az egyházkormányzás és iskola-igazgatás körében pedig a munkaágak arányos, szakszerű megosztása látszik kívánatosnak. Ezen elv alkalmazása szerint egyik lenne az egyházkormányzó (adminisztratív) lelkész. Munkaköre: az egyház adminisztratív jellegű bizottságainak s az egyház anyagi ügyeinek és számadásainak a főgondnokkal közös vezetése és ellenőrzése, a törvény által hozzáutalt adminisztratív jellegű ügyek — szóval és írásban — intézése, az egyháznak a főgondnokkal együttes képviselete a polgári és egyházi hatóságokkal szemben, vallástanítás heti négy órán a polgári leányiskolában, lelkigondozás a saját parokhiális körében és minden második héten felváltva a lelkészi iroda vezetése, illetőleg a templomi és külső szertartásos szolgálat. A második lenne a belmissziós (hitéletmélyítő és iskolafelügyelő) lelkész a következő munkakörrrel: a vallástanítás és humanitárius intézmények vezetése, irányítása és közvetlen felügyelete, vallástanítás heti négy órán a polgári leányiskolában, hitéletmélyítő intézmények (vallásos összejövetelek, hitébresztő iratok terjesztése stb.) szervezése és gondozása, lelkigondozás a saját parokhiális körében s minden második ^héten felváltva a lelkészi iroda vezetése, illetőleg a templomi és külső szertartásos szolgálat. Az egyháztanács elnöki tiszte egyházi törvényünk szerint a helyi szolgálatban idősebb lelkészt illeti, a gimnáziumi igazgatótanácsban a lelkészt illető egyik elnöki állás betöltése pedig a gimnáziumi rendtartás értelmében az egyháztanács választásától függ. A munkaköröknek a lelkészek egyéni képességeihez és hajlamaihoz alkalmazkodó kiosztása az egyháztanács számára tartatik fenn. Fentartatik az egyháztanács joga a munkakörök esetleges változtatásához és felcseréléséhez, utóbbi azonban azon feltétellel, hogy a munkakörök három éven belül nem cserélhetők meg. A két lelkész mellé segítőtársul, mindenkor az irodai szolgálatra soros lelkész rendelkezésére, állítson és fizessen az egyház egy segédlelkészt.