Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-24 / 52. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetsé^i tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczád oldal 5 K. TARTALOM. Szent karácsony ünnepe. Petri Eléli, — Vezérezikk : A béke körül. p. — Második czikk: Az úrvacsora kiosztásának reformja. Dr. Molnár Jenő. — Harmadik ezikk: Református napilap. Deák Imre. — Tárcza : Karácsonyra. Lampérth Géza. Farkas József emlékezete. XIV. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld : A Bethesdáról. Thaly Lóránt. -A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. —Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. bZENT KARÁCSONY ÜNNEPE. „íme, hirdetek nektek nagy örömet." Luk. 2.1

0

. Ennek az immár harmadfélév óta dúló világháborúnak vérzivatarában, a midőn végigszenvedtük a földi életnek minden aggodalmát, fájdalmát és baját, talán nem is tudunk igazán örülni a karácsony ünnepének. Pedig a karácsony a legszebb és legkedvesebb keresztyén ünnep, mely az örömnek és boldogságnak, a békességnek és szeretetnek csudálatraméltó harmóniája. Nem lehet olyan elfásult lelkű ember, a' ki e napon ne érezné, habár csak egy pillanatra is, ennek az ünnepnek fölemelő hatását, s a kinek füleiben meg ne csendült volna már az a mennyei szózat: „íme nagy örömet hirdetek néktek". Nem lehet olyan rideglelkű ember, ki e napokban ne érezné szükségét annak, hogy felemelkedjék a mélységből, a földnek küzdelmei és fájdalmai közül a könyörülő Istenhez, ki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldötte el, hogy lenne a föld gyermekeinek üdvössége, szentsége és váltsága. A napok futnak és szinte észrevétlenül gördülnek az évek az örökkévalóságnak véghetetlen útján. Az Isten képére teremtett ember törtet előre, s az állomásokon, melyeket érint, talál bánatot, és örömet, fájdalmat ós vigasztalást, csüggedést és reménységet, felemelő és lesújtó érzéseket egyaránt. A földi élet küzdelmeiben keresi az ember a boldogságot; keresi mint gyermek az ártatlan lélek ujongó örömével; keresi mint ifjú rajongó lélekkel; keresi mint férfi hittel és tudatos akarattal; s keresi mint agg megtisztult látással és bölcs megnyugvással. De hol van a boldogság a földön ? És megtalálja-e, a ki feltörekvő vágyódással keresi? Mert a boldogság kicsiny szigetekből áll, melyektől, ha sajkánk odaér és kikötni akar, a hullámok hamarosan ismét tovasodorják és mi újra meg újra viaskodunk és kémleljük a szigetet, a hol megtalálhatnánk vágyainknak békés és boldog otthonát. Ezt a soha el nem nyugvó, örökös küzdelmet a boldogságért, ezt nevezzük életnek. Es a tengernyi küzdelmek közepette a testnek és léleknek legkedvesebb pihentetőt, a legédesebb örömök forrását szolgáltatja a karácsony ünnepe, a melyhez sok bajjal és gonddal értünk újólag. A földi élet sokféle küzdelmei között mindnyájan nagy szükségét érezzük ennek az örömteljes ünnepnek és jól esik visszagondolnunk mindarra, a mit az evangéliumok Megváltónk születésével kapcsolatban elbeszélnek. Az az éjszakai csend Betlehem mezején ; azok az egyszerű pásztorok, kiknek a mennyei hírnök nagy örömet hirdet; az az égi világosság, mely körülvette őket; az angyali seregeknek dícséneke, mely a magas- * ságból üdvöt és békességet hirdet a gyarló és bűnös emberiségnek: bizony nagy szükségét érezzük annak, hogy ezeket a kedves, mély értelmű jeleneteket ismételten lelki szemeink elé idézzük. Avagy lehet-e a Krisztus személyének és megváltó munkájának világtörténeti jelentőségét találóbban előadni, mint azáltal, hogy mennyei hírnök fénylő ruhában hirdeti az 0 születését? Lehet-e a léleknek hatalmát, az igazságnak és szeretetnek világot meggyőző erejét szebben és igazabban rajzolni, mint az által, hogy a könyörülő szeretetnek legnagyobb hőse földi életét a legnagyobb szegénységben kezdi meg és mégis angyalok üdvözlik őt! Lehet-e az égnek kiengesztelődését, a békességnek és irgalmasságnak, az istenfiúságnak és testvéri szeretetnek új szövetségét találóbban rajzolni, mint az által, hogy a bűnös föld felett megnyílik az ég, a sötét éjszakát mennyei világosság deríti fel, s biztató szózat hallatszik a kétségbeesett emberiség számára ? Mindaddig, míg az ember a maga gyengesége érzetében isteni segítség után vágyakozik ; bűnei tudatában isteni kegyelem után sóvárog, szenvedéseiben mennyei vigasz után, közdelmeiben békesség után eped: mindaddig