Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-17 / 51. szám

veszedelmesen hasonlít Borcsa néni ahhoz az asszonyhoz, a kiről Arany János írván, így kezdi: „Zsémbes asszony Judit, csak az Isten látja, Mennyit szenved tőle Szegény Jóka bátya". Borcsa néni ritkán ad pardont. Ha férje otthon tartózkodik, akkor baj, ha kimarad, akkor is baj stb. Egyszerre nagy változás történik. Borcsa néne felhagy minden elégedetlenkedéssel. A dolog úgy törtónt, hogy az Isten odaállította nagv szenvedések elé, kis leánya egy héten át élet-halál között lebegett ós ez a hét beleültette lelkébe azt, a mi ott eddig hiányzott: a türelmet, a gyöngédséget. „Ott virrasztottam ágyánál éjjel, nappal — úgymond — TM sokat tanultam ezalatt. Megtanultam azt például, hogy milyen kislelkűség az, a mely minden baj miatt zúgolódik! Miért is bántanók az Istent minden kis baj miatt? Mi baja van annak, a ki maga is, családja is egészséges '? Ha rossz esztendő van, ha megkárosodunk' egyben, másban : az Isten majd kipótolja. Csak az Isten egészséget adjon." A szenvedés nagy tanítómester. Dr. Pmizsinszky Pál. BELFÖLD. Püspökünk Kecskeméten. E hó 11-én ünnepe volt Kecskemét 350 esztendős kálvinista gyülekezetének. Petri Elek püspökünk Takács József kerületi főjegyző társaságában ugyanis e napon meglátogatta Kecskemétet, hogy elnököljön az 1917 szeptemberében ott megnyitandó „babádi Madas-féle ref. árvaház és leánynevelőintézet" igazgatótanácsának első, alakuló ülésén. A kecskeméti reformátusok azonban éltek az alkalommal, hogy kimutathassák szeretetüket és ragaszkodásukat- a püspök iránt s bár annak mostani lejövetele nem is volt valóságos, az egyházközségnek szóló püspöki vizitáczió, hanem csupán az említett intézet előkészülésének betetőzése, püspökünk kecskeméti időzését az egész ottani reformátusság ünnepévé avatták. Sőt, noha a kecskeméti kálvinisták ez alkalommal kizárólag a maguk belső, meghitt ünnepéül szánták azokat az órákat, a mit a püspök náluk tölt és így arra sem a másfelekezetű egyházakat, sem a hatóságokat hivatalosan meg nem is invitálták, Kecskémét th. város polgármestere és tanácsa mégis szintén megragadták az alkalmat arra, hogy a püspököt Kecskemét város egész közönsége nevében is üdvözöljék.* A vendégek d. e. érkeztek Kecskemétre, a melynek vasúti állomásánál püspökünket a presbitérium élén Győrífy Balázs főgondnok az egyház. Sándor István polgármester pedig, a városi tanács küldöttjei élén, a város nevében üdvözölte szíves Isten hozottal. A vasúttól * Bajos ilyenkor a szerénytelenség bűnébe nem esni, de mert a nap krónikájához hozzátartozik, talán mégis szabad megemlíteni, hogy az általam szerkesztett Kecskeméti Hiradö e napi számát a püspöki látogatásnak szentelte, arczképét is közölvén, K. A. a jogakadémia tanári szobájába mentek az ünneplők, majd pedig kezdetét vette a kollégiumi díszteremben az egyháztanács-ülós. Itt Szappanos Károly adminisztrátor az egyházközség, dr. Joó Gyula igazgató a jogakadémia, Katona Mihály igazgató a főgimnázium, Farkas Kálmán elnök pedig a Protestáns Egyesület részéről mondtak üdvözletet, mire a püspök felelt egy, az ő meleg lelkének minden kedves finomságát, s az ő gondolatgazdagságának minden nemes értékét felvillantó rövid beszédben. Az egyháztanács ülésének ez üdvözléseken kívül egyéb tárgya nem is lévén, nyomban összeült az említett intézet igazgatótanácsa. Tekintve, hogy ezt az intézetet úgy a kerület, mint a kecskeméti egyház is a reformáczió 400 éves ünnepe alkalmából létesített, nagy jövőre szánt alkotásnak tekinti, talán nem érdekesség nélküli annak feljegyzése, hogy kik vettek részt annak első ülésén, íme: Petri Elek püspök mint elnök, Győrífy Balázs kecskeméti főgondnok, ügyvezető elnök, Takács József főjegyző, Sándor István kecskeméti polgármester és Pásthy Károly kecskeméti polgári iskolai igazgató, mint igazgatótanácsosok s e sorok írója mint jegyző. Tagjai még az igazgatótanácsnak, de ez alkalommal meg nem jelenhettek: Darányi Ignácz főgondnok, továbbá Darányi Gyula és Szőts Farkas tanácsbírák. Az ülés legfontosabb tárgya volt az intézet vezetőjének megválasztása. Még az áldott emlékű Mészáros János, a kinek maradandó érdemeit ép ez intézet megalapozása körül is most újólag elemlegettük, kereste ki erre az ő biztos tekintetével s nagy emberismeretével a legalkalmasabbat, Pócsy Blanka jeles, nagytudású, széles látkörű kecskeméti tanítónő személyében, a kit az igazgatótanács az igazgatói tiszttel, egyelőre egy évi tartamra, mert ezt a jelölt szintén így óhajtotta, meg is bízott, Megalakították továbbá az intézetre felügyelő helyi választmányt 6 férfi és 5 női tagból s kimondták, hogy az intézet 1917 szeptember 1-én az erre a czélra a kecskeméti ref. egyházközségáltál ajándékozott nagy telken s az azon levő két laképületben megnyílik s annak berendezése addig fokozatosan folyamatba vétetik. Minthogy azonban az intézet fenntartására rendelkezésre álló évi összeg, tekintettel a leányinternátusban 600 K-ra kontemplált ellátási díj csekélységére is, nem elegendő, az igazgatótanács felkeresi az összes magyar ref. gyülekezeteket, hogy az intézet fenntartásához még szükséges összegeket közadakozás útján gyűjtsék össze: a gyűjtés eredménye egy úgynevezett jubileumi alapot fog alkotni. A felhívás megszerkesztésére Takács József főjegyzőt kérték fel. Győrífy Balázs és neje, Horváth Riza különben nyomban 1000 K-t, Mészáros József kecskeméti tanácsnok és neje szintén 1000 K-t, Mészáros Julianna hasonlóan 1000 K-t Sárközy Júlia pedig 800 K-t adományoztak a jubileumi alapra, a mely ily módon a már régebben meglevő 278 K-val együtt mindjárt az első napon több mint 4000 K-ra tudott megnövekedni. Délután 2 órakor a kecskemétiek tradiczionális régi vendéglőjében, a Beretvásban volt nagyarányú köz-