Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-10 / 50. szám
a ref. gimnáziumok száma, mint ma. Milyen igaza is van Dóczinak, a mikor azt mondja, hogy „minden református iskola megszüntetésével egy-egy életeret vágunk el egyházunk szervezetében"! De azért az államosításnak még mindig vannak elvakult hívei egyházunk területén belől is. De itt vannak a többi kiáltó adatok is! „A magyar ref. egyháznak egyetlen óvónőképző-intézete sincs." „Az óvónőképzés ügye hazánkban 2 /3 részben a katholikus egyház kezében van s ennek szellemében történik. Még az evang. egyháznak is van óvónőképző-intézete. Kevés a tanító- és tanítónőképzó-intézetünk is és a nálunk sokkal kevesebb elemi iskolával rendelkező lutheránus egyháznak is kétszer annyi tanítóképző-intézete van, mint nekünk! Polgári isk. tanítónőképző-íntézete az államnak is csak egy van, a róm. kath. egyháznak hat (!) nekünk egy sincs. Polgári leányiskolánk is csak öt van (még az evangélikusoknak is 14!). És azután ott van a tanárképzés ügye s a mit Dóczi is oly fájdalommal lát gyengének és jelentéktelennek: a nevelésnek református szellemben való vezetése' Milyen mélyértelmű és mindannyiunk által is érzett igazságot mond ki, a mikor így szól: „Egyedül a református szellemű nevelés adhatja meg a református iskola létjogosultságát s ha református tanügyről régi értelemben ma már nem szólhatunk, annál inkább kell beszélnünk református nevelésügyről, mert a református szellemű nevelési irány egyházunk fundamentuma s magyarságunknak is századok tanúsága szerint erős támasza. 11a tehát iskoláink színtelenül be nem akarnak olvadni a hazai közoktatás egyetemes szervezetébe, ha egyéniségükkel is színt akarnak adni közműveltségünknek s befolyást akarnak gyakorolni a fejlődő nemzedék világnézetére, a református szellemet kell érvényre" juttatniok a nevelés minden fokozatán. E szellemet kétségtelenül erősíthetik egyes tantárgyak körében a hasonló szellemű tankönyvek is, de legfőbb biztosítéka magának a nevelőnek: a tanítónak és tanárnak református szelleme De megvan-e ez? Nem érzik-e egyházunk vezérei, nem érzik-e tanáraink, nem érzik-e a hamis liberálizmusért mindent .feláldozni hajlandók, hogy ezek a szavak, különféle értelemben, elsősorban is nekik szólanak ? Negyven év tapasztalata beszél belőlük !... Sebestyén Jenő. TÁRCZA. XLVI. zsoltár. — Fordította : Hamar István. — 1. Az éneklőmesternek — K óra eh fiai szerint -— alámóthra, ének. 2. Az Isten minékünk oltalom s erősség, Szorultságok között bizonyos segítség! 3. Nem félünk mi azért, ha föld megindul is, Ha hegyek omlanak tenger közepébe. 4. Vizei zúghatnak és tajtékozhatnak, Hegyek reszkethetnek dühös hullámától... [A Seregek Ura mivelünk, Jákobnak Istene vár nekünk!] 5. Folyam forrásai örömre hangolják Istennek városát... Megszenteli lakóhelyét a Felséges! 6. Isten lakik benne, nem rendülhet az meg; Megsegíti Isten hajnal hasadásra ! 7. Zúgtak a pogányok, országok inogtak ... Kibocsátá hangját s megreszketett a föld ... 8. A Seregek Ura mivelünk, Jákobnak Istene vár nekünk ! 9. Jöjjetek, lássátok tetteit az Úrnak, Ki megsemmisülést okozott a földön; 10. Ki hadakat szüntet a földnek végéig, Nyilakat tör össze, kopjákat ront széjjel, [Harczi szekereket tűz által emészt meg.] 11. Szűnjetek s tudjátok, hogy én vagyok Isten ... Népek felett állok,... felette a földnek! 12. A Seregek Ura mi velünk, Jákobnak Istene vár nekünk! Farkas József emlékezete. XII. A fentebbiek során már szóba került Farkas József irodalmi tevékenysége is. Es ez természetes, mert mindennapi életéhez íróasztala épen úgy hozzá tartozott, akárcsak iskolai előadóasztala. Hatások iránt fölöttébb fogékony lelkében tapasztalatai, olvasmányai nyomán gondolatok, eszmék hullámzanak a melyek unszolják, hogy tollat vegyen a kezébe. íróasztala hívogatja. Innen aztán sok írás kerül le. Annak eldöntése, hogy mennyire voltak ezek az írások kor- és időszerűek, vagy más szóval milyen mértékben volt szüksége korának ezekre az Írásokra, a szemlélőnek nézőpontjától is függ, az azonban egészen bizonyos, hogy neki magának teljes ós tökéletes mértékben szüksége volt arra, hogy gondolatait kivetítse, papírra vesse. Az írás, mint a tanításnak egyik eszköze, Farkas Józsefnek életszükséglete, Farkas József kedvérzetének fundamentuma. Neki az élőszóval való tanítás mellett a leírott, a kinyomtatott szó erejével való tanítás is kellett. Vérbeli tanító. Örömét találja az élet szépségében, örömét abban, hogy taníthat. A mikor mások kedélyi és értelmi életének táplálékot ad, a maga kedélyi ós értelmi erejét és életét is táplálja egyszersmind, a mi kedvérzettel jár. A kölcsönhatást érzi és élvezi, ez a kölcsönhatás beleilleszkedik belső élete harmóniájának feltételei közé. A sokakkal közölt gondolatok nem szakadnak el tőle, hanem megizmosodva térnek vissza hozzá, hogy még inkább az övéi legyenek. A szellemi összeköttetés tiszta forrása az örömnek, annál tisztább, minél több vegyül bele a rokonszenvből. Tudnának erről az
