Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-03 / 49. szám

PROTESTÁNS leslSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belsó munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérezikk : Emlékezés. Dr. Pruzsinszky Pál. — Krónika: Ki koronázzon ? — Tárcza: Farkas József emlekezete. XI. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld : Hadikárházi kabarék. Muraközy Gyula. — Külföldi hírek. A német kultúra angol megvilágításban. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. —Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. EMLEKEZES. ELMONDATOTT A REF. THEOLOGIAI AKADÉMIA NOVEMBER 29-ÉN TARTOTT GYÁSZÜNNEPÉLYÉN. Mindnyájan tudtuk, hogy a természet adóját előbbutóbb le fogja fizetni, tudtuk, hogy vele egy történelmi korszak zárul le, de azért a gyors, hirtelen fordulat a megpróbáltatások napjaiban mégis megdöbbentő. Alig is tudjuk az első napokban a maga teljes jelentőségében lemérni a veszteség súlyát, mérlegelni, mit jelent az, hogy I. Ferencz József élete már csak emlék. A hosszú, áldásos élet után a hirtelen halál. Valóban, ugyancsak nagy szerepet visz e történeti időkben a halál! Szemeink előtt rettenetes képek vonulnak el, ezernyi ezer alakban pusztít, viaskodik az élettel Sí halál. Pillanatra meg-megremegünk a gondolattól, hogy ugyan vájjon nemzetünk életerét nem fogja-e megközelíteni a Mors Imperátor: a halál ? Az aggodalmak megszaporodnak, itt egy-egy újabb ősz hajszálat vegyítenek a barna fürtök közé, ott egy-egy redőt vonnak az arczokra. Ebben az órában különösen egynek a halála foglalkoztatja az elméket. A nagy-nagy országok milliónyi lakói egy ravatal felé tekintenek, mely ott a régi császárvárosban áll a világháború közepette. Gondolatainkban mi is ott állunk a koporsó előtt. Gondolatainkban látjuk az arczot: fönséges, abszolút nyugalom ül rajta és lialaványság: a paliida Mors. Néhány óra múlva, miközben a katonaszállító vonatok pillanatra sem állanak meg, elhelyezik a koporsót a kapuczinusok híres, márványos sírboltjába, a hol az egykor fej sebétől vérző, tragikus sorsú fiú és az egykor szíve tájékán vérző martírasszony várja, az érkezőt. Ezekben a történeti órákban, a midőn létünk jelenének szálai láthatatlanul a jövővel szövődnek össze, a mult és jövő mesgyéjén, a midőn nem tudjuk, mit hoz a jövő, tekintetünk önkénytelenül a mult felé fordul, abból igyekszünk erőt és bizalmat meríteni a jövőre nézve. Az a korszak, a melynek végső pontján e ravatal áll, eseményekben gazdag. Az időpontot, a melyben mint 17 éves ifjú királyi herczeg az ősz Radeczky iskoláját járta, azzal az időponttal, a melyben e ravatalt fölállították, egy nagy élet hídja íveli át, oly gazdag élet, a milyet a történelem csak keveset ismer. Rendkívüli dolgot művelt: nemzete létét az egyik világból átvitte a másikba. A delizsánczok, a jobbágyság, a faggyúgyertya világából átvitte a repülőgépek, a jogegyenlőség, a villamosvilágítás korszakába. Rendkívüli dolgokat látott; látta a franczia alkotmány három változását, látta az egységes Németország, Olaszország megalakulását, a balkáni államok felszabadítását és megérte a világháborút, a nagy próbát. Akkor, a midőn már nem várt nagy dolgokat, a midőn már nemzedékeket látott sírba szállni, ő a három világrész koronás királyainak nesztora, látta ennek a világháborúnak a kitörését, mely a zsákmányra éhes ellenség minden erejét rázúdította országaira, de látta azt is, hogy különböző népekből alkotott monarchiája olyan szívósságot tanúsít, mely nemcsak az ellenséget, hanem a birodalom barátait, ennek legalaposabb ismerőit is meglepte. A ravatal előtt a mult eseményeit, azoknak okait szemlélve, hadd irányuljon most különösen egy tényre a figyelem, annyival is inkább, mert e tény nemcsak hazánk és református egyházunk fejlődésének és kétségtelen föllendülésének kulcsát adja, de feltárja az elhunyt fejedelem azon egyéni vonását is, mely őt a köznapiasság körén túl magasra emeli. I. Ferencz József konzervatív körben fölté ifjúságát és trónbeszédei mutatják, hogy két évtizeden át akaraterejének egész szívósságával ragaszkodott az elvekhez, a melyeket a családi hagyomány jelölt ki számára, ragaszkodott az összbirodalom eszméjéhez, a németországi, az olaszországi poziczió megtartá-