Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-26 / 48. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SK01AI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr.t Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczád oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk : A király.^. — Második czikk: Bibliafordítás. Dr. K. I. — Harmadik czikk: Egy-két szó a protestáns sajtóról. Gyökössy Endre dr. — Krónika: Érzékenykedés. Meglepetés. Mit vesztett a budapesti ref. egyház? A pozsonyi Erzsébet-egyetem. — Tárcza: Farkas József emlékezete. XI. Dr. Pruzsinszky Pál. —- Belföld : Református katonák lapja. Dr. Molnár Jenő. Lelkészértekezlet Kiskunfélegyházán. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyhá,z. — Iskola. — Hirdetések. idegenkedések tőlünk. Ki gondolta A KIRÁLY. Itt ezen a helyen emlékezünk meg arról az életről, a melynek elmulta olyan mély és igaz gyászba öltöztette a lelkek millióit. Milyen hosszú, milyen csodálatos élet volt! Valamikor nagyon távol volt tőlünk; a télreértések, kölcsönös egész tengere választotta el volna akkor V. ... De az örökkévaló Király gondolatai nem emberek és földi királyok gondolatai. Meg sem álmodott események viharai korbácsolták szét a mélységes, elválasztó vizeknek özönét és egymásra találtak, kezet foghattak egymással azok, a kiknek isteni rendelés szerint egymás mellett volt a helyük és a kiknek egyesült erővel kellett alkotni, építeni, hogy ennek a nemzetnek uj élete szebb és dicsőbb legyen a réginél. Valóban, ha a kezdetre és a végre gondolunk, ha képzeletünkben áttekintjük a hosszú élet ós uralkodás eseményeit, álmélkodással teljes lélekkel kell mondanunk az igét: Mely igen kikutathatlanok az 0 ítéletei és kinyomozhatlanok az 0 utai! Most még olyan közel vagyunk az elköltözötthöz ; sok mindent látunk még homályosan s mintegy tükör által, de mégis annyit tudunk már most is, hogy a mult évtizedeket a „nagy korszak" néven nevezi majd a történelem. A hibák, mulasztások, a melyek a nemzeti élet fejlődését gátolták, mind kisebbeknek fognak feltűnni azok mellett, a kik a nagy, csodálatos le ndiiletet és fejlődést lehetővé tették. De nemde természetes, hogy mi e helyen elsősorban arra is gondolunk, hogy elhunyt királyunk hosszú uralkodása alatt milyen utat tett meg és hol áll most egy nagy élet zárókövénél a mi egyházunk. Járta ez is a megpróbáltatások tövises útjait, de most ott áll az igazán és mélyen gyászolók sorában, mert volt neki is része a megértés, az együttes építés nagy örömében. A jövő történetírója majd meglátja, hogy a mi magyar ref. Sionunk ekkor épült ki és ekkor foghatott hozzá a szebb és dicsőbb jövő alapjainak lerakosgatásához. Van okunk a gyászra, van arra. hogy könynvező, aggódó lélekkel tekintsünk a jövőbe. Hiszen úgy rendelte az isteni Gondviselés, hogy most ne csak a JíMénségben* csendesen elhunyt, agg királyunkért g^Msoljunk, hanem azoknak ezreiért is, a kik az ő parancsára hagyták el otthonukat, családi tűzhelyeiket. De nem gyászolunk mint olyanok, a kiknek reménységük nincsen. Nagy kérdőjelek, a bizonytalanságok sötétje előtt állunk. De bízunk sokat megpróbált nemzetünk Isten által megszentelt életerejében, bízunk, hogy bár fogyva, de meg nem törve érjük meg a nagy vér- és tűzkeresztség után nemzeti és egyházi életünk újjászületését. Meghalt az öreg király, fájó, gyászoló szívvel kísérjük el lélekben oda, a hova porladó testét elhelyezik. Ott pihen majd a mellett, a kinek lelkét az övével együtt itt a földön annyi éles tőr hatotta át. Vége a földi dicsőségnek és szenvedésnek, eljött az elköltözés ideje; nagy harczot harczolt, nehéz volt futása ; az ő hite és a mi hitünk szerint legyen az övé az Elet koronája! Es jön utána a másik, az ifjú király. Hódoló tisztelettel köszöntjük jövetelét és kezeinket imára kulcsolva mondjuk: jöjjön vele áldás, jöjjön a nagy Király, a dicsőség, a békesség, az el nem muló Élet Fejedelme ! p.