Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

korszakában, behívja őket a hazafiassággal épenséggel nem vádolható, az osztrák püspökök bécsi értekezletén már 1849-ben résztvevő Szcitovszky herczegprímás, miért kérték ehhez az uralkodó engedélyét? „Az 1853-iki visszatelepedéshez — írja bb. — a jezsuiták igenis kikérték és megkapták a külön királyi beleegyezést/' (Hogyan lehetett ez királyi, hiszen a protestánsok számára is cs. kir. nyílt parancsot adtak ki?) Lássuk csak, hogyan áll ezeknek az abszolutizmus ideje alatt kiadott rendeleteknek a jogi hatálya? Az új uralkodó az 1790: III. t.-cz.-ben kötelezőleg előírt hat hónap elteltével se koronáztatta meg magát. Ennek jogi következményéről hadd szóljon helyettünk a budapesti tud. egyetemnek felekezeti elfogultsággal bb.-ék részéről se vádolható róm. kath. közjogtanára, Kmety Károly: „Az 1849-ben bekövetkezett abszolút kormányzat idejében kiadott kormány (császári, miniszteri, helytartósági) rendeletek . . . ugyan eredeti alkotóik hatalmának államjogellenessége miatt nem képezhetnek magyar jogforrást, de közülük számosan ily minőséget nyertek az alkotmányos jogalkotó tényezők később bekövetkezett hozzájárulása folytán(A magyar közjog kézikönyve 1900., 32. 1.) Tehát csak számosan, de nem mindnyájan! Hogy csak a róm. kath. egyháznál maradjunk, csupán néhány esetet említünk. Nem történt ez meg — többek közt — a jus placetit eltörlő, az 1850-iki pátens hatályát Magyarországra is kiterjesztő s a róm. kath. egyháznak a magyar közjog rovására roppant szabadalmakat biztosító 1855-iki konkordátummal sem. Hasonlóképen nem szentesített a törvényhozás az alkotmányos korszak helyreálltával számos rendeletet, melyek a protestánsok zaklatására és az ország rekatholizálására adattak ki mindjárt az abszolutizmus elején, így a kath. ünnepek megtartására, a protestánsoknál a püspöki czím használatára, a vegyes házasságokra, áttérésekre stb. vonatkozólag kiadottakat. Tehát nem áll &&.-nak az az állítása, hogy „a kiegyezés alkalmával összegyűlt országgyűlés őfelségének összes, az abszolutizmus idején foganatosított intézkedéseit utólag helyben hagyta és alkotmányosította." Nincs tudomásunk arról sem, hogy a jezsuita-rend újból való letelepedéséről szóló, 1852 deczember 15-én kelt uralkodói engedélyt a magyar törvényhozás alkotmányos erőre emelte volna. Dr. K. 1. (Folyt, köv.) A MI ÜGYÜNK. Lelkészi Konferencziánk. Feledhetetlen négy napunk volt január 18—21-ig! Mikor a konferenczia eszméje fölmerült, többek lelkén erőt vett a kétség: a nagy drágaság közepette, mely rémes súllyal nehezedik lelkészeinkre is, meg a nehéz utazási viszonyok mellett lesz-e elég résztvevő ? Hát leszünk 20—25-en! Még így is meg kell tartanunk ezt a konferencziát ezekben a nehéz időkben! — biztatgattuk egymást. Szorongó érzéssel lestük a jelentkezőket. Hogy megörvendtünk az elsőknek. Nagyobbára messzibb vidékekről valók voltak. Ez jó jel — mondogattuk. Azután jött a többi. Már 20-an, már 25-en, már 30-an vannak. No, már vannak annyian, a mennyire számítottunk! S még mindig jönnek az újabb jelentkezők s még gyorsabb egymásutánban Már 40 en, már ötvenen vannak — ujságoljuk egymásnak örömmel. Azt hittük, itt már csak megáll a szám. De nem: még mindig jönnek. Már a 60-at, a 65 öt is eléri a számuk az előadókon kívül. Azt hittük, csak a fiatalabbja mer vállalkozni ezekben a rossz időkben a nehéz útra. De a tisztes öregek is szinte versenyre kelnek a fiatal kollégákkal. — így szégyenítette meg Isten a kishitűségiinket! S a kik ígérkeztek, egy-kettő kivételével el is jöttek. Pedig többen napokig utaztak. Az elmaradók helyett pedig háromszor-négyszer annyian jöttek, a kik nem is jelentkeztek. Már 17-én este egészen benépesült a theológia és az internátus az „öreg diákokkal". Igazi öröm volt őket látni, a mint ott sürgölődtek, forgolódtak a fiatal theológusok közt. Ok is boldogoknak érezték magukat, hogy néhány napra újra diákok lehettek . . . 18-án már kora reggel gyülekeztünk a díszterem előcsarnokában. Örömmel üdvözöltük az ország különböző tájai felől jötteket. Majdnem mind hozott magával szívélyes üdvözleteket az otthonmaradóktól, a kik szintén el szerettek volna jönni. Attól kezdve napról napra mind jobban eggyéforrt ez a kis tábor. Láttunk már nagyobb, hatalmasabb táborokat is, de lelkesebbet, kitartóbbat még nem ! Olyan gyűlést is már sokat láttunk, a melyiknek a kezdetén sokan, nagyon sokan voltak, de olyat még egyet sem, a melyiknek a végén épannyian, vagy talán még többen voltak, mint az elején. Ez a mi gyűlésünk ilyen volt! Csak az távozott el hamarabb, a kit a kötelesség múlhatatlanul hazahívott. A többi rendiilet lenül kitartott: öregek, ifjak egyaránt. Láttunk ott püspököket, öreg espereseket, a kik az összejöveteleken reggeltől estig ott ültek — nemcsak az első, nemcsak a második, hanem a többi napokon is! Pedig nem kis munka volt '/2

9-től l-ig és 5-tŐl 8-ig, tehát nyolczadfólóra hosszat hallgatni az egymást rövid szünetekkel fölváltó előadásokat, vitákat. A figyelem nem lankadt. Az előadók gondoskodtak róla, hogy ne is lankadjon. Mindenki tudásának a legjavát adta. Valóban szépen kidolgozott és súlyos előadásokat halK hattunk. Mindjárt az első délelőtt fölmerült a vágy, hogy nem szabad elveszni hagyni ezeket az értékes előadásokat ; nem elég, hogy egy lelkes gárda figyelemmel hallgatta, jegyzeteket készített róluk: ki is kell adni Őket. Ez a vágy egyre hangosabb lett és a konferenczia végén valóságos közóhajjá lett, a mely előtt Szövetségünk vezetősége is meghajlik, bár nem kis anyagi áldozatot jelent 28 terjedelmes előadás és beszéd kinyomatása, a kapcsolatos hozzászólások kivonatos közlésével együtt. A programmot mindvégig a legpontosabban meg-