Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

hogy az Úr helyet készített kedvesünknek s azt boldogabb életbe elhívta? S ha halála, születésnapja s más nevezetes évforduló jön, nem helyesebb-e emlékezetére egy jótettet cselekedni ? Mennyi kórház, templom, iskola áldásaiban részesülhetett volna ez a mi szegény küzködő hazánk azon a temérdek pénzen, a mit a sírokra hordtak ki az emberek virág, gyertya, szalag alakjában ! Nem kicsinylendő dolog ez. A tüdővészesek javára már megpendítették az eszmét néhány év előtt, de ez csak félmunka, mert nem támogatták hitbeli meggyőző, megnyugtató és a szokás alól feloldó okok. Pedig az asszonyoknál ez nem kicsinylendő dolog, hogy így megnyugodtabb lélekkel gondolhassanak halottaikra s ha van fölöslegük virágra ilyen szellemben, inkább éhező szájacskákat elégítsenek meg. Sokkal keresztyénibb és — asszonyibb ellátni a szűkölködőt, mint kétségbeesetten zarándokolni vigaszért oda, a temetőbe, a hol ez nem nyílik. Hirdessék nekik: hogy felszárad a ti könnyetek, ha másokét szárítjátok fel! Kedves Szerkesztő úr, ne vegye rossz néven, ha itt-ott a papoknak prédikálunk. Az ő munkájukon akarunk könnyítni avval, ha mi, a kik ismerjük az asszonyi lelket, rávilágítunk annak egy-egy homályos pontjára. És mi tudjuk, milyen sokat tesz az a nőknél, ha a papja, a hitbeli tekintély és jó pásztor buzdítja valamire és erősíti meg valamely kétséges dologban. Azért, mert hisszük, hogy a csekély dolog is lehet ártalmas vagy üclvös, azért merünk beleszólni a hol gondoljuk, hogy segíthetünk egy porszemnyit. Igen helyes, hogy a mi hitünk szenvedő cselédeiről is hoznak lapjaink hírt. így tudtam meg én is, hogy egy szegény özvegy papné szűkölködik (Kodi Dánielné) és így ma, halottak napján, küldhettem neki kedves jó apám jó szívének emlékére egy kis adományt * Kedves Szerkesztő úrnak maradok igaz híve, Orth Ambrusné. * Nem érthetünk egyet a czikk minden részletével. Abban teljesen igaza van a czikk írójának, hogy tiltakoznunk kell a halott- ós temető kultusz idegen talajból származó mindenféle túltengése és megnyilvánulásai, valamint a temetési pompa ellen. De másrészről nálunk, különösen egyes faluhelyeken, a temetők rendetlenségében, giz-gazos állapotában megnyilvánuló bántó kegyeletlemég ellen kellene felemelni szavunkat. Bármily szellemű is legyen valakinek a felfogása ezekre a dolgokra nézve, bizonyára mégis kellemetlen érzést támaszt fel benne az, ha látja, hogy a temető „közlegelő" gyanánt szolgál. Itt is az arany középút! A halott-hamvasztásról természetesen mostanában legfeljebb csak városokban lehet szó. Bizonyára szép szokás a halottak emlékére jót tenni. Ez meg van nálunk több gyülekezetben, a hol „Isten dicsőségére" adakoznak az ő nevükben. KÜLFÖLDI HÍREK. Új tanév az utrechti egyetemen. T. Cannegieter, az utrechti egyetemnek az egyház által beállított tanára, a ki dogmatikát, egyháztörténetet és egyházjogot adott elő, a mult tanév végén 70 éves korában nyugalomba vonult. A Hervormde Kerk legfőbb kormányzó testülete a zsinat, utódjául Slotemaker de Bruine-t választotta meg, a ki elődjével ellentétben, a konzervatív álláspont képviselője. Az utrechti theol. tanárok most mindnyájan konzervatívek. Az új tanár a dogmatika és kultúra viszonyáról tartott székfoglaló értekezést. Érdekes előadások. Ch. Borgeaud, a genfi egyetem tanára, ebben a félévben egyháztörténeti előadásainak tárgyául a következő témát választotta : Kálvin munkája a genfi nemzetközi reformácziói emlékmű elbeszélése nyomán. Vilmos császár alapítványa. Nagyszerű alapítványokat tett Vilmos császár a császárné születésnapja alkalmából. A belügyminiszterhez intézett meleghangú iratában tudatja, hogy újabb 100,000 márkát adományoz az elesettek hátramaradott családtagjainak felsegélésére szolgáló nemzeti alap növelésére és 250,000 márkát egy Auguszta Viktória császárnéház javára, a mely a csecsemővédelem központi intézményéül fog szolgálni. IRODALOM. Távíratmegváltásí lapok fé üdvözlésekhez és részvét kifejezésére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jt jt jt jt jt Új testáinentom, a reformáczió négyszázados örömünnepére. Magyar nyelvre fordította dr. Masznyik Endre theol. akadémiai igazgató-tanár. Első füzet (Máté 1—24. rész). Ára 160 K. Dr. Masznyik Endre hangzatos, költői lendületű felhívásban fordul a protestáns közönséghez, támogatásért. Mint mondja, nagy lelki vívódás után, a Lélek kényszerítésére, nagy munkához látott hozzá. 1917 október 31-ére meg akar ajándékozni bennünket az Újtestamentommal, a ina magyar nyelvén. A jó öreg Károli kiszolgált, nyelve nem a mi nyelvünk már. A revizorok meg letörölték hamvát, elvették színét, illatát. A mi mai bibliánk a senki bibliája * nincs karaktere, ezért nem olvassák. Masznyik tehát vállalja a terhes, de istenes feladatot, hogy az Újtestamentumot egy év leforgása alatt mai szép magyar nyelvünkön adja a hívő nép kezébe. Valóban tiszteletreméltó vállalkozás! Örök hálával fogunk tartozni annak, a ki ezt a feladatot jól megoldja. De vagy jól vagy sehogy. Masznyik Endre nem ezen a' véleményen van. Felhívása további részében azt mondja: „Ez a munka lehet ilyen, lehet olyan, lehet jó vagy rossz is — azzal nem törődöm." De mi törődünk ám ! A bibliát, mely hitünk és cselekedeteink zsinórmértéke, rosszul lefordítani nemcsak fölösleges, de egyenesen káros, veszedelmes dolog. „Most csupán az első kísérletről van szó" — mondja tovább a fordító. Engedelmet kérünk. Van, ha nem is tökéletes, de használható magyar * Ez bizonyos tekintetben sértő és túlzott állítása a fordítónak. Szerk.