Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

hogy az Úr helyet készített kedvesünknek s azt boldo­gabb életbe elhívta? S ha halála, születésnapja s más nevezetes év­forduló jön, nem helyesebb-e emlékezetére egy jótettet cselekedni ? Mennyi kórház, templom, iskola áldásaiban része­sülhetett volna ez a mi szegény küzködő hazánk azon a temérdek pénzen, a mit a sírokra hordtak ki az em­berek virág, gyertya, szalag alakjában ! Nem kicsinylendő dolog ez. A tüdővészesek javára már megpendítették az eszmét néhány év előtt, de ez csak félmunka, mert nem támogatták hitbeli meg­győző, megnyugtató és a szokás alól feloldó okok. Pedig az asszonyoknál ez nem kicsinylendő dolog, hogy így megnyugodtabb lélekkel gondolhassanak halot­taikra s ha van fölöslegük virágra ilyen szellemben, inkább éhező szájacskákat elégítsenek meg. Sokkal ke­resztyénibb és — asszonyibb ellátni a szűkölködőt, mint kétségbeesetten zarándokolni vigaszért oda, a temetőbe, a hol ez nem nyílik. Hirdessék nekik: hogy felszárad a ti könnyetek, ha másokét szárítjátok fel! Kedves Szerkesztő úr, ne vegye rossz néven, ha itt-ott a papoknak prédikálunk. Az ő munkájukon aka­runk könnyítni avval, ha mi, a kik ismerjük az asszonyi lelket, rávilágítunk annak egy-egy homályos pontjára. És mi tudjuk, milyen sokat tesz az a nőknél, ha a papja, a hitbeli tekintély és jó pásztor buzdítja valamire és erősíti meg valamely kétséges dologban. Azért, mert hisszük, hogy a csekély dolog is lehet ártalmas vagy üclvös, azért merünk beleszólni a hol gondoljuk, hogy segíthetünk egy porszemnyit. Igen helyes, hogy a mi hitünk szenvedő cselé­deiről is hoznak lapjaink hírt. így tudtam meg én is, hogy egy szegény özvegy papné szűkölködik (Kodi Dá­nielné) és így ma, halottak napján, küldhettem neki ked­ves jó apám jó szívének emlékére egy kis adományt * Kedves Szerkesztő úrnak maradok igaz híve, Orth Ambrusné. * Nem érthetünk egyet a czikk minden részletével. Abban teljesen igaza van a czikk írójának, hogy tiltakoznunk kell a halott- ós temető kultusz idegen talajból származó mindenféle túl­tengése és megnyilvánulásai, valamint a temetési pompa ellen. De másrészről nálunk, különösen egyes faluhelyeken, a temetők rendetlenségében, giz-gazos állapotában megnyilvánuló bántó kegye­letlemég ellen kellene felemelni szavunkat. Bármily szellemű is legyen valakinek a felfogása ezekre a dolgokra nézve, bizonyára mégis kellemetlen érzést támaszt fel benne az, ha látja, hogy a temető „közlegelő" gyanánt szolgál. Itt is az arany középút! A halott-hamvasztásról természetesen mostanában legfeljebb csak városokban lehet szó. Bizonyára szép szokás a halottak emlékére jót tenni. Ez meg van nálunk több gyülekezetben, a hol „Isten dicsőségére" adakoznak az ő nevükben. KÜLFÖLDI HÍREK. Új tanév az utrechti egyetemen. T. Cannegieter, az utrechti egyetemnek az egyház által beállított tanára, a ki dogmatikát, egyháztörténetet és egyházjogot adott elő, a mult tanév végén 70 éves korában nyugalomba vonult. A Hervormde Kerk legfőbb kormányzó testülete a zsinat, utódjául Slotemaker de Bruine-t választotta meg, a ki elődjével ellentétben, a konzervatív álláspont képviselője. Az utrechti theol. tanárok most mindnyájan konzervatí­vek. Az új tanár a dogmatika és kultúra viszonyáról tartott székfoglaló értekezést. Érdekes előadások. Ch. Borgeaud, a genfi egyetem tanára, ebben a félévben egyháztörténeti előadásainak tárgyául a következő témát választotta : Kálvin munkája a genfi nemzetközi reformácziói emlékmű elbeszélése nyomán. Vilmos császár alapítványa. Nagyszerű alapítványo­kat tett Vilmos császár a császárné születésnapja alkal­mából. A belügyminiszterhez intézett meleghangú iratában tudatja, hogy újabb 100,000 márkát adományoz az elesettek hátramaradott családtagjainak felsegélésére szolgáló nem­zeti alap növelésére és 250,000 márkát egy Auguszta Viktória császárnéház javára, a mely a csecsemővéde­lem központi intézményéül fog szolgálni. IRODALOM. Távíratmegváltásí lapok fé üdvözlésekhez és részvét kifejezé­sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szö­vetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jt jt jt jt jt Új testáinentom, a reformáczió négyszázados örömünnepére. Magyar nyelvre fordította dr. Masznyik Endre theol. akadémiai igazgató-tanár. Első füzet (Máté 1—24. rész). Ára 160 K. Dr. Masznyik Endre hangzatos, költői lendületű felhívásban fordul a protestáns közönséghez, támogatá­sért. Mint mondja, nagy lelki vívódás után, a Lélek kény­szerítésére, nagy munkához látott hozzá. 1917 október 31-ére meg akar ajándékozni bennünket az Újtestamen­tommal, a ina magyar nyelvén. A jó öreg Károli kiszol­gált, nyelve nem a mi nyelvünk már. A revizorok meg letörölték hamvát, elvették színét, illatát. A mi mai bib­liánk a senki bibliája * nincs karaktere, ezért nem olvas­sák. Masznyik tehát vállalja a terhes, de istenes felada­tot, hogy az Újtestamentumot egy év leforgása alatt mai szép magyar nyelvünkön adja a hívő nép kezébe. Valóban tiszteletreméltó vállalkozás! Örök hálával fogunk tartozni annak, a ki ezt a feladatot jól megoldja. De vagy jól vagy sehogy. Masznyik Endre nem ezen a' véleményen van. Felhívása további részében azt mondja: „Ez a munka lehet ilyen, lehet olyan, lehet jó vagy rossz is — azzal nem törődöm." De mi törődünk ám ! A bibliát, mely hitünk és cselekedeteink zsinórmértéke, rosszul lefordítani nemcsak fölösleges, de egyenesen ká­ros, veszedelmes dolog. „Most csupán az első kísérletről van szó" — mondja tovább a fordító. Engedelmet ké­rünk. Van, ha nem is tökéletes, de használható magyar * Ez bizonyos tekintetben sértő és túlzott állítása a fordí­tónak. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents