Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

tárainak némi pótlása végett kéressenek föl lelkészeink, tanítóink és gyülekezeteink, hogy fölösleges könyveiket ajánlják föl erre a czélra és szétosztás meg továbbítás czéljából küldjék azokat a püspöki hivatalhoz. A kerület magáévá tette az indítványt. A jogakadémiai szakosztály jelentését dr. Joó Gyula igazgató terjesztette elő. Ennek során tudomásul vették többek közt dr. Móricz Károly tanár nyugalomba vonulását. A theologiai választmány ügyeiről dr. Pruzsinszky Pál igazgató referált. Mindenekelőtt tudomásul vették a lelkészképesítő vizsgákról és az alapvizsgáról szóló jelentést. A konventi leiratok során kimondta a közgyűlés, hogy hadmentességi bizonyítványokat csak azok kaphatnak, a kik tanulmányi kötelezettségeiknek eleget tesznek. A Lapunk mult számában már közölt theol. választmányi ügyeken kívül az internátusi díjak fölemelésével is foglalkozott a kerületi gyűlés. A theologus internisták díját 400 K-ról 600 K-ra s a lelkész- és tanítótiak díját 350 K-ról 525 K-ra emelte. A díjemelés felét azonban a Laky-segélyalap fölgyülemlett kamataiból födözik, így a hallgatókra a díjemelésnek csupán a fele háramlik. A középiskolai szakosztály jelentését Apostol Pál, a tanítóképzőét pedig Váczy Ferencz igazgató terjesztette elő. Előbbiből — többek közt — örömmel értesült a kerületi gyűlés arról, hogy a kimszentmiklósi főgimnázium az idén már nyolczadik osztályát is megnyitotta, így a tanév végén már érettségi vizsgálatot is tart. Utóbbi során megerősítette a nagykőrösi tanítóképzőben egy helyettes- és egy segédtanár alkalmazását. Az esperesi és gondnoki értekezletben tárgyalt ügyeket Nagy Ferencz referálta. A bártfai ev. lelkész indítványát az úrvacsorai külön kehely használata tárgyában a theologiai tanári karnak adta ki a közgyűlés, hogy ebben a kérdésben történelmi, dogmatikai és liturgiális szempontból véleményt adjon. A reformáczió jövő évi négyszázados évfordulójának megünneplése tárgyában részletes javaslatot dolgozott ki a kiküldött bizottság. Az ünnepségre magára és annak maradandó emlékezetűvé tétele czéljából tett indítványokhoz a közgyűlés hozzájárult néhány hozzátoldással. Nevezetesen kívánatosnak. tartja még azt is, hogy a nagy évforduló lehetőleg együtt ünnepeltessék ev. testvéreinkkel, továbbá, hogy a nagy esemény méltó megünneplése érdekében megfelelő történeti előadásokkal készítendők elő a hívek már ezen a télen, végül, hogy a szórványban élő híveinknek az ünneplésbe való belevonását is szükségesnek tartja. A Ráday könyvtár-huotts'dg jelentése maradt a közgyűlés legvégére. Mintha ez is jelképezné ennek a kincseket érő gyűjteményünknek a háború alatt szintén mostohára fordult sorsát. Nagy megütközéssel értesült a kerületi közgyűlés arról a méltán igazságtalanságnak minősíthető, nagyfokú szűkkeblűségről,1

a mellyel a könyvtárak orsz. bizottságának vezetősége ezt az országos nevezetességű, nyilvános könyvtárat törölte az állandó évi segélyben részesülő könyvtárak közül. Mindannyiunkban erős a hit, hogy ezt a nagy méltánytalanságot föltétlenül meg fogják szüntetni! Főgondnok befejező szavaival és püspökünk imájával ért véget 8 óra tájt a közgyűlés. Az esti ülést megelőzőleg ülésezett az egyházkerületi bíróság. Nagy örömünkre, ez alkalommal nem volt fegyelmi ügy, hanem csupán négy közigazgatási ügy. Ezekben két tanáccsá alakulva döntött a bíróság. A négy ügy közül az egyik rendkívül nagyfontosságú kérdéssel kapcsolatos, azért arról ezen a helyen is részletesebben megemlékezünk, annál is inkább, mivel a vértesaljai egyházmegyének Lapunk mult számában közölt közgyűlési tudósítása is behatóbban foglalkozott véle. A biai lelkész öt évvel ezelőtt egyezséget kötött presbiteriurnával terniénybeli járandóságainak megváltása tárgyában. Ezt az egyezséget nem terjesztette föl megerősítés végett. Minthogy presbitériuma vonakodott néki háborús pótlékot adni, a maga részéről az egyezséget megszűntnek nyilvánította. A vértesaljai egyházmegye közigazgatási bírósága elutasította a presbitériumnak ez ellen beadott kérelmét. Az egyházmegyei bíróság ítéletét a presbitérium megfölebbezte a kerületre. Az egyházkerületi bíróság a presbitérium fölebbezésének helyt adott. A közérdekű és annyira aktuális bírósági döntés részletes indokolása a következőkép szól: „El kellett utasítani a lelkész kérelmét, mert az 1911. évi augusztus hó 13-án kötött egyezség időtartama nincs határidőhöz kötve és a fölmondási jog sem köttetett ki külön, továbbá a lelkész maga sem állítja, hogy ezen egyezséggel a lelkészi javadalom megcsonkíttatott volna. Igaz ugyan, hogy az egyezség nem terjesztetett föl felsőbb jóváhagyásra, minthogy azonban ez a fölterjesztés a lelkész kötelességei közé tartozik, ezen kötelesség elmulasztásából ő a maga részére jogokat nem formálhat. A. tárgyalásból különben azt a meggyőződést szerezte az egyházkerületi bíróság, hogy az egész eljárásnak nem az volt a czélja, hogy az egyezség fölbontassék, hanem az, hogy a lelkész az egyház részéről háborús segélyben részesíttessék, mit nyilván bizonyít az, hogy maga a lelkész is csak a háború tartamára kérte az egyezség fölfüggesztését. Habár az egyezség fölbontásának kérdésében ez a bíróság az egyházközségnek adott igazat, másfelől hangsúlyozni kívánja, hogy az egyházközségnek a lelkésszel szemben tanúsított szűkkeblűsége nem felel meg annak az evangéliumi szellemnek, mely vallásunk egyik örök törvényét képezi, ezért elvárja és reméli a bíróság, hogy ha írott törvényeknél fogva erre nem köteles is az egyház, az egyházat és lelkészét egymáshoz csatoló erkölcsi törvények fonalán fog módot találni arra, hogy a lelkésznek a nehéz viszonyok által indokolt kívánsága méltányosabb elbírálásban részesüljön. Ez annyival inkább elvárható, mert kétségtelen az, hogy a szóban forgó egyezség a háború által teremtett viszonyok közt az egyháznak nagy előnyére szolgál,"