Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

is hétről hétre összejöttek és varrtak, szabtak, fejtettek, foltoztak az egyház szegényei, kicsiny elhagyott gyermekei, csecsemői számára. Jótékony munkájuk most még jobban fellendült azzal, hogy egy saját maguk által bérelt helyiségben tartják varróóráikat, hol a varrómunkához szükséges teljes felszerelés, többek közt két varrógép áll rendelkezésükre. A szövetség elfogad mindennemű használt ruhát, anyagot, a mit a nagyszámmal' szűkölködő gyermekek, csecsemők felruházására fordíthat. Az összejöveteleket Szinok Zoltán lelkész által tartott bibliai elmélkedés és közös ima zárja be. Megható, hogy erre, a keddi varróéra végén tartani szokott áhitatra, milyen buzgósággal hozzák el a szövetség tagjai bibliájukat, hogy Isten igéjének életet adó erejéből merítsenek szomjúhozó lelkeik számára. IRODALOM. A halál szérűjén. Imádságok hősi halált halt katonák koporsója felett. írta Szombati Szabó István. Ára 3 K. Mai napság, ha imádságos-könyv-irodalmunkon végigtekintünk, tulajdonképen két egymástól elütő tendencziát érzünk ki belőle. Az egyik — a kisebb rész — az emberi lélek mélyéből kibuggyanó, egyszerű, tiszta, üde forrásvíznek tartja az imádságot. Keresetlen, közvetlen, őszinte, mint egy virág felnövése; úgy hogy az igazi imádság a léleknek mindig végtelen egyszerű és szép éneke marad; a minek dallama gyakran csak egy sóhaj és a minek taktusa csak az élő aggódó, vagy reménylő szív dobogása lehet. A másik imádság-típus már irodalmi műfaj, melyben a művészet jogosan nyúl a lelki élet e nagy fénye felé, hogy átalakítsa s művészi. formába öltöztesse. A művészetnek joga van a valóság egész területére s így az imádságot, ezt a lélekből kihajtó virágot is letépheti, csokrába kötheti, vagy művirágot készíthet róla. Csak akkor támadhat végzetes félreértés, a mikor az ilyen imádság-költeményeket, melyek nemes lelki szórakozásra, elolvasásra valók, az eredeti imádság helyettesítőiül, ekvivalenséül akarják feltüntetni. A lélek őseredeti eme szükségletét mesterséges holmival kielégíteni nem lehet. Annak, a ki a mindennapi kenyérre éhezik, művészien vászonra festett kenyérrel nem oltjuk el az éhségét. Szombati Szabó István egy imádságos könyvet adott ki, melynek az a főhibája, hogy teljességgel összekeveri a két irányzatot. Igazi költői tehetséggel megírt egy csomó szép színes verset s ha nem is érezné az ember a próza-alakban írt sorok alatt a jambusokat lüktetni, ennek a gazdag fantáziának képekkel terhelt kifejező nyelve, úgy is mindjárt megéreztetné a költeményt. Hiszsziik és valljuk, hogy a vallásos és a művészi elem — testvérek, hiszen a keresztyénség a legnagyobb szépségre. a lelki szépségre törekszik; de sohasem lehet a kettőt azonosítani. Szombati Szabó vallásos költeményeket írt, de nem imádságokat. Tiltakozik az ellen a kötet egész alaphangja, mit az előljáró beszéd üt meg. Az máiiik hangulata oly tiszta és komoly, hogy efajta prelúdiumot semmiképen nem tűr meg. „Friczi hadnagy, a ki felé csókok, virágok, bokréták, selyem zsebkendők és szerelmes szavak repültek ... a ki fehér mandzsettát is vettél fel . . mert salonmássig akarsz meghalni" — s a többi így felidézett, holtak körül zsongó idegen hangulatú szavak, az imádságos áhítatnak, épen az antipódusára visznek. A merészen csapongó imaköltemények maguk — áradozó vallásos hangulatképek — s vallásosságuk szétfolyó, úgy hogy a stereotíp utolsó „Szent Fiad érdeméért" elhagyásával bármelyik mohamedán pap is elmondhatná. A „váltság"-vallás ködös képekké foszlik itt, sőt nemcsak hogy nem krisztoczentrikusan sorakoznak a gondolatok, hanem sokszor azzal ellentétben. „Nyerjen Tenálad égi jutalmat, olyat, a milyen nagy volt a földi érdem ..." (44. 1.) Ha valamelyik „profán" költő száll le az Olympusról, hogy a keresztyénség berkeiben kirándulást tegyen: ott sem bocsáthatók meg. de megérthetők. Súlyosabban számítjuk be ezt egy egyháza alaptanításaival tisztában lenni kötelezett lelkipásztornak. Irodalmi tekintetben e mű költői szépségekben bővelkedő, bár néha túltömött, elmélkedő és a túlhajtott képek kellemetlenül hatnak, pl. „... éljenriadat, szerelmes csók és halálsikoly közt bolyongjuk e földi vándorutat és semmiben nincs tartós örömünk". Nem jó esetleges költői ellentétek kedvéért koczkára tenni magának az imának komolyságát. Ez a könyv is nyilvánvalóvá teszi, mily mélységesen szükségünk van e téren is a fogalmak tisztázására. Ajánljuk a szerzőnek elolvasásra Fosdick nemsokára megjelenendő mély és hatalmas könyvét „Az imádság értelméről." Jó meglátnunk és komolyan megfontolnunk, hogy az imádság nem művészet, nem versírás, nemcsak hangulat — hanem sokkal több annál. Kritikus, Baksay Sándor emlékezete. Akadémiai emlékbeszéd Kozma Andor 1. tagtól. Kevés magyar író tudná bensőségesebb méltató szeretettel felidézni néhai való jó püspökünk emlékét, mint ezt Kozma Andor tette a május 7-iki közgyűlésen tartott emlékbeszédében, mely most jelent meg nyomtatásban. Mesteri vonásokkal vázolja Baksayban a lelkipásztort és az író jellemvonásainak tiszta harmóniáját — Baksaynak azt a másik, még szebb életrajzát, azokat a jellemvonásokat, miket a költő munkáiban rejtett el. Ezek a munkák, az alakok jellemrajza, mind egy-egy tükörkép, mely magát az írót s annak belső, rejtett énjét világítja meg. Sőt még fordításai is az ő erős, tősgyökeres egyéniségéről tesznek bizonyságot, melyekben teljesen eredeti költői munkát végzett. Az emlékbeszéd méltó emléket állít az akadémia méltán siratott tiszteletbeli tagjának az írásaiban is ízig-vérig magyar református püspöknek. Táviratmegváltásí lapok ^tttt^t sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-otcza 28. szám), jtj&j&jt.jt