Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

tam, hányadán vagyok. A kapitányság udvara déli '/, 1 órakor —- délután három órára volt csak kitűzve a döntő koronatanács — zsúfolásig tele volt a magyar-osztrák és német kolónia vezető-fórfiaival. Senki sem tudta, mi fog történni velünk. Este 8 óráig álltunk így az udvaron, akkor megjelent egy rendőrtisztviselő, egy hosszú névsorral a kezében és olvasni kezdett. Sorra vett mindnyájunkat és a szerint, hogy milyen feljegyzéseik voltak rólunk, a börtönbe, vagy internálási helyre küldöttek. Én a börtönbe kerültem. Fogságom tizedik napján újra a kerületi kapitány elé vittek, a ki közölte velem, hogy a holland követ háromszori közbenjárására megengedték, hogy feleségemmel együtt az aznap induló diplomatavonattal én is távozhassam Bukarestből. Megkértem a kapitányt, hogy internáljanak engem is, mert híveim körében akarok maradni. A kapitány így felelt: — Nagytiszteletű úr, Ön a fejével játszik. Ha nem hagyja el ma a várost, mi nem állunk jót semmiért. Megkérdeztem a kapitányt, hogy tulajdonkép mi a bűnöm ? A kapitány csöngetett és behozatott egy hatalmas iratcsomót és rámutatva az iratcsomóra. így szólt: — Ez az Ön bűnlajstroma ! -— Mi van ezekben az iratokban ? — kér-Hadiezélokra három harangot vittek el a ref. templom tornyából. A nagy harangot, melyet 1718-ban öntetett a város s a melynek súlya 1227 kg. volt, azután a 856 kg. súlyú s 1791-ben készült úgynevezett kis harangot s aztán az 1813-ban öntött 64 kg. súlyú úgynevezett Csengőt. A három harang súlya 1647 kg. volt, a miért a katonai kincstár 6588 K-t fizetett kárpótlásul, illetőleg váltságul. Mikor az utolsó harangot is elvitték, a gyiile- karmai kezet megható istentisztelet keretében búcsúzott el a harangoktól. Patonay Dezső lelkész könyekig megható remek imát, Bakó József lelkész alkalmi beszédet mondott. A bukaresti magyar reformátusok lelkésze: Márton Árpád a napokban az egyik diplomata vonattal hazaérkezett, s a 8 Orai Újság riporterének a következőkben mondotta el Romániából történt viszontagságos menekülését: „Augusztus 26-án, de már az előbbi napokon is nyíltan beszélte mindenki, hogy Románia hadüzenete a monarchia ellen küszöbön áll. Szombaton különösen izgatott volt a hangulat. Jónak láttam felkeresni követségünket, hogy ott informácziót szerezzek, liiveim tájékoztatására. A követségen közölték velem, hogy a helyzet megnyugtató, csak a csőcselék lármáz, semmi baj és veszedelem nem fenyeget. Ugyanekkor a követségen meghagyták nekem, hogy másnap, vasárnap tartandó prédikácziómban hirdessem ki a híveknek, hogy a magyar iskolákban a beiratás szeptember 1-én kezdődik. Másnap híveim is nagyon nyugtalanok voltak, egyesek, a kik a városon kívül laktak, elbeszélték, hogy egész éjszaka csapatokat, ágyúkat és municziót szállító kocsikat láttak vonulni a magyar határ felé. Én belső sugallatnak engedve, prédikácziómban elmondtam híveimnek, hogy nehéz, komoly idők következnek, nem tudom, viszont fogom-e valaha látni ezt a szép, több mint egy évszázados múltra visszatekintő templomot, búcsúzom híveimtől is, inert ki tudja hová sodor bennünket az idők vihara. Prédikáczióm végén a követségtől kapott utasítás szerint bejelentettem, hogy a beiratások szeptember 1-én kezdődnek. Prédikáczió után hazamentem és délben 12 órakor a kerületi kapitányság egy tisztviselője jelent meg lakásomon és felszólított, hogy egy kis hivatalos ügy elintézésére azonnal menjek vele a kapitányságra. Rögtön gyanút fogtam és pénzemet, az egyház pénzét is és* néhány fontos iratot gyorsan átadtam a feleségemnek és ezzel elindultam. Mikor a kapitányságra értem, már tudhelyen felütötte az iratcsomót és szószerint felolvasta egy 1912. óv májusban tartott prédikácziómat, melyet román hazafias szempontból kifogásoltak. További bűneimre nem voltam ezek után kíváncsi és beláttam, hogy miután híveimnek hasznára és szolgálatára tovább nem lehetek, legokosabb, ha igénybe veszem a holland követ igazán önzetlen faradságát és menekülök az orvtámadók közül." „Bangha páter prédikál.' Ilyen és hasonló czímeken, alczímekkel tarkítva, hasábos riportok jelentek meg a fővárosi estilapokban arról a tényről, hogy az ismert jezsuita páter ismét megkezdte szokásos téli konferenczia-beszédeit a Jézus Szent Szíve templomban. Bő kivonatban közlik az idei első beszédét, élénken kommentálják a háború okaira vonatkozó véleményét, leszögezik a hosszú okfejtés csattanóját: „Állítsátok vissza a pápa világi uralmát s huszonnégy óra alatt vége a világháborúnak". Nem czélunk most fejtegetni, hogy a pápák nem mindig voltak ily békés természetűek, mert volt hadviselő pápa is. Nem irigyeljük a pátertől a reklámot sem. Sőt gratulálni szeretnénk a kongregácziók tökéletes organizácziójáért, a melynek elér a keze a napisajtó redakczióiba is. Es most itt arra a szégyenteljes állapotra gondolunk, hogy a fővárosi református istentiszteletek sorrendjéről szóló tudósítást a papírkosárba dobják napilapjaink. kivéve Az Újságot és a Budapesti Hírlapot. Volt lap, a melyik nem adott helyet a Keresztyén Ifjúsági Egyesület hadifogoly-gyámolítójának, a mikor az közérdekből publikálni akarta az általa felkutatott foglyok czímeit. Miért nem adott helyet ? Mert nem volt ínyére az egyesület vallásos czíme. A katholikus modern szervezettség megmutatta, hogy lehet segíteni az ilyen rosszakaratú mellőzéseken! Hol van az az öntudatos, szervezett kálvinista közönség, a mely megköveteli, hogy az előfizetéseivel támogatott napilapok tájékoztassák őt az ő egyháza dolgairól is ? De ha mi tömör egységről, a kálvinista társadalom szervezéséről, Kálvin-Szövetségről beszélünk, némelyek azt mondják: minek a'? . . . A felsöszabolesi ref.. egyházmegye mult hó végén tartotta közgyűlését Kisvárdán Vass Mihály esperes és Jármy Béla gondnok elnöklete alatt. A szokásos ügyek mellett a nagyfontosságú munkákról, tervekről is tárgyalt a közgyűlés. Ilyenek voltak: a legátusi intézmény felkarolása, anya-csecsemő védelem, nyári menhelyek, iskolalátogatási szabályok, a háború népnevelői hatása, polgári leányiskolák felállítása Nyíregyházán és Kisvárdán, egyházi belhivatalnokok betegsegélyezési ügye. Szóba került a konventi iroda újjászervezésének eszméje is, t. i. hogy legyen a világi előadó mellett egy lelkészi is. Bizony ne csak adminisztráczionális ügyek kerüljenek a zöld asztalra ! A budapesti ev. magyar egyház Raffay Sándor kezdeményezésére szép intézményt létesített a mult vasárnap megnyílt szeretetházzal, a mely egyszersmind diakonisszaképző-intézet is lesz. Egyelőre négy próbatestvér szolgál a szeretetházban. A megnyitó-ünnepélyen Raffay Sándor, az intézet lelkésze, dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyházfelügyelő és dr. Moravcsik Ernő, a kormányzóbizottság tagja mondottak beszédeket, az utóbbi melegen üdvözölte a lelkészt abból az alkalomból, hogy ilyen áldásos működéssel örökítette meg pappá avatásának 25. évfordulóját. A lelkészek és a mezőgazdaság. A földmívelésügyi miniszter a Magyar Gazdaszövetség megkeresése folytán 92544. sz. leiratában közölte, hogy minden lelkész, a ki deztem a kapitánytól. A kapitány úgy találomra ^javadalma egy részét házilag kezelt földbirtokból nyeri, PÁPA KM?