Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

Barna, Gödöllő Andrássi Tivadar (brassói menekült s.-lelkész), Rákospalota Soó Sándor (vulkáni menekült lelkész), Kiskunlaczháza Józan Ignácz theol., Decs Pap Gusztáv, Tolnaváralja Szönyeghy Sándor, Veresegyház Tóth Pál. Az állások október 1-én foglalandók el. Emlékünnepély. A budapesti ref. theol. akadémia október 2-án d. e. 9 órakor a Ráday-utczai díszteremben az intézet néhai kiváló tanára, Farkas József emlékére ünnepélyt rendez, a melyen dr. Pruzsinszky Pál igazgató tart emlékbeszédet. A legsötétebb egyháztörténelmi adalék czímmel nemrégiben szóvátettük egy volt segédlelkész viselt dolgait s vele kapcsolatban többféle viszásságra hívtuk fel az illetékesek figyelmét. Ezek közül most egyik nyilatkozik. Levele a következőképen hangzik : Nagytiszt. Szerkesztő úr! A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" ez évi július hó 23-ikáról kelt 30. számában — a mely csak most jutott kezembe — a „Legsötétebb egyháztörténelmi adalék" czínm czikkben reám vonatkozó aposztrofáló megjegyzések is foglaltatnak. Kérem Nagyt. Szerkesztő urat, szíveskedjék alábbi helyreigazító soraimnak becses lapja hasábjain helyt adni. Téves czikkiró úrnak azon impreszsziója, illetőleg informácziója : hogy az elítélt volt segédlelkész az én karomon jelent volna meg a konventi épületben ! Nem is együtt s nem is egyszerre jelentünk meg ott;. csak épen találkoztunk ott. 0 megjelent, mert idézve volt a tárgyalásra és mint rokona érdeklődtem a, nyilvános tárgyalás és bírói ítélet iránt! Továbbá ügyét, mióta csak megismertem, sohasem tartottam, avagy mondottam kis ügynek. S végül a konventi bíráknak sem mutattam be s ezt már azért sem tehettem, mert csak épen a tárgyaláskor tudtam meg, kik lesznek az ítélőbírák ? ! Kérésem mellett, kiváló tisztelettel vagyok Bánócz. 1916 szeptember 5. Hutka József\ ref. lelkész-esperes. •-—•• Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban csak néhány megjegyzésre szorítkozunk. Az első az, hogy ezennel ünnepélyesen elismerjük, hogy az illető nemeslelkű ifjú nem az esperes úr „karján" jelent meg. Az esperes úr, úgy látszik, a „karján" szóra helyezi a hangsúlyt, mi pedig arra, hogy a bírósági ülés előtt a délelőtti rendes konventi üléseken is állandóan együtt jártak-keltek s tárgyaltak a konventi épületben, úgy hogy ez azoknak is feltűnt, a kik a fegyelmi ügyek e díszpéldányáról még semmit sem tudtak. Elhisszük tehát, ha az esperes úr kívánja, hogy azzal az emberrel, a kinek az ügye iránt oly melegen érdeklődött, a ki miatt oly messzi utat tett meg és annyit időzött a konventen, továbbá, a ki rokona is egyszersmind, csak a konventen találkozott, egyébként pedig „nem is együtt s nem is egyszerre" jelentek meg ott. — Azután nagyon szép dolog az az érdeklődés is; azonban mi azt hisszük, hogy ha az esperes úr nem tartotta kis ügynek az egészet, vájjon miért nem vigyázott arra, hogy a vádlott ne adjon be a papi palástot annyira megszégyenítő fellebbezést, mint a.milyet adott? Ha pedig tudta, hogy milyet adott be, akkor meg hogyan merte még remélni is azt, hogy egy ilyen alacsony lelkű embert még lelkésznek meghagynak ? De mint adataink kiderítették, az az „érdeklődés" sem volt olyan passzív, mint az esperes úr állítja. Maga a vádlott jelentette ki a konvent egyik hivatalnoka előtt, hogy „majd beszélünk Nagy Károllyal"; azután azon kesergett, hogy csak legalább ne Nagy Károlynak osztották volna ki az ügyét előadásra. Tovább menve, azt is elhisszük az esperes úrnak, hogy bár itt járt a bírói ülés előtt délelőtt is a konventen, nem tudta, hogy kik lesznek a bírák. De akkor mi szükség volt a vádlottat a konvent kapujában, az ügy felemlítése mellett (!) egyik legtekintélyesebb bíránknak bemutatni, a .ki, miután a bírói tárgyalás után az ügy állását megismerte, körülbelül így nyilatkozott: „mégis csak szégyenletes, hogy egy esperes egy ilyen alakot ide mer hozni és az embernek még be is mer mutatni!" Nagy a gyanúnk tehát, hogy az esperes úr hasonlóan meleg „érdeklődés"-ének volt talán az eredménye az is, hogy a vádlottat annak idején egyházmegyéje felmentette s talán az egyházkerületi bíróság is felmenti, ha Tüdős István püspök energikusan szét nem üt az „érdeklődő" jóakarók között. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy a vádlott a konventi bíróság ülésére nem volt megidézve, csak értesíttetett a tárgyalás napjáról, a mi még nem jelenti azt, hogy a vádlottnak a konventen már napokkal előbb és okvetlen meg is kell jelenni és „beszélni" az előadóval; még kevésbbé pedig azt, hogy egy esperes, mégha rokona is az illetőnek, ilyen reménytelen ügyben, ilyen szégyenletes fellebbezésre támaszkodva, közéleti állásának és tekintélyének kompromittálására, ilyen formában, az iigv iránt ilyen melegen érdeklődjék. A kecskeméti ref. főgimnáziumban a helybeli tanulók beírása szeptember 28—29-én, a vidékieké szeptember 30-án történik. A tanítás október 2-án kezdődik. A dunántúli ref. egyházkerület a reformáczió négyszázéves évfordulója emlékére százezer koronás alapítvány megteremtésén fáradozik. Negyvenhétezer korona már együtt van. Az alapítvány kamataiból a pápai, főiskola tanulóifjúságát akarják segélyezni. A szentendrei ref. polgári iskola igazgatósága prot. vallású internátusi felügyelöt (nevelőt) keres. Elfoglaltság délután. Javadalom havi 40 K és teljes ellátás. GYÁSZROVAT. Kossá János dencsházai (Felsőbaranya) ref. lelkész életének 87-ik, lelkipásztorkodásának 56-ik évében augusztus 31-én hosszas szenvedés után elhunyt. Szivos Károly bogdásai (Felsőbaranya) lelkész meghalt. Áldott legyen emlékezetük! Felelős szerkesztő: B. Pap István.