Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

A hozzászólók közül Szinok Zoltán rámutat népünk esztelen költekezésére. A fényűzés visszaszorítása terén nagy hivatás vár a lelkipásztori karra. Szabó Imre (Komárom) szerint a lelkészekre nézve az a legfontosabb kérdés, hogy mit akart nékünk mondani Isten a háborúval? Teendőinket egyenesen megszabja az, ha arra gondolunk, miért maradtunk itthon? Egyfelől azért, hogy az itthonlévőket a kísértésektől visszatartsuk, másfelől, hogy a hazatérők lelkét vigasztaljuk. A második kértlés volt: A Itábora és a családi élet tisztasága, melyet Marjay Károly mezőtúri lelkésznek beható előadása vezetett be. Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy milyen eszmék hatottak közre már a háború előtt is a családi kötelékek meglazulására, majd rátért a háborús erkölcsök vázolására. Részletesen ismertette a nemi kiesapongásokkal kapcsolatos betegségek számadatait, A külföldi arányszámokkal való egybevetés meggyőzhetett mindnyájunkat afelől, hogy milyen szomorú elsőbbségben van részünk ezen a téren ! Hogy kapcsoljuk be a nemi betegségek ellen való küzdelmet lelkipásztori munkánkba ? Gyülekezeteink körében fölvilágosító előadásokat kell tartanunk. Akármenynyire kényes is ez a téma, nem térhetünk ki előle. Közre kell munkálnunk abban is, hogy a kísértő alkalmak száma csökkenjen. A németek plakátokkal, füzetekkel, levélformájú figyelmeztetésekkel óvják katonáikat. Nekünk is meg kell indítanunk ezen a téren a czéltudatos, szervezett küzdelmet. Dr. Ravasz László szerint a milyen fontos a kenyérkérdés, olyan fontos ez is. A háború Összes nyavalyái közül ez ütközik leginkább, össze velünk. A háború elválasztja a férfit és a nőt egymástól. A férfi künn a tűzben, a nő idehaza a beiktatott hadi fogollyal. Ez vakmerő játék a tűzzel. A német hadvezetőség a családos katonákat minden négy hónapban szabadságolja, de előbb kipihentetik őket a front mögött. Uj nemzedék támadása époly fontos,.mint a mostani erőssége. Összejöveteleinken állandóan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Nálunk ez a terület teljesen elhanyagolt. Németországban a beiratkozó egyetemi hallgatónak a rektor bizalmas levelet ad át, melyben föltárja előtte a reá váró nagy veszedelmeket, Egyes nagyobb külföldi városokban az éjjeli misszió is sokat tesz az erkölcsi bajok gyógyítása terén. Dr. Kováts István megjegyzi, hogy a Kálvin-Szövetség is teljesen átérzi a nemi betegségek elleni küzdelem óriási fontosságát. Ezért ezt a kérdést téli konferencziánkra kitűzzük s egy országos nevű szaktekintélyt kérünk föl az előadóságra. E mellett azt is tervbe vették, hogy a Szövetség küldöttei a tél folyamán elmennek azokba a gyülekezetekbe, a hova meghívják őket és szakszerű fölvilágosító előadásokat tartanak a Csecsemővédelemről, a nemi betegségekről stb. Victor János tudatja, hogy több evangéliumi egyesület tízezer példányban kinyomatja egyik orvosunknak a nemi kérdésben a katonákhoz írt fiizetecskéjét. Ebből a Kálvin-Szövetség 1000 példányt nyomat s készséggel bocsátja majd tagjai rendelkezésére a példányokat. A harmadik este az a fontos kérdés került szőnyegre : Mit csináljunk a harczterekröl hazatérőkkel ? Baja Mihály túrkevei lelkész bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy ha készületlenül is találta egyházunkat a háború, a háborít vége már nem találhatja készületlenül. Kérdés, hogy mik a kötelességeink a háborúból hazatérőkkel szemben ? Először a rokkantakra, bénákra, betegekre vessük tekintetünket. Ezek lelkileg sokat fognak szenvedni s teljes lelkipásztori szeretetet igényelnek. De nem lesz mindenki rokkant, beteg, a ki hazajön. Ezeket a végtelen nagy szenvedések igen sok esetben megtisztították. De nem mindég. Az ilyenek természetrajza a legkülönfélébb. Lesznek olyanok is, a kik előtt nem lesz többé semmisem szent. Ezeket az evangélium forrásához visszavezetni nem lesz könnyű munka! Lesznek, a kiket a háború zivatara térített Istenhez. Ezeket hitükben meg kell tartanunk és meg kell erősítenünk. Szép dolog lenne már megérkezésükkor fogadni őket. Az állomásról egyenesen az Isten házába lehetne vinni őket. Az elesettek neveit is összegyűjthetnők és bevósethetnők a templomunk falába illesztendő márványtáblára. A hozzászólások során Marjay Károly szükségesnek tartja, hogy mennél előbb kezdjük el az előkészítő munkálatokat. Szabó Imre szerint már a fronton meg kell találnunk az összeköttetést katonáinkkal. Dr. Hetessy Kálmán elmondja, hogy mindkét karácsonykor küldött külön-külön litografált levelet minden katona-hívének imakönyvekkel együtt. Szerinte a lelkipásztor hivatása a háború után egyfelől ellenőrizni, hogy a. rokkantak jól vannak-e ellátva, másfelől a hadiárvák sorsát fölkarolni, végül a hazatértek lelkigondozását ellátni. Ez a munka nem lesz eredménytelen, mert a hazatérők lelke csaknem mind fogékony Krisztus igéjének befogadására. Beme László (Budapest) szerint különös gondot kell fordítanunk a háborúból hazatérteknél a személyes munkára : a szószéki igehirdetés nem lesz ezeknél elegendő. A konferencziára jelentkezettek rendületlenül kitartottak csaknem mindannyian mindvégig. A tanácskozások utolsó napján is a résztvevők háromnegyedrésze jelen volt még. 18 án, délben befejeztük hivatalos tárgysorozatunkat s búcsút vettünk gyűléseink színhelyétől, a városháza dísztermétől. Elnökünk néhány meleg szóval köszönetet mondott a vendéglátó hely adóinak. Azután elénekeltük az „Úrnak szolgái mindnyájan..." kezdetű szép énekünket. Este í) órakor búcsúzkodtunk a losonczi érdemes gyülekezettől. A templomban folyt le a minden tekintet-ben szépen sikerült búcsúest, A gyülekezet éneke után Kis József esperes imádkozott, dr. Ravasz László szívünkhöz szóló bibliamagyarázatot tartott az aratni való gabona végtelen sokaságáról és az aratóknak fájdalmasan kevés voltáról. A ref. leánykar éneke után Victor János tartott előadást arról, hogy ártalmára van-e a köznek, ha valamely felekezet hithű követői vagyunk? Válasza, természetesen, tagadó volt. Rámutatott arra, hogy szakítanunk kell azzal a kálvinizmussal, a mely vallásunkat csak ünnepélyes alkalmakkor előszedendő díszruhának tekinti. Baja Mihály néhány megható háborús versét olvasta föl. Jóba József vezsenyi s.-lelkész szép szólóéneke után dr. Kováts István tartott búcsúbeszédet. A kálvinizmus felől széltében elterjedt téves fölfogással szemben hangsúlyozta, hogy kálvinista az, a ki lábával a földön jár, mindkét kézével megragadja a munkát, szemeit az égre emeli, lelkével a magasabb világba kapcsolódik s, bár a földön jár, mégis mindent fölülről, az örökkévalóság távlatából néz. Marjay Károly imájával és a gyülekezet énekével fejeződött be a mindannyiunk lelkét magasba emelő búcsúest. Nem ez volt az egyedüli találkozásunk a nagyinultú és a sok szenvedés tüzében számbelileg ugyan erősen megfogyatkozott, de lélekben annál inkább megizmosodott és eggyéforrt gyülekezet tagjaival. A háború folyamán rendszeressé vált csütörtök délutáni istentiszteletet