Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

TÁRCZA. Anyám halálára.* Emlékezem rája: Csendes est volt, Elpihent már a földi lét, S a halvány hold sápadt fénye Ömlött a tájon szerteszét. Künn haldokolt a nagy természet, Benn haldokolt én jó anyám, S a szeretetnek lágy intése Hangzott utószor ajakán: „Ha az élet ezer bajával Ostromolja majd lelkedet, Vigaszt e szent háromság adjon : A hit, remény és szeretet. Ha ezen három csillagocskát Követik folyton szemeid. Rakhatja vállaidra a végzet Súlyos, nehéz kereszteit. Mert mézzé lesz az üröm annak, A ki remél, hisz és szeret, Mert e három nap szent sugára Szárítja fel a könnyeket! Anyám meghalt, De él intése, El annyi hosszú év után ... Feledtem már sok czifra czímet, De ezt az intést nem tudám. S midőn a fájdalomnak karja Kétségbe rántá lelkemet, E szentháromság volt mentője: A hit, remény és szeretet. E három nap vala világom Sötét göröngyös utamon, És úgy érzém, hogy sírni édes, Hogy fölemel a fájdalom! E fény viszi lelkemet égbe, Ha testein majdan sírba száll; Mert a ki hisz, remél és szeret, Annak számára nincs halál... Csokonay Gizella. * Ezt a verset, a melyet egy vak leányka, a nagy költő családjának egy ivadéka írt, dr. Matolcsy Miklósné úrnő küldte be hozzánk. Lapunk olvasói tudják, hogy a beküldő mily nagy szeretettel karolta fel a szegény vak leányok ügyét. Táviratmegváltásí lapok sere a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (TX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jt jt jA jt BELFÖLD. Elnöki megnyitó. — A pesti ref. egyházmegye lelkészi értekezletén elmondta Petri Elek püspök. — Mélyen tisztelt lelkészi Értekezlet! Utalva jelen értekezletünk tárgysorozatára s a tanácskozásra kitűzött tárgyak fontosságára, méltóztassanak megengedni, hogy elnöki megnyitóbeszédemet lehető rövidre fogjam, de szívből fakadó benső örömmel üdvözöljem lelkészi értekezletünk tagjait s jóleső érzéssel köszöntsem mindazokat, a kik ebben a vérzivataros időben is értekezletünkön megjelenni és egyházunk nagy érdekei iránt érdeklődésüket ezzel is kifejezni kegyesek voltak. Legutóbbi értekezletünk óta ismét egy esztendő forgott le az idő kerekén, de sajnos, aggodalomteljes helyzetünk nem változott, sőt talán még súlyosbodott, úgy, hogy méltán felkiálthatunk Pál apostollal: „mindenfelől szorongattatunk!" Határainkon, közelben és távolban most is talán még fokozottabb mértékben dúl a vészes háború s az ellenséges seregek százezrei vesznek körül minket. A mint a zsoltáríró mondja: „nemzetek zajongnak, országok mozognak és hegyek rendülnek meg". Es mindezekhez járul a mindennapi megélhetés súlyos gondja, a szeretteink életéért való aggódás vagy elvesztésük feletti bánkódás és mindenek felett hazánk szabadsága és függetlensége miatti szorongás, mely alól senki sem vonhatja ki magát. De nekünk, a kik a Krisztus egyházának őrállóiul hivattunk el, ezekben a vészterhes napokban sem szabad megfeledkeznünk Istentől nyert hivatásunkról, arról a munkáról, melytől függ egyházunk jövője és virágzása. Nekünk arra kell törekednünk most is, hogy ama szellemi javakat, melyeket az evangelium juttatott birtokunkba, az időnek ferde és beteges áramlatával szemben megóvjuk, a hitet erőssé, a szeretetet uralkodóvá tegyük. Ama szellemi javakért azonban, melyeknek örökkévaló forrása a vallás, minden időben harczolni kellett. Reánk is, nemcsak ott kinn a fronton, hanem idehaza az otthonban, az Isten házának békés falai között és a társadalmi élet forgatagában, munka, áldozat, harcz és küzdelem vár; nekünk is tennünk és küzdenünk kell, mert különben rossz szolgák vagyunk és a talentumok elvétetnek tőlünk. Sohase feledkezzünk meg arról, tiszt. Értekezlet! hogy a vallás nem szertartás, nem tétlen merengés vagy üres szemlélődés, hanem élet; az élet pedig küzdelem. A ker. vallás a véges szellem vívódása a végtelenért. Keresi az örök életet, küzd annak bírhatásáért s nem tűri, hogy valami útjában gátokat emeljen. Ezt a harczot az evangelium már kétezer év óta vívja s csudás erejét, mindeneken diadalmaskodó hatalmát kétezer éven keresztül már kétszer látta a világ. A hit és tagadás már kétszer vívtak egymás ellen erős csatát s mindkét ízben a Krisztus evangeliuma ült diadalt. A szellem széttörte a lánczokat, melyeket a tudatlanság és önző érdek a lel-