Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-27 / 35. szám

pedig egyházam szeretete s a miatt, mert sok az olyan ismerősöm, a ki a mostani állapotok miatt egyházunktól elidegenedik, akárhány derék, vallásos református leányt, asszonyt ismerek, a ki a katholikus templomokban jobban megtalálja megnyugvását, mint a mienkben. Kiváló emberek, egész református családok élnek ma teljesen pogány életet, szakítván mindennemű egyházi kötelezettséggel. Ez igen nagy veszedelemre intő körülmény; a hivatottak tegyenek róla, hogy á hívők jogos igénye a mi egyházunkban jogos kielégítést nyerjen ! A MI ÜGYÜNK. Losonczi konferencziánk. Elmultak az augusztus 15—18-ig tartott 'losonczi konferencziánknak feledhetetlen napjai. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy hitben, reménységben és szeretetben megerősödve tértünk onnan vissza. A kedves emlékezetű napoknak bensőséges és testvéries szeretettől áthatott légkörét semmi disszonáns hang nem zavarta meg. Első kísérlet volt ez a konferenczia arra, hogy azok, a kiket a lelki hivatás egysége fűz egybe, belső lelki kérdéseik és hivatásuk gyakorlása közben fölmerülő problémáik megbeszélésére a nyári meleg napokban az ország egy kies helyén gyűljenek össze. Más egyházakban, így a genfi kanton kálvinista egyházában is, a lelkipásztorok minden hónapban összegyűlnek ebből a czélbóL Hisszük, hogy nálunk is megsokasodnak a lelkészek ilyen összejövetelei, sőt azt is kívánatosnak tartjuk, hogy a mi egyházalkotmányunkba is beiktattassanak s ilyen módon a lelki megizmosodásnak tervszerű úttörőivé váljanak. Losonczra nemcsak olyanok jöttek, a kik téli konferencziánkon is részt vettek, de újak is szép számmal voltak. Régebbiek és újabbak hamarosan eggyéforrtak. Nap-nap után erősebbé vált ez a lelki eggyéforradás. A harmadik nap már szemlátomást érezhetővé vált. Az utolsó nap pedig lelkes szavakban is bizonyságot tettek róla a résztvevők. Öregek, ifjak ajkáról öröm volt ezeket a reménységgel és szeretettel teljes vallomásokat hallani. A kik nem lehettek is köztünk a téli konferenczia résztvevői közül a nagy távolság, a nehéz viszonyok vagy egyéb körülményeik miatt, lélekben nagyobbára velünk voltak. Ékes bizonyságai ennek azok a lelkeshangú és vágyakozással, őszinte sajnálkozással teli levelek, a melyeket a konferenczia előkészítőihez és résztvevőihöz küldtek. Valóban érdemes lenne ezek közül legalább néhányat leközölni! Hisszük, hogy a legközelebbi téli konferenczián a régiek is, az újak is ott lesznek! Erre a legközelebbi konferencziánkra, mint most is megállapodtunk, már egyházunk érdeklődő világi tagjait is meghívjuk. Ezen a kettőn csak mi magunk akartunk tanácskozni. Addig, a míg önmagunk tisztába nem jöttünk alapelveinkkel, elérendő czéljainkkal ós követendő útjainkkal, nem hívhattunk világiakat is. Most már a kezdet bizonytalanságain ós találgatásain Isten segítségével túl vagyunk. Természetesen, még ezután is maradnak azért olyan kérdéseink, a melyeket elébb bizalmas, testvéries körben önmagunk közt kell megbeszélnünk és tisztáznunk. Minthogy az egytől-egyig értékesnek mondható előadásokat és a hozzájuk kapcsolódó magas színvonalú hozzászólásokat — a nyomdai költségek nagyarányú emelkedése miatt — ez alkalommal nem adhatjuk ki külön könyvben, többek kívánságára, Lapunkban kissé részletesebb beszámolót adunk a négynapi konferencziáról. Napi tárgyalásainkat áhítattal kezdettük. Az első áhítatot Németh István dunántúli püspök tartotta a test és a lélek tusakodásáról, a Róm. 7:22—23. alapján. A második napon Lukácsy Imre dunavecsei lelkész a Luk. 14 : 31—34. alapján arra a kérdésre igyekezett megfelelni : igaz-e, hogy a keresztyénség tehetetlen a háborúval szemben ? A harmadik nap Ágoston Sándor kórógyi lelkész a Zsid. 1:14. alapján tartott elmélkedést, melyet Lapunkban is közlünk. Az utolsó nap reggelén dr. JHetessy Kálmán ókécskei lelkész imát mondott, minthogy a délelőtt folyamán még istentiszteletre is mentünk. Az áhítatokat követő tanácskozásainkon az első nap Révész Kálmán kassai, a második nap Kis József pápai, P. Czinke István rimaszombati, a negyedik nap pedig Vas Mihály gégényi esperes elnökölt. Első nap, a tárgyalások megkezdése előtt a losonczi ref. egyház nevében Szilassy Béla főgondnok, a város közönsége nevében pedig Baskay Ferencz tanácsos üdvözölte a konferencziára az ország különböző részeiből egybegyűlteket, közöttük Németh István püspököt. Az üdvözlésekre az elnöklő Révész Kálmán és Németh István püspök válaszoltak. Délelőttönként az első kérdés, a lelkipásztor egyéni életével, a második pedig a lelkipásztor gyülekezeti munkásságával volt kapcsolatban. Az esti témákat a háborúval összefüggő kérdések képezték. A lelkipásztor egyéni életének körébe vágó kérdések során az első nap dr. Kováts István annak a kérdésnek • a tárgyalását vezette be előadásával: Hogyan emelhetjük a papság szellemi és anyagi színvonalát 'í Előadásában, mely kivonatosan Lapunkban is megjelenik, mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a kérdés két része együttesen tárgyalandó, inert mindkettőre egyaránt szükség van a mai megváltozott időkben. Sorjában vázolta szellemi és anyagi színvonalunk hanyatlásának okait s azokkal kapcsolatban azok orvosszereit. A hozzászólások során S. Szabó József (Debreczen) hangsúlyozta, hogy a kálvinista papság múlhatatlan kötelessége Kálvin szerint is a lelkészi kérdések megbeszélése, hisz ő létesítette a „lelkészek társaságát". A papságot tudományos érzékre és a szellemi élet kincseinek megbecsülésére kell nevelni: a többi magától jön, ezek kapcsán. Az államsegélyek esetleges megszűnése miatt, az egyház fejlődése és a lelkészi javadalmak biztosítása érdekében -is, szükséges az egyházfönntartó alapok egységes létesítése. Vas Mihály is fájó szívvel látja, hogy a papság minden vonalon lemarad a vezetésről: míg a múltban első tényezők voltunk, ma azt se tudják, hogy vagyunk! Kifogásolja az egyetemes egyház nagy alapjai kezelésének mai módját. Mintegy 20 millió korona vagyont ott kezeltet egyházunk a Földhitelintézetnél ós módot ad annak, hogy abból a saját zálogleveleit vásárolja meg. Egyházunk úgy csinál, mint az evangéliumbeli sáfár: „Elástam, mert félteni, hogy elvesztem". Egyházunk is így elássa: olcsó kamatra odaadja, a helyett, hogy önmaga kezelné s így csaknem kétszeres jövedelemre tenne szert. Az ilyen gazdálkodást nem szabad tűrni: meg kell változtatni! A 9 és 11 filléres gabonaárakat is bőven ki lehetne pótolni abból az összegből, a mit a- konvent odaajándékoz a Földhitelintézetnek. Németh István püspök fölszólalásával szemben védelmébe veszi az egyetemes egyház mai pénzkezelését. Egyfelől vigyáznunk kell, mely pénzintézettel állunk szóba,