Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKO Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr.. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TAiíTAJLOM. AZ Élet Könyvéből: „Jöjjön el a te országod!" Czanik Béla. — Ve^érezikif: Elválás — új megegyezés, p. — Második czikk: Tanítással foglalkozó szerzetesek állami fizetéskiegészítése. Marjay Károly. — Krónika: Budapesti temetés. Békés papot választ. — Tárcza: A gyülekezet. Papp József, Hájéi Éndre. — Belföld : Néniét gyerekek. — Külföldi hírek: Németország. Francziaország. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola : Az ág. hitv. ev. egyház theol. akadémiái az 1915/16. évben. p. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. „Jöjjön el a te országod!" Máté 6.10. Ebben a kérésben van összefoglalva Jézus egész programmja. Ez volt életének czélja. Műnk*. inak, fáradozásának indító oka. Ezért hagyta el az ég dicsőségét: ezért öltött szolgai formát, hasonlóvá lévén mihozzánk, kivévén a bűnt. Ezért tűrt el annyi szenvedést, éhséget, szomjúságot, fáradtságot; ezért nem tagadta meg az igazságot a zsidó vének és Pilátus előtt, Ezért hordta a töviskoronát, tűrte a megaláztatást, a kigúnyolást, az arczulverést ós ezért halt meg végiil is a Golgotán. „Jöjjön el a te országod ..." . Ez volt az a szent eszmény, a mely a tanítványokat is arra bírta, hogy Jézus nyomdokaiba lépjenek. Ez volt az a bűvös ige, a mely elfelejtette velük a nyájas otthont, a szülői hajlékot, megszokott foglalkozásukat s tette őket a nagy isteni üdvtervnek bátor munkásaivá és vitte őket lázas nyugtalansággal egyik helyről a másikra, hogy hát valóban meglegyen az Isten akarata itt a földön is, mint a hogy beteljesül az a mennyben. E miatt nem törődtek a rájuk zúduló bajokkal, életükre törő szenvedésekkel s ha a halál torkában voltak, ott is csak az a gondolat töltötte el lelküket, hogy nekik még az ő életük sem drága, csak jöjjön el hát, valósuljon meg hát az Isten királysága. „Atyánk ! jöjjön el a te országod ..." És a golgotai első kereszt óta számtalan keresztet állítottak azok részére, a kik ennek a gondolatnak az apostolai lettek. Százezrek, sőt milliók szenvedése és vére igyekezett betölteni Jézus szenvedéseit, megvalósítani, ha kell, saját földi boldogsága árán, Krisztus czélját, a nagy isteni üdvtervet, Isten országába vezérelni az embereket s boldoggá tenni őket saját akaratuk ellenére is. Mert talán sohasem értette meg a világ a maga egészében — s talán csak egyesek sejthették meg —, hogy merre vezet az igazi boldogság, a valódi békesség útja; és mindig elgázolták, letiporták azokat, a kik a romlás, a halál, a szenvedés országútján elébük álltak, hogy — akár testük által is — föltartóztassák a megsemmisülés örvénye felé rohanó népeket. így van ez most is. Mert a míg Krisztus és követői a békesség birodalmát terjesztették körülöttünk, addig még többen a háborút és a vért, a szenvedést és a könnyeket keresték és készítették elő. . Az emberek maguk dobják el maguktól a békét, hogy azután meghaljanak érette. Engedik elveszni a boldogságot, hogy kínos szenvedések, nagy nyomorúságok és fájdalmas gyötrődések után csak megláthassák . . . messziről. Zúgolódnak, elégedetlenkednek akkor, a mikor jól megy a dolguk, csak azért, hogy azután visszakívánják a régi jó időket. A jelent sehol sem becsülik meg. A multat emlegetik ; a jövőt várják s közben tudomást sem vesznek arról, hogy a múlton kellene felépítenünk most, a míg nappal vagyon, azt az elkövetkezendő dicsőségesebb jövendőt, Istennek királyságát. Mi azonban, a kik Isten titkainak sáfárai vagyunk, a kik ismerjük mennyei Atyánk akaratát, lépjünk Jézus nyomdokaiba, folytassuk az apostolok munkáját és építsük még szélesebben, terjesszük még lelkesebben a békességnek birodalmát. „Atyánk! jöjjön el a te országod." Növekedjen a Te benned bízók és megbékéltek sokasága! Mert csak most — a megpróbáltatás e nagy óráiban — fájlalhatjuk igazán, hogy Krisztus nem vett még nagyobb diadalmat a föld minden népén s hogy még mindig aránytalanul kevés azoknak a száma, a kik szívvel-lélekkel vallják, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Csak most — a háború égig csapkodó lángjainál — látjuk a maga valójában, hogy mily nagy szükségünk van a keresztyénség erőire; csak most, a mikor az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (Róm. VIII.