Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

jesztést, melyben a vallás-erkölcsiek mellett szocziális, egészségügyi-, közgazdasági stb. valláserkölcsi szellem által áthatott traktátusok, röpiratok stb. volnának felölelendők erős nemzeti ós protestáns szellemmel?"— Szövetségünk augusztusi lelkészkonferencziája is fog megbeszéléseket tartani e fontos kérdések felett. IRODALOM. Ifjú sági irodalmunkról.* A mult év őszén a szülőknek és az ifjúság barátainak bevonásával a budapesti két prot. egyház körében az ifjúság evangéliumi nevelése ügyében egy egész napra terjedő konferencziát tartottunk. Az ez alkalommal az ifjúsági irodalomról tartott előadásom alapján a konferenczia megkereste a Magyar Prot. Irodalmi Társaságot és a Luther-Társaságot, hogy az ifjúsági irodalom felkarolását ós művelését sürgősen vegye program mjába. E megkeresésre a Magyar Prot. Irodalmi Társaság egy külön bizottságot küldött ki, hogy e rendkívül fontos kérdésben javaslatot tegyen. A bizottság ismételten tanácskozott s javaslatára a Társaság május 25-én tartott választmányi ülése elhatározta, hogy a titkárt egyelőre két kötet ifjúsági irat beszerzésével ós összeállításával bízza meg. Az egyik kötet a kisebb, a másik a serdiiltebb ifjúság igényeit lesz hivatva kielégíteni. Mindkét kötet evangéliumi szellemű, hazafias, szépirodalmi színvonalon álló, tetszetős képekkel illusztrált, díszesebb kiállítású könyv lesz s még ez év október végén piaczra kerül. Társaságunkat ez elhatározásában annak a szomorú valóságnak a felismerése vezette, hogy magyar irodalmunk talán semmiben sem szegényesebb, mint az ifjúsági irodalom termékeiben. Nem az e nembeli könyvek számára, hanem azok minőségére, tartalmának értékére gondolunk. Egymást nyomon követve s egymással üzletileg versenyezve folyton újabb és újabb könyvek jelennek meg az ifjúság számára a könyvpiaczon, de nagyobb részük a minden befolyásolásra fogékony gyermeki lélekre és kedélyre inkább ártalmas, mint jótékony hatású. Az ifjúsági irodalom nagy készletéből alkalmasat vagy épen áldásosat és gyümölcsözőt kiválasztani a legnehezebb és legkínosabb feladatok közé tartozik. Soha sem tapasztaljuk ezt inkább, mint ha karácsonyi ajándékkal akarunk kis gyermekeinknek, serdülő fiainknak vagy növendék leányainknak kedveskedni. Ilyenkor tapasztaljuk igazán, hogy az ifjúság lelki világának és lelki szükségleteinek megfelelő, sőt csak tűrhető ifjúsági irodalmat is pár év alatt teljesen kimerítjük és azután aggódó szívvel és tanácstalanul állunk a megmaradt irodalmi termékekből való válogatás nagy munkája előtt. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság abból a meggyőződésből indulva ki, hogy az ifjúság hazafias és valláserkölcsi nevelése, különösen a mohón emésztett * A „Protestáns Szemlé"-böl. ifjúsági iratokkal való ellátása nemcsak a jelennek, hanem a jövendőnek is egyik legfőbb érdeke: programmjába vette az ifjúsági irodalom tervszerű művelését. Egyelőre oly apróbb-nagyobb elbeszélésekből, versekből, történeti és ismeretterjesztő értekezésekből kíván egyegy kötetet kiadni, a melyek a mindkét nemű — és pedig külön a serdiiltebb, külön a kisebb — ifjúság értelmének fejlesztését, szíve nemesítését, lelke gazdagítását s egész élete irányának kialakulását üdvösen és épitőleg befolyásolhatják. Ebből kifolyólag két kérésem van az ifjúság barátaihoz és a közművelődés összes munkásaihoz. Egyik kérésem az, hogy a kik ilyen irányú és szellemű ifjúsági iratokkal rendelkeznek, legyenek szívesek azokat hozzám (Budapest, IV., Deák-tér 4) mielőbb beküldeni. A Társaság a kiadásra alkalmas munkákat megfelelő díjazásban fogja részesíteni. Másik kérésem az, hogy a Magyar Prot. Irodalmi Társaság e nemes vállalkozását minden igaz lelkű prot. ember és minden igazán prot. szellemű lap pártfogásába venni szíveskedjék. Maga az a körülmény, hogy Társaságunk épen a legnehezebb nyomdai viszonyok között vállalkozik az ifjúsági irodalom művelésére, legjobban bizonyítja, hogy csak a legnemesebb szándék ösztönzésére és a legnagyobb önzetlenséggel kívánja feladatait megoldani, hivatását betölteni s ezzel a társadalomnak és a közművelődésnek, de egyúttal az evangélium egyházainak is szolgálatokat tenni. Társaságunk nagyon jól tudja, hogy az ifjúság szellemi tápláléka annak egész jövőjét befolyásolja, ezért törekszik arra, hogy a magyar itjúság lelki tápláléka a lehető legtisztább, legjobb, legegészségesebb legyen, mert a milyen az ifjúság, olyan lesz a nemzet és abban egyházaink jövendője is. Raffay Sándor, a M. P. I. T. titkára. „ „Álom a sátorban" czímen a napokban egy melodráma jelent meg zongora- és harmóniumkísérettel. A mű azért érdekel bennünket, mert szövegét Qyóni (Áchim) Géza, volt pozsonyi ev. theologus, népszerűvé vált przemysli katona-költő, zenéjét pedig Arokháty Béla, budapesti theologus írta. A költemény egy magasan szárnyaló vallásos költői lélek hareztéri álma, a mely „Észak véres éjszakái" után visszahozza falujába, Gyónra, édesanyjához a költőt. „Felkeresi a gyóni temetőt" s ott édesatyja, a „szent öreg úr, néhai pásztor sírja tövében" pihenőt talál . . . Beszél néki „népe tavaszáról" s „harezos dicsőség koszorúját szegény öreg pap sírjára" teszi ezekkel a szavakkal: „Az úr velünk volt, Apám! — visszajöttünk, szabad földben nyugodj már csendesen!..." A kísérő zene hangulatos, színes festése e képnek. A gyilkos harezok komor hangulatát, a hazaszeretet könnyező vágyakozását, a hazatérés lelkendező örömét, a temető komoly, szomorú, zsoltáros áhítatát haltjuk mind a nélkül. hogy a hangulatok gazdag változása megzavarná a kompoziczió egységét, melyet ismerős hangok találóan fejeznek be: „E nagy világon e kívül nincsen számodra hely..." A szerző művét dr. Szöts Farkasné úrasszonynak ajánlotta, hogy ez is legyen szerény jele annak a