Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

nulmányoznák az igazságosság ós szeretet viszonyát a református etikában s Kálvin gyakorlati működését is a genfi gyülekezetben. — A legszörnyűbb azonban az a kép, a mit ennek a segédlelkésznek a lelke tár elénk. Ne csak a tényeket vegyük, hanem a fellebbezés fentebb idóz3tt két borzasztó mondatát. Micsoda, keresztyén etikát soha nem ismert lelkiismeretlen ügyvéd tanácsolhatta neki ezeket az undorító érveket s micsoda mólyen járhat a mocsárban ki, különösen mint pap, úgy próbál mentegetődzni, mint ez az ember! Hol itt a megbánásnak, a magábaszállásnak csak egy szikrája is? Hol a református keresztyén erkölcsi érzésnek csak egyetlen egy mozzanata? Csak természetes, hogy egy ilyen esettel szemben az egyházkerületi bíróságon maga a tiszáninneni püspök követelte a legszigorúbb büntetést. Imponáló ós valósággal kálvinian nagyszerű volt, mint halljuk, Tüdős István kemény és határozott állásfoglalása és igazán puritán kálvinizmust lehelő nyilatkozata a püspöki székből. A legnagyobb tisztelet és elismerés ezért neki érette. — Végül pedig még csak két megjegyzést vagyunk bátrak ez üggyel kapcsolatban tenni. Az egyik azzal a kínos esettel függ össze, hogy ugyanez az elítélt segédlelkész a konventi ülések idején a felsözempléni esperes karján megjelent a konventi épületben s az esperes úr a jó rokont, talán azzal a megjegyzéssel, hogy „egy kis fegyelmi ügye van a fiúnak", a bíró uraknak állítólag meg is próbálta bemutatni. A jó öreg bírák talán még kezet is fogtak a nagyreményű férfiúval s csak akkor botránkoztak meg igazán, a mikor az ügy lényegét és természetét is megismerték. Tisztelettel kérdjük az esperes úrtól, hogy hogyan tartotta állásának méltóságával összeférhetőnek azt, hogy egy ilyen elítélt embert, a kinek a konventi fellebbezése a konventi ítélet szerint „oly alacsony erkölcsi nézőpont"-ból keletkezett, hogy „birtokosát lelkipásztori hivatás gyakorlására teljesen alkalmatlannak bizonyítjaa konventi bírák elé oda mert vinni s azoknak be is mert mutatni ? A másik pedig az, hogy miként lehetséges az, miszerint ugyanez a segédlelkész ilyen bűnnel terheltetve, ilyen erkölcsi elvekkel s már 1915 június 10-én papi jellegétől megfosztatva, az idei, konventi iilósek idején, tehát 1916 májusában állítólag még Kunhegyesen szolgált, mintha mi sem történt volna? Ki szabályozza és ki ellenőrzi az ilyen elítéltek további működésének lehetőségót ? A tiszáninneni kerületbe nemrég is átment a dunántúli kerületből egy ember, a kinek eddig még csak a lelkészi hivataltól való megfosztatása publikáltatok, de nem a rehabilitása. Milyen czíinen működik az illetődött, ha a Dunamelléken nem működhetett? S miért kapott Dunántúlról elbocsátót, ha az ügyei még egyáltalában nincsenek rendben? Több ellenőrzést és szigorúbb fegyelmet kérünk. Távíratmegváltásí lapok Ut sere a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám). j)t jtjtjtjt TÁRCZA. A hadifogoly. Követ török, ha akarjátok, Jól megtöröm és hallgatok S bár minden pillantástok átok: Oda se neki! hallgatok. Rohadt szalmára dobjatok bár, Megfekszem azt is szótlanul, Balgák! bár korbácstok reám vár: Csapását tűröm szótlanul. Követ, mit aprít kalapácsom, Egyet sem látok — vak vagyok, Dühötöket büszkén lerázom Lehunyt szememmel — vak vagyok. Pedig vak nem vagyok — vidáman Nézek keresztül rajtatok, Tekintetem czólt ér hazámban, A messziben — vak nem vagyok. ím', ott a hegy, ím1

, ott a pázsit, A templom fennkölt arcza ott, ím', ott, kit szívem mélye állit... Anyám, lelkem! vak nem vagyok. Szívem mélyében hallva hallom A régi szép gyermekdanát, Eldúdolom, lezárva ajkam S százhangú lesz a némaság . . . Boldogság csendje durva tájon, Alom, mely szalmán is ragyog! Bilincsbe vert rabszolgaságom, , De úr vagyok s szabad vagyok! (Engel Frigyes.) Németből ford. Szabados Ede. KÜLFÖLDI HÍREK. Belmissziói tanfolyam a nők számára. Berlinben (W. Kurfiirsten-Str. 43) virágzó női iskola van azok számára, a kik a belmissziói munkákra szóló alapos képesítettséget óhajtanak szerezni. Ujabban a tanfolyam idejét egy félórával meghosszabbították, úgy hogy a képzés most a következő módon történik: 1. Október közepétől márczius végéig elméleti oktatás. 2. Április közepétől szeptember végéig praktikus bevezetés az intézményekben folyó munkákba és a szocziális szolgálatba; október közepétől július 31-ig (2-ik év) a második beható elméleti képzés. A tanfolyam bevégzése és egy évi gyakorlati szolgálat után az iskolát vezető belmissziói központi választmány gondoskodik a végzett hallgatók megfelelő alkalmazásáról. Azok, a kik nem reflektálnak állásra,