Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
irodalmának tanulása semmiképen nem pótolhatja azt a szellemi kincset, melyet a görög nyelv és irodalom nyújt a tanulóknak. A miniszter is a javaslat indokolásában tisztán a praktikus előnyökre, „a társas érintkezés és a közigazgatás érdekeire" hivatkozik. De itt méltán lehet utalni arra a tapasztalatra, hogy milyen kevesen vannak azok, a kik a középiskolában annyit sajátítanak el a német nyelvből, hogy hat évi tanulásuknak valami praktikus hasznát vehetnék. Egyébként sem a görög, sem az e helyett választható élő nyelv és irodalom nem lesz kötelezett tárgya az érettségi vizsgálatnak; az előbbiből ezután is engedélyezhető az érettségi vizsgálat. A javaslat szerint a középiskolai törvény (1883: XXX. t.-cz.) 26. §-a akként módosíttatik, hogy a gimnáziumi tanulók akár a görög nyelvet, akár a helyette megállapított élő nyelvet tanulták, felvehetők a tudományegyetemek és egyéb főiskolák valamennyi karára; felvehetők a reáliskolák azon tanulói is, a kik csak a latin nyelvből és irodalomból tettek kiegészítő vizsgát. Szóval, a görög nyelv és irodalom még inkább hamupipőke lesz a tantárgyak sorában és ez majd azt vonja maga után, és bennünket ez nagyon közelről érdekel, hogy még kevesebben jönnek a theologiai pályára. Azt hiszem, hogy majd módosítanunk kell a mi Tanulási Rendünknek azt a §-át (36.), a mely a felvételnél a görög nyelv és irodalomból érettségi osztályjegy megszerzését tűzi ki feltételül és le kell szállítanunk a görög nyelv és irodalom tudására vonatkozó igényeket. De erre nézve majd a tapasztalat ad útmutatást. , A mi már a reform anyagi oldalát illeti, természetesen ez új anyagi megterheltetést is jelent. Mert bár egy ideig, a míg nem lesznek kellő képesítettséggel bíró tanárok, az élő nyelveket olyanok is taníthatják, a kik ezekben való jártasságuknak bizonyságát adták, de később, mint a javaslat mondja, a mostani tanári létszámon felül mqg egy tanári állás szervezendő. A törvényt legkésőbb az 1918/19-ik tanévben kell életbe léptetni. A polgári iskolákra nézye a javaslat sokkal radikálisabb reformot kontemplál. Eltörli ennek két felső osztályát. Ennek főincloka a két felső osztálynak szinte teljes elnéptelenedése. így a mult iskolai évben a polgári iskola négy alsó osztályában a tanulók száma 41,362, a két felsőben mindössze 156 volt! A negyedik osztályból elszéledtek a tanulók részben a szakpályákra, részben átléptek felvételi vizsga mellett a középiskolákba. Azok, a kik a polgári iskolai reformot ellenzik, arra hivatkoznak, hogy az elnéptelenedés oka a minősítési törvény, valamint az a rendelkezés, a mely a polgári iskolát végzett fiúknak nem ad önkéntességi jogot. De úgy hiszsziik, ebben a kérdésben a miniszternek van igaza. A polgári iskola négy osztályának tananyaga a javallat szerint ezután bevégzett egészet alkot és sok szakpályára való menetelre ad jogosultságot. Nagyon helyes rendelkezés az, liogy ott, a hol polgári fiúiskola van, a végzett tanulók számára három évfolyamból álló gazdasági szakiskolát lehet majd szervezni. A nagy alföldi városokbán, nézetünk szerint, erre, lenne nagy szükség. Hiszen csodálatos, hogy alig van nagyobb alföldi városunk, a hol ne lenne valamilyen középiskola, de- alig van olyan, ,a hol lenne egy olyan intézet, a melyben a gazdák hivatásuknak megfelelő képesítésben, szakszerű oktatásban részesülhetnének. Bizonyára ezért vannak nálunk ezen téren oly képtelen primitív állapotok. Az úgynevezett „deákos" gazdaemberek a legtöbb esetben nem nagyon vágyódnak a gazdasági dolgok után. Tudvalevőleg a közoktatásügyi miniszter a felsőbb leányiskolát is reformálni óhajtja, de ezeket rendeleti úton. Erről majd más alkalommal. p. TÁRCZA. Knittelfeldi levél. A ki a magyar-osztrák monarchiát, annak néprajzi Viszonyait dióhéjban akarja látni, az nézzen meg egy ilyen front mögötti óriási kórháztelepet, mint a milyen a knittelfeldi is. A százhúsz barakkban ápolt több ezer beteg és sebesült között a kettős birodalom minden népfaját megtaláljuk. Valóságos Bábel ez, hol minden sarokból a „Dolmetsch"-ékért (tolmács) kiáltanak, a kikre itt valóban égető szükség is van. Szegény magyar katonáink panaszkodnak is eleget, hogy nem értik meg őket s annál inkább hálásak látogatásaimért, a mikor a sokáig szótlanságra kárhoztatott ember bőbeszédűségével mondják el bajaikat, kívánságaikat. A magyarnyelvű istentiszteleteinkre eljönnek a másvallású magyarok is. Itten mintha minden magyar egy vallású volna. A válaszfalakat ledönti az édes hazai nyelv rajongó szeretete. A reformátusok nem botránkoznak meg az oltár és feszület miatt, az ág. evangélikusok hangja a mi énekeinkbe is szívesen csendül bele, a katholikusok nem panaszkodnak a szenteltvíztartó hiánya miatt. Magyar voltuk hozza össze őket Isten szine előtt is testvéri közösségbe. Hogy mennyit ér a mi szolgálatunk, azt csak a mindentudó Isten ítélheti meg. Egy dologra azonban legyen szabad rámutatnom. Nekünk, tábori lelkészeknek, nagyszerű alkalom kínálkozik most arra, hogy vallásunkat és fajunkat tiszteltté, becsültté tegyük az idegen előtt is. A hadseregben szolgáló . lelkészeket gyakran illetik csúfolódó szóval. Ilyen a Paradieskutscher elnevezés is. Bántó, de tagadhatatlanul jellemző titulus, melyre bizonyára sokan rá is szolgálnak. Ha a lelkészi szolgálat teljessége a czerimóniák robotszerű elvégzésében, parádék rendezésében merül ki, akkor nincs jogunk az ilyesmik ellen tiltakozni. Jól esőleg állapíthatom azonban meg, hogy a kálvinista tábori lelkészek talán kivétel nélkül hivatásuk teljes tudatában sáfárkodnak. Mit is érne a mi szolgálatunk pásztori gond nélkül? Mit érne különösen a kórházakban ? ; . . Szegény szenvedők, szegény elnyomorodott, sokbajú emberek! . . . Megállok nyoszolyájuk mellett. Csendes beszélgetésbe elegyedem velük, miközben megnyílik szívük-szájuk. Szemük könny-