Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

százezrével kellene nekünk terjesztenünk! („A nemi kérdés." írtadr. Csia Sándor orvos. Ára 2"40 K. „Nemi élet és szellemi romlás." írta: Binde Frigyes. Ára 20 fill. Kapható Budapesten, VIII., Főh. Sándor-u. 28. sz. a.) Katonákról lévén szó, külön meg kell emlékeznünk a keresztyén katonaotthonokról. Ez a munka nálunk Magyarországon csak most a háború alatt kezdődött meg. Csakhogy az igazi katona-otthonok czélja nem az, hogy a legénységet együtt tartsák, megakadályozzák egyeseknek csatangolását, elvonják a rosszhírű helyektől, teával megvendégeljék őket, s gramofon, harmonika, mozi, al koholmentes italokkal, artistákkal, kabaréművészekkel szórakoztassák a katonákat. Mindezek eszközök lehetnek, de nem czél. A czél az, hogy itt más jellemű és gondolkozású emberekké faragják őket. Felnőtt, a legtöbb veszélynek kitett fiatal emberek és férfiak lévén együtt: rendkívül kedvező alkalom arra, hogy ezen rettenetes betegségek ellen való küzdelemről szóljunk előttünk. Itt sok mindent elmondhatunk nékik, a mit soha, sehol, senkitől sem hallottak. Hiába, még most is csak az evangélium az Istennek hatalma az emberi lelkeknek üdvösségére. Ha pedig ezen a pontou megragadhatja őket: felfegyverezzük a legkeményebb küzdelemre is! Tábori lelkészeink a táborokban, kórházakban, — itthon levő katonáinkat pedig mi figyelmeztessük közvetlen, egyszerű szavakkal a nemi bajok elterjedésére. A legénységgel már most közölni kellene, hivatkozva előttük becsületükre, családjuk tisztaságára, jövendő boldogságára, hogy ha valami bajuk van, lelkiismeretesen gyógyíttassák meg magukat, mert csekélynek látszó bajból soha helyre nem hozható veszedelem, mérhetetlen bánat, örökös boldogtalanság származik. Milyen jó volna, ha a gyülekezetekben női munkások — gondolunk itt a diakonisszákra! — volnának. Most ezek által figyelmeztethetnénk a gyülekezet asszonyait, különösen azokat, a kiknek hitvestársa a harcztéren járt vagy jár, hogyha nemi bajra gyanús zavart éreznek magukon, forduljanak azonnal orvosokhoz. Bármilyen nehéz is, győzzék le magukban a titkolódzást, mert ezek a bajok irtózatos következményekkel járnak. Ebben a küzdelemben látjuk, sokféle teendő várakozik reánk is, hogy a sötét folt népünk életéből, a sötét gond az Úr szolgáinak és minden jóknak, nemeseknek lelkéből eltűnjék. A siránkozás, a sopánkodás, a nagy hangú dörgedelem maga nem segít! Ha Urunk nem undorodott a bélpoklosoktól, nekünk szabad-e, lehet-e a könnyebbik végén, a puszta ítélkezésen kezdeni és végezni "a kötelességünket ? Mi ránk halhatatlan lelkek bízattak ! Marjay Károly. Távíratmegváltásí lapok srée a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szö-Í vétség irodájában (IV. ker.f

Molnár-iítc?a Í7. szám). jt^e^t KÜLFÖLD. Az angol keresztyének és a világháború. Ezt az érdekes témát fejtegeti a híres lipcsei professzor, dr. Gregory, az A. E. Kz. ez évi első számában. Ez a híres Újtestamentum kutató, a ki eredeti hazájával, Amerikával a legélénkebb összeköttetésben volt, mikor a háború kitört, mint legidősebb önkéntes (már 69 éves) jelentkezett a német hadseregbe egyszerű gyalogosnak s most mint a vaskereszt tulajdonosa harezol Francziaországban. Czikkét is részben az őrszobában irta. Az általa felvetett kérdés bennünket is érdekel, a mennyiben Anglia mindig úgy állott sokak előtt, mint a mintakeresztyénség képviselője, mint a hol Krisztus tanításai a legtökéletesebben megvalósultak. A háború azonban kiábrándított mindenkit ebből a felfogásból. Sőt nehéz kérdések elé állított bennünket. Hogyan magyarázhatjuk meg egy névleg keresztyén népnek azt a magaviseletét, a mit az angolok tanúsítanak ? Hogyan egyeztethetjük össze a háború előtti angolokat a háború alatti angolokkal? Mi lett Anglia keresztyénségéből ? Milyen legyen a mi viszonyunk az angol keresztyénséghez a háború után ? Minden frázis ellenére, a mit ők a demokráczia és a szabadságról hirdetnek, Anglia ma is osztály-állam. Három társadalmi osztályt különböztet meg. A legalsóbb a munkás osztály, ez a legnagyobb. A társadalmi létra legalsó fokán állanak. Természetesen csak angol lapokat olvasnak és mindent elhisznek, a mit benne mondanak. A középső osztály még szintén nagy, de már kisebb, mint az előbbi. Ez kereskedőkből, iparosokból és kereskedelmi alkalmazottakból áll. Idegen nyelveket nem ismernek, épúgy, mint a munkások és tökéletesen az angol lapoktól függenek. A harmadik osztály az intelligensek osztálya, a kik csak egy kis csoportot képeznek s közülük a nagyobb kereskedők, néhány lelkész és tudós tud németül olvasni. Ez az osztály két teljesen különböző embercsoportot foglal magában. Az egyik csoportban vannak valóban istenfélő, kegyes, résztvevő és jóindulatú emberek, de a másikban csak vallástalan, durva és erőszakos emberek. Ez az utóbbi kör vezeti tényleg a háborút. Az angol hadsereg vezetőinek embertelensége a mahdi csapataival szemben, az a minden kultúrát megszégyenítő eljárás, a mit a búr asszonyokkal és gyermekekkel szemben tanúsítanak az internált táborokban és a német misszionáriusok keresztyénieden üldözése, mind ennek a körnek a számlájára esik. Az angolok ezen osztályával sem a háború előtt nem volt, sem pedig a háború után nem lesz dolgunk. Továbbá nem szabad elfelejtenünk azt a régimódi etikát, a melynek tanítványa tudatosan, vagy öntudatosan a legtöbb művelt angol, a mely a hazugság alkalmazását háború idején teljesen megengedhetőnek tartja. íAz újabb hadiszabályok eltiltják például az ellenség ^egyenruhájának használását hadi czélokra, tiltják a vörös-