Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

igazgatás és egyházi bíráskodás tiszteit. Urak hivataluk­nál, születésüknél vagy érdemüknél fogva. De bármily magas is az a hivatal, az a születés, az az érdem, mellyel a világban kitűnnek, sohasem utasítják vissza azt a meg­tiszteltetést, melyben 20- 25 parasztközség őket részesíti az által, hogy megválasztja őket világi tanácsbírónak vagy épen főkurátornak. Főispánok, kik ma egy egész megye Összes értelmiségének tanácskozását vezetik s holnap fél­délig vizsgálnak egy öreg bötüs számadást, melyből kikeli sütniök, hova lehetett az a 2 frt. 20 kr., a melyről számadó hit alatt kész erősíteni, hogy el nem sikkasz­totta. Rengeteg gazdák, kik tegnap félóra alatt megkötöt­tek a kalmárral tízezrekre menő szerződést s most azt veszik érett megfontolás alá, hogy a vadoromi tanító fizetésébe járó kánikuláris csirke darabonkint 20 vagy 25 kr.-ért legyen-e méltányosan megváltható. Parlamenti párt­főnökök, kik tegnap az egész másik oldalt megpuhítot­ták . . . s ma engedik magukat semmivé tétetni á falusi prédikátor buzgó ékesen-szólása által, s az izzadó férfiú­nak udvarias mosolyban fizetik le a győzettek sarczát. Nem hosszú, nem drága nekik az idő, a mit ezen apró­cseprő ügyekben elvesztegetnek. Mert ezek az apró-cseprő ügyek homokszemek, — de egy nagy drágakőben." Volt róla szó, hogy Baksay Sándor érezte is, ki­fejezést is adott annak, a mi az egyházi életben a lé­nyeg : az a bizonyos lélek. Képzelhető-e ideális pap e nélkül ? Nagy szeretettel megrajzolt papi alakjaiban, mint tükörben látjuk azt, a mi által az ember mindenekre elégséges. Ki ne emlékeznék például Dombay Mátéra, a jóformán tökéletes papra. Vele született tehetségével párosult csöndes, de állandó lelkesedése emeli oda, a hova emelkedett, a mi alatt nem a kondori kis eklézsiát kell érteni, hanem ama bizonyos-.jellem és szívbeli kvali­tásokat, a melyekkel foglyul ejtette az embereket az iskolai ós templomi katedrán egyaránt. „Atyának ifjú, játszótársnak nagy, rokonnak idegen: egy édes jó test­vér, bizalmas és finom, gyöngéd és komoly. Tanított a katedrában. Egyszerű mesterkéletlen előadással, melynek minden szavát mély meggyőződés és meleg szeretet hatotta át. Lehetetlen volt a szíveknek e nyilak, a sze­meknek e sugarak elől elzárkózni." Baksay Sándor pa­zarul bánik a szókkal és jelzőkkel, mikor arról szól, a ki papnak jó, tanítónak kívánatos, szeretetre méltó. De van-e értelme ennek? Olyan papok .nincsenek, a milye­nekről Baksay beszél, mert minden szép és jó együtt nem lehet. Igen, de ezeknek az alakoknak a megisme­rése közben felénk sugárzik a költőpap meleg tökélete­sedési vágya, egy-egy hangban, vonásban szinte reá ismerünk, ha talán az ideáltól maga elmaradt is. Azután e rajzokban kifejezést talál az óhajtás, vajha a pap lenne pap nemcsak hivatalból, hanem hivatásból. De mindentől eltekintve, a mikor rajzol, elábrándozik, kitér, magyaráz, alapjában véve azt cselekszi, a mire hivatást érez, tanít, prédikál, a min mit sem változtat az, hogy szavai nem a kathedrából hangzanak. Baksay Sándor halálának évfordulójához közel visszatekintettünk szép munkáséletére, de a midőn ezt tesszük, méltó és igazságos, hogy hálával hajtsuk meg fejünket a Megtartó előtt, a ki ingyen kegyelemből meg­engedte, hogy ez a szép munkás élet itt közöttünk foly­jék le áldást árasztva, mint a csendes májusi eső. Emlékét mi megőrizzük, igaz, ez az emlék idővel elhal­ványul, talán még hamarább, mint azok a betűk ott, annak a kunszentmiklósi temetőnek sírkövén. A pályára új emberek lépnek, holnap többen, mint ma, holnapután még többen. Új emberek, a kik Baksay Sándort soha sem látták. De emlékezete fönn fog maradni még akkor is, a mikor mi eltávozunk, még akkor is, a mikor az a kunszentmiklósi síremlék már a földszínéréi eltűnik, mert Baksay Sándor nevét beleírta egyháza történelmébe s hazája irodalomtörténetéllek könyvébe. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. Dr. Vajda László bécsi orvos fejedelmi alapítványa Nagykőrös részére. Nagykőrös városának 1860-ban volt polgármestere, Vajda László ügyvéd, kinek egyik hasonnevű fia a nagy­kőrösi ref. főgimnáziumban elvégezte tanulmányait. Aztán Bécsbe ment az orvosi tudományok tanulása végett. Or­vosi oklevelének megszerzése után is állandóan Bécsben maradt. Széleskörű orvosi gyakorlatot folytatott. Nagyon keresett orvos, hírneves bőrgyógyász volt, a bécsi egye­temen magántanári, illetőleg doczensi rangot is nyert. Sok ideig magángyógyító intézete (szanatóriuma) is volt. Egy időben a budapesti egyetemre is pályázott. De ezt az állást nem nyerte el. Hogy a bécsi egyetemen tanári rangot szerezhessen: osztrák állampolgárrá lett. De bár elszakadt hazájától: szülővárosa iránti nemes érzése, szeretete folyvást élt szívében. Ez sugalta 1916 márczius 24-én kelt végrendeletét, melyben magasult gon­dolkozással, nemesen érző szívvel összes vagyonát s bir­tokát szülővárosa Nagykőrös szülöttei javára hagyja ösz­töndíjalapul. Rendeli, hogy alapítványa évi jövedelméből 2000 és 4000 korona közt változó ösztöndíjak adassanak nemi különbség nélkül azoknak a nagykőrösi születésű gyer­mekeknek s ifjaknak, a kik arra kötelezik magukat, hogy valamely tudományszakban az elérhető legmagasabb fokig kiképzik magukat. Úgy, hogy tanulmányaikban a legala­posabb ismereteket szerezve, ha nem is mint a legkivá­lóbb, de mint az átlagon felül álló szakemberek, érté­kesítsék ismereteiket az emberiség javára, A tudományos pályán haladók nagyobb összegű ösztöndíjat kapnak, az iparos és kereskedői szakban magukat tökéletesíteni akaró ösztöndíjasok kisebb, de legkevesebb évi 2000 korona ösztöndíjat kapjanak. Nem zárta ki ugyanis a végren­delkező alapítványa áldásainak élvezetéből az iparos és a kereskedelmi pályán haladókat, a kiknél az elemi is­kolai képzettség is elegendő.

Next

/
Thumbnails
Contents