Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

ségben és baráti együttműködésben álló és élő osztrák ós magyar protestáns egyházak vehetnének és vennének részt teljes függetlenséggel és egyben önkéntes együttességben a közös örök javaknak való hódolatban s a német-magyar-osztrák protestáns testvéri, szövetségi közösségben. Ezen az úton lehetne legczélszerűbben megközelíteni a Protestáns Világszövetségnek a háború által évtizedekkel hátrább vetett magas czélját is. Ilyen szellemben kezdette meg — e sorok írójának közvetítésével — a megismerkedésnek, barátságnak és testvéri együttműködésnek munkáját az osztrák evang. és ref. országos egyházak főegyháztanácsának elnöke, dr. Jlaase Farkas vallás- és közoktatásügyi osztályfőnök, ki államtitkári rangban vezeti a két testvéregyház ügyeit. Május 26-án Budapesten meglátogatta a magyarországi négy protestáns egyház (ref., evang., szász és unit.) vezetőségét külön-külön, aztán közös ismerkedési vacsora után 27-én közös értekezleten beszélte meg a ref. konvent székházában az osztrák és magyar protestáns egyházak barátságos együttműködésének s közelebbről a katonalelkészi ügy újjászervezésének kérdését. Ez volt az első lépés a közeledés s az együttműködés érdekében s a nyelvi nehézségek ellenére is igen hatásosan nyilvánult meg ez alkalommal a protestáns közösség és testvériség szelleme. Prónay Dezső báró evang. főfelügyelő és Baltik Frigyes evang. püspök, Dégenfeld József gróf ref. főgondnok és Kenessey Béla ref. püspök, elnökök, Darányi Ignácz ref. főgondnok és Jánosi György evang. esperes nemesen fejezték ki a testvéri összetartás ós együttműködés szellemét, mely a protestáns egyházak vezetőit, az értekezleten jelenvoltakat és a távollevőket egyaránt áthatja. Az ismeretség ós barátság szálait természetesen tovább kell fonni s az együttműködést tovább kell folytatni. A katonalelkészi szervezetre vonatkozó tervezet előkészítése továbbfolyik mindkét országban s kellő időben továbbfolytatódnak az idevágó tanácskozások is. Két főpontban már az első lépésnél is teljes egységre jutottak a tanácskozók : a létszámemelésre és a minden irányban független szervezetre vonatkozóan. A hivatásos protestáns katonalelkészek értekezletének emlékirata és az egész háborús katonai lelkigondozás hivatalos felülvizsgálásáról szóló jelentések volnának a megteendő további közös lépések. Aztán a többiek a teljes sikerig. Hisszük, hogy az osztrák és a magyar protestánsok testvéri együttműködése, mint a hogy megvolt a múltban, meglesz a jövőben is és pedig mindig erősebb és áldásosabb lesz! Bécs. V. J. Távíratmegváltásí lapok ^tTttíZ j ezésere a Kálvín-SzÖvetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), £ & £ £ & „A PROTESTÁNS UNIO." Ezen a czímen ír a hazai kath. papi Egyházi Közez évi 18. számában dr. Dolenecz József abból az alkalomból, hogy „a kálvinisták és lutheránusok (sic!) 1917. évi okt. 31. napján tartandó nagy jubileumi ünnepségre készülnek". íróját nem ismerem. Nem tudom, hogy „vajh' ki ő és merre van hazája". Nem is tulajdonítok valami nagy értéket hazai katholikus lapjaink vagy folyóirataink közléseinek. Szinte kirí belőlük -talán Prohászka írásait kivéve — főleg tudományos theologiai kérdésekben az ultramontán czélzatosság vagy a tájékozatlanság. A tudományos theologiában is jóformán csak a német kath. irodalmat vehetjük figyelembe. A prot. tudományos kutatás lelkiismeretének behatása alatt áll, a melytől, értékét tekintve, messze távol áll a franczia, a spanyol vagy a hűtelen, gonosz talián. A vatikáni zsinat óta rég elhagyta a róm. kath. egyházi sajtót és irodalmat egy Möhler vagy Döllinger tudományos szelleme. Ultramontán az minden ízében. A dogma korrigálja ott a bibliát és a történetet. így hát Dolenecz czikkének sem tulajdoníthatok valami nagy jelentőséget vagy értéket, de jellemző, hogy milyen szellemben tájékoztatják a túlsó oldalon a reformáczió 400 éves jubileumáról az olvasóközönséget. Azon kezdi, hogy „a történelem a 400 esztendő után már tárgyilagos bírálatot mondhat Luther fellépéséről". Úgy látszik e „tárgyilagos bírálatot" Janssen német történetéből és Denifie meg Orisar Luther életrajzából merítette. Köstlin, Kawerau vagy Scheele művét nem ismeri. Mert bírálatát jellemzőleg így ír tovább Luther fellépéséről: „Luther M. épen nem volt forradalmi vagy radikális reformáló szellem. Öt az a becsvágy vezette, hogy hatalmas ellenzéket csináljon magában az Egyházban. Vitatkozó theologus és ellenzéki szellemű férfiú volt. Eszeágában sem volt kiválást, egyházszakadást előidézni, hanem az általa megindított mozgalom mintegy akaratlanul sodorta magával, melynek már ura lenni többé nem tudott. Hisz a wittenbergi 95 pont (tán tétel?) kiszegezése után csak hat év múlva, 1523-ban vetette le a barátcsuhát és 1525-ben szakított végleg az Egyházzal, midőn nőül vette a polgármester előtt (sic!) Bora Katalin, volt apáczát. E nyolcz évi időközben a lelki tusakodás, a töprengés, a megindított mozgalom visszacsinálásának gondolata (sic!) sűrűn foglalkoztatta Luthert. A forradalmi, a radikális reformátor (fentebb azt tagadta !) vakon megy végzetes útján. Luther nem volt ilyen elszánt és határozott egyéniség. (Szerzőnek sejtelme sincs Luther diadalénekének ama részletéről: „Ha a világ ördöggel telve volna,, hogy elnyeljenek, minket ez nem rettentene, rajtunk nem győzendenek!") Midőn 1530-ban megszerkesztette az ágostai hitvallás formuláját (az tudvalevőleg Melanchton müve a Luther által szerkesztett torgaui és schwabachi czikkek, mint előmunkálatok nyomán!), erről számos kath. theologus mondotta, hogy abban nincs eretnekség, legfeljebb szakadárság (herezis és skizma kö-