Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-25 / 26. szám

majd a pesti tlieol. növendéke lett és itt végezte a theologiát 1870-ben. Káplán néni volt. Az akkori szokás szerint a kiválóbb végzett theologusok közül sokan mentek tanárokul a gimnáziumokba. Török püspök őt Kunszentmiklósra rendelte. Négy évet töltött ott, egyet igazgatói minőségben. Nagy, egész életére kiható jelentőségű volt ez a négy esztendő. Nemcsak azért, mert ott kezdődött, fűződött a holtig hűséges barátság közte és Baksay között, nemcsak azért, inert ott. ismerkedett meg Baksay házában nejével, Hetesv Eszterrel, hanem mert ott ébredt fel és erősbült meg lelkében az a páratlan ügyszeretet, a, mellyel haláláig az iskolák iránt viseltetett és a melyet életének utolsó deczenniumaiban oly sikeresen gyümölcsöztetett. 1874-ben lett a féjérmegyei czeczei gyülekezet feledhetlen emlékeket hátrahagyott lelkésze. 1890-ben választották meg Kecskemétre. Fördős halála után egy nem hosszú, de annál szomorúi)!) korszak következett a kecskeméti egyház életében. Czelder távozása után a kecskemétiek Baksaynak ajánlották fel a papságot. 0 Mészárost ajánlotta. Szerencsés ajánlat s választás volt. Mészáros a szó igaz értelmében eltörölhetlen fényes betűkkel írta bele nevét a kecskeméti eklézsia nagy történelmébe. Nem részletezzük most ez alkalommal az ő kecskeméti több mint negyedszázadra terjedő vezéri működésének nagyszerű eredményeit. Azok, a kik közelében éltek és munkatársai voltak, legjobban tudják, mit jelentett az, hogy Mészáros János az ő nagy bölcsességének, csodálatos talentumának teljes odaszentelésével dolgozott eleitől kezdve a kecskeméti egyház és nagymultú intézményeinek építésén. Ereznél maradandóbb emlékei vannak ott energiájából, példabeszédszerű kötelességtudásából, egyház és iskola iránt emésztő szereiéből fakadt intézményekben, alkotásokban. Hogy milyen lelkipásztor volt? Ismerte övéit, nagy gyülekezetének apraját nagyját. Hiszen neki elég volt, hogy egyszer lásson, „kérdezzen ki4

valakit. E sorok írója is egy felédhetlen jelenetnek volt í'ifitaiiúja a kecskeméti „múzeumban". Nagy alázattal és tiszteletteljesen lépett be egy tanyai atyafi ügyes-bajos dolgában. Már beléptekor keresztnevén szólította őt a szívélyes köszöntés alkalmával és mindjárt nyomban kikérdezte a legkisebb családtagnak is az állapota felől. A belépőn szinte leolvashattuk a nagy csodálkozást, hogy honnan ismeri őt és egész famíliáját a nagy tiszteletű úr. Hát részben látásból, személyes találkozásból, részben az előfordult funkeziók és anyakönyvi bejegyzések alapján. Ezzel kapcsolatban még egy jellemző adatot, a minek szintén tanuja voltam. A Bethlen Gábor-kör rándult ki az ő és kedves családjának szíves meghívására Kecskemétre. Ott az egyház hivatalos helyiségében tartott nyájas atyai jellegű „cercle"-t a diákok között, Mindnyájunk meglepetésére odalépett egy magas barna fiúhoz és nevén szólította (Cserna). Atyjáról, a volt bálványosi papról ismerte meg. Ez a bámulatos emlékező tehetség könnyítette meg az ő pasztorális munkáját abban a nagy gyülekezetben. Szemeiből jóindulat, szeretet, megértés sugárzott hívei felé és ezek bizalommal, igaz ragaszkodással, várakozással közeledtek feléje. Jó pásztor volt. Féltő nagy szeretettel ápolta gyülekezetét, a maga egészében és minden részletében. Ki volt beteg, hogy vele ne érzett, ki botránkozott meg, hogy ő ne égett volna V! A gyülekezet kis és nagy gondjai az ő gondjai voltak elsősorban. A nagy gond, a uagv csapás alkalmával érte szívét a soha többé egészen be nem gyógyuló, hegedő seb. Akkor volt, midőn megremegett a nagy város alatt a föld és porba omlottak, megrepedeztek az ősi kőfalak. Testben és lélekben, mélyen megrendítő volt a nagy földrengés ránézve is. Láttuk mély meghatottságát akkor, a midőn a restaurált templomért való hálaünnep alkalmával ott állott a nagy gyülekezet előtt. Az építés, alkotás embere volt. Milyen jó kézbe tette le a kerület nála a főgondnokunk által kezdeményezett mustármagnyi intézménynek, a Madas leányárvaház és internátusnak ügyét az emléke zetes templomszentelés alkalmával! Milyen fájdalmas, hogy csak a bölcsőjénél lehetett ott! De az áldott kéz munkája nyomán zsendiilésnek, pompás gyümölcsözésnek kell következnie! Szélesebb körű működéséről csak annyit röviden, hogy Kecskemét város egyik legtiszteltebb polgára volt, Hogv mennyire tisztelték őt az ottani más felekezetűek, jellemző, hogy a kecskeméti kath. egyháztanács is jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét és temetésén ott volt, nem szólva a többi felekezetekről, az összes róni. kath. papság. A „suum cuique" elve vezérelte őt a kecskeméti városháza zöld asztalánál és a köznek szentelt egész életében. Vezérember volt egyházmegyéjében, kerületében. Már ifjú pap korában lett a tolnai egyházmegye főjegyzője, tanácsbírája; egyik legrégibb tanácsbírája volt kerületünknek, legmunkásabb tagja volt sok bizottságnak, utóbbi időben a konventnek. Szász Károly lemondása után a püspöki állás betöltésénél forgalomban volt az ő neve is. Boldog, megáldott volt családi élete ; gyengéd szeretet őrködött minden lépte fölött. Szerette övéit, atyjafiait utolsó lehelletéig. Szerette a kicsinyeket, szegényeket és soha nem feledkezett meg a nagy igéről: valaki egyet befogad . . . Jó és nagy szívén érte a halálos seb, — elmúlt egy szempillantás alatt. És most üres lett a hely — sokan, sokáig fogjuk keresni azt, a ki onnan olyan hirtelen, örökre eltávozott. Odatekintünk majd itt fent is a helyre, a hol figyelve, annyi érdeklődéssel ülni szokott. Nem látjuk itt többé, de valahányszor valami dicső, szép alkotásról esik szó, megelevenedik előttünk az ő alakja, biztató, bátorító, nagyobb, szebb jövő felé intő tekintete is jön hozzánk azzal a szent üzenettel: dolgozzatok, építsetek, míg nappal vagyon. 0 hozzá hirtelen eljött az éjszaka. Legyen áldott hazamenetele, szombatja — bölcs munkás életének emlékezete ! p.