Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-21 / 21. szám

Ebben az iskolában tanulja meg a föld népe a hitellel bánni, azt becsülni, az anyagi és erkölcsi jólétet fokozni, hogy ez által a magyar társadalomnak erősebb és egész­ségesebb tagja lehessen." (L. Gidófalvi: Szövetkezés és egyházpolitika. Hajnal 1894. 9. sz.) A szövetkezetek népnevelő hatásáról, annak ered­ményéről nagyon sokat lehetne ós kellene beszélni az eddig elért eredmények alapján. Kétségtelen ugyanis, hogy népünk nevelését, különösen magyarosodását nem kis mértékben mozdították elő a különböző szövetkezetek. Nagy hiba, hogy eddig jobban nem tudtuk a nép lelkébe bevinni a szövetkezés gondolatát; népünk még ma is sok helyen bizalmatlanul fogadja azt. Azok a kevés esetek, melyekben a negatív eredmény kézzelfogható, nem engedik látni azokat a roppant számú nagy ered­ményeket, a melyek csodálatra, feltétlen követésre ösz­tönzik az embert. Tekintsünk be azon községek ház­tartásába s ott egyesek gazdaságába, a hol virágzó szövetkezetek vannak: mindenfelé rendezett állapotokat, nyugodt, megelégedett embereket, anyagiakban való emelkedést és Amerikába nem kívánkozó embereket fogunk találni. (Búj és Gégény ; előbbi Andrássy Kálmán, utóbbi Vas Mihály munkája.) Csak arra az óriási számra kell tekintenünk, mely az eddig alakult hitel- és fogyasz­tási szövetkezetek mennyiségét mutatja, máris örömmel látjuk a szövetkezeti eszme térfoglalását és az ennek nyomában járó népjólétemelkedést. Az 1898. XXIII. t. cz. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe 1913 deczember 31-én 2425 szövetkezet tartozott 62 millió korona be­fizetett üzletrésszel és 160 millió korona forgalommal. Fogyasztási szövetkezet volt a Magyar Gazdaszövetség kebelében alakult „Hangya" kötelékében 1307 (1915 décz. 31). Azonban ezenkívül még igen sok más fajta szövetkezet van hazánkban. így például Keresztény szö­vetkezetek : számuk 1910-ben 406; az erdélyrészi Raif­eisen-féle szövetkezetek: számuk 1910-ben 44. Van ezeken kívül ma már majdnem minden közszolgálati ágnak szövetkezete a nagyobb városokban. Szóval, az eszme lassan, de biztosan hódít és tért nyer. Ezeket az adatokat csak azért hoztam fel, hogy a szövetkezeti eszme térfoglalását, áldásos voltát bemu­tassam. Az eredményekre, melyeket a szövetkezés létre­hozott, nagy vonásokban az alábbiakban mutatok rá. A szövetkezeti eszmének a nép körében való ter­jesztésére és megvalósítására a papok és tanítók vannak igazán hivatva: A pap és tanító foglalkozik leginkább a néppel, ők érintkeznek vele legtöbbet s ezek folytán nekik van legtöbb alkalmuk a nép lelkéhez férkőzni és e közelséget áldásos és eredmény dús munka létrehozá­sára felhasználni. Gesztelyi Nagy László. Táviratmegváltási lapok T^T'^Ul sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szö­vetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jí^^t^í^í TÁRCZA. Isten és a háború. Május elsején ünnepelte az ország, az iskolák serdülő népe is a kárpáti harczok évfordulóját. Végig éltük emlékezetben újra azokat a sötét napokat, a melyekben szorongó lelkünk leste, várta a híreket a szörnyű tusákról, az orosz túlerő s hősies csapataink mérkőzéséről. A legnagyobb erőpróbát április 24-ikén szenvedték át vitéz seregeink az uzsoki szoros mentén. Szurmay tábornok katonáit, nagyrészt az Ung völgyének az erdő­borította túrjai hegyek lakóit hősökké avatta ez a bor­zalmas küzdelem. A Przemysl eleste folytán felszabadult orosz hadak támadásait kivédeni, küzdeni az utótél dermesztő szenvedéseivel, nyolczvan órán át derékig jeges vízben állva éjjel, nappal védeni sánczárkainkat emberfölötti feladat. Szó el nem mondhatja, toll le nem írhatja, mit szenvedhettek hőseink a hó- és jégmezőkön, hogy meg­védjék a hazát az orosz betöréstől. Április 6-ikától, a mikor az orosz hengernek már-már sikerült elsöpörni védő seregeinket, ugyané hó 24-ikéig szünetlenül folyt váltakozó szerencsével a véres tusa. Hogy végre meg­törött az ellenség ereje, csak annak köszönhető, hogy csapataink minden egyes katonája még a mult dicsősé­ges harczaiban is alig található hősiességet fejtett ki. Lesz-e toll oly hatalmas, mely a történelem lapjain méltó módon örökíti meg a magyar hadsereg fényes haditettét? Lesz-e a hála érzete oly nagy, oly kitartó a nemzet szívében, hogy méltóan megjutalmazza azokat, a kiknek a haza szabadsága, otthonunk biztonsága köszönhető ? Lapozgatva az elmúlt másfél esztendő történetét, bámulattal gondolva vissza a nagy háború ránk nézve dicsőséges nem egy fejezetére, felmerül a kérdés, mily hatalmas erő volt az, a mely hasonló tettekre, hasonló önfeláldozásra, kötelességtudásra, fegyelmezett önmeg­tagadásra bírta a magyar haza fiait ? Felzeng a zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva ..." S a zsoltáríró nagy király szavai csendülnek meg: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; ő benne bízom ..." 18. zsolt. 3. v. Ennek igazságát bizonyítja megkapó szavakban, katonás nyíltsággal maga Szurmay tábornok is a túrjai görög katholikus egyházkerület üdvözlő iratára adott válaszában. — „Ha feladatunkat sikeresen megoldottuk — írja egy helyen —, szerinte.m ez nemcsak vitézeink tündöklő erényeinek köszönhető, hanem nagyrészben annak is, hogy Istenbe vetett bizalmunkat egy perezre sem vesztettük el s ebben nemcsak a belénk született erény és vallásos érzés, hanem valláskülönbség nélkül tábori lelkészünk hervadhatatlan, érdemes támogatása erősített meg. A mi engem illet, mindig istenfélő jó katho­likus voltam. De katonáimmal együtt csak a harcztéren

Next

/
Thumbnails
Contents