Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-09 / 2. szám

mindig tartalékkórház, a melyben kath. kápolnát is ren­deztek be. Ugyanitt olvassuk a panaszt arra nézve, hogy míg az egyetem két jogtanárát felmentették, a filozófiai kar két tanára még mindig hadiszolgálatot teljesít, pedig ezek is ép oly nélkülözhetlenek, mint a hazabocsátott tanárok. — Nélkülözhetlenek? Hányan vannak, a kik ilye­nek és még nincsenek itthon. Elvégre jó az is, ha az egyetemi tanárok közül is néhányan jó példával járnak elől a legnagyobb kötelességteljesítés terén. A ruttkai missziói egyház lelkésze, Fövenyessy Pál küldte be közlés végett a következő alapítólevelet, a melyet a nemes példa kedvéért is köziünk: Alulírott, az orosz harcztér egyik lövészárkában 1914. október hó 25-én a minden pillanatban bekövetkezhető kimúlás gon­dolatának hatása következtében elhatároztam, hogy mint hithű református, a harczmezőn a haza szent ügyének megoltalmazása folytán átélt leírhatatlan sok eseménynek mintegy emlékére a felvidéki ref. misszió egyház czél­jaira „Jóvér Antal zsolnai főreálisk. tanár alapítványa" czímen 1000, az egyezer koronás alapítványt létesítek Ruttkán. Alapítványom letevésének határidejéül 1916 január l-jét tűztem ki s annak mindenkori gondozójául a ruttkai ref. lelkészt és presbitériumot jelölöm ki. Ala­pítványom czélját a következőkben körvonalozom: 1. Az alapítvány gyümölcsözőleg helyeztessék el bármelyik, szilárd alapon álló pénzintézetnél mindaddig, míg a temp­lomépítés ügye a kivihetés stádiumába nem jut, akár Ruttkán, akár Zsolnán építenék fel a templomot. 2. Ál­talánosságban kikötöm, hogy az alapítvány és kamatai a lehetőség szerint vagy szószék emeltetésére vagy az Urasztala felállítására vagy egyéb, ilyen czélú berende­zési tárgyakra (orgona) használtassanak fel. 3. Alapító­levelem jóváhagyás végett a dunántúli ref. egyházkerü­letben felterjesztendő s a teljes szöveg a Prot. Egyh. és Isk. Lapban s más egyházi lapokban közzéteendő, hogy Isten dicsőségére jó szívvel tett alapítványomról az ország református hívei értesülhessenek ós általa fel­buzduljanak. Megjegyzem, hogy alapítványom letevésé­nek érvényességét az alapítólevélben foglaltak pontos betartásától teszem függővé. Trencsénteplicz, 1915. nov. 8-án. Jóvér Antal s. k., zsolnai áll. főreálisk. tanár, cs. és kir. 39. gyalogezredbeli tart. hadnagy. — Érdekes háborús okirat 1 EGYESÜLET. Az ÜRLE. jótékonysága. Dr. Baltazár Dezső, az ORLE. elnöke, 25 özvegy papnénak 100—100 K-t utalt ki az egyesület pénztárából karácsonyi ajándékul. Adomány. Harsányi Sándor dr. homesteadi és vidéke lelkésztől a következő levelet vettük: Korábbi levelemben tett Ígéretemhez híven, gyülekezetem tagjai­nak figyelmét a mult vasárnapon felhívtam a Prot. Árva­ház megsegítésének nemes ügyére s felhívás viszhangja­ként összejött száz korona adományt, mint „homesteadi és vid. nem csatlakozott ref. egyház" híveinek kará­csonyra szánt ajándékát az Árvaházban levő kedves gyermekek részére mai napon utalványoztam át Nagy­tiszteletüséged czímére. Kérem, fogadják ezt tőlünk, mint a magyar testvéri segítő szereteti készség megnyilatko­zását. Alkalomszerűnek vélem itt egyúttal azt is meg­említeni, hogy gyülekezetünk részére ez idén ismét 330 példány Prot. Árvaházi naptárt hozattam, mely szintén nagy pártfogásra talált derék híveinknél. Biztosítva Nagytiszteletiíségedet és az árvaház Választmányát arról, hogy nagy örömömre szolgált gyülekezetemnek ezen csekély összegű adományt az Árvaház nemes czél­jaira eljuttatni és a jövendőre nézve is készséggel fel­ajánlva ez irányú tevékenységemet, Isten áldott kegyel­mének kérésével küzdő hazánkra, abban szenvedő anya­szentegyházunkra, vagyok kartársi meleg üdvözlettel dr. Harsányi Sándor homesteadi és vid. ref. lelkésze. — A 100 koronát megkaptuk és elküldtük Brocskó Lajos­hoz az árvaház igazgatójához. Az adományért e helyen is hálás köszönetet mondunk. GYÁSZROVAT, Nagy szomorúsággal vettük a következő gyász­jelentést: A zilahi ref. Wesselényi-kollégium elöljárósága és tanárkara mély megilletődéssel tudatja, hogy Kincs Gyula kir. tanácsos, főgimnáziumi igazgató, a magyar­országi ref. egyház egyetemes konventjének tanügyi előadója, az erdélyi ref. egyházkerület igazgató-tanácsosa, a zilahi ref. egyházközség presbitere, az Országos ref. Tanáregyesület jegyzője, a Wesselényi-Egylet elnöke, Szilágy vármegye törvényhatósági bizottságának, Zilah város képviselőtestületének tagja stb. életének 57-ik, igazgatóságának 19-ik évében, 1912 deczember 31-én este 10 órakor váratlanul elhalálozott. Elete fáradhatatlan és szünet nélkül való munka volt. A munka zajából, a földi mulandóságból egy zajtalan lépéssel szállott át az örök pihenés csendes birodalmába. — Temetése folyó hó 3-án volt. A debreczeni m. kir. tudományegyetem jelenli, hogy Fehér Imre, a 3. honv. gy.-e. tart. zászlósa, a mult év­ben II. é. hittanhallgató 1915 szept. 12-én az orosz harcztéren, Kolumlbán Kálmán, a 3. honv. gy.-e. tart. hadapródja, volt I. é. theologus, a Krn hegység ellen intézett támadásban 19J5 június 9-én és Debreczeni István ugyancsak a 3. honv. gy.-e. tart. hadapród, volt I. é. theol., a doberdói fensik védelmében nov. 2-án hősi halált haltak. Mindhárman önként vonultak be a haza védelmének szolgálatára. Abró Lajos szekszárdi volt ref. tanító, az északi harcztéren hősi halált halt. Holttestét szülőföldjére, Öcsénybe hazaszállították. A szabadságon itthon lévő Okos Gyula tábori lelkész végezte a temetési szertartást a község nagy részvéte mellett. Eperjesi Scholfz Gusztávné, szül. Stehló Ara­bella, Scholtz Gusztáv bányakerületi ev. püspöknek neje, hosszabb szenvedés után életének 67-ik, házas­ságának 46-ik esztendejében elhunyt. Lelír Andor, a budapesti X. ker. állami főgim­názium tanára az olasz harcztéren hősi halált halt. Az elhunytban Lehr Albert ny. ev. tanár fiát gyászolja, Leffler Sámuel, a nyíregyházi ev. főgimn. ny. igazgatója, a prot. tanügy kiváló munkása 65 éves korában meghalt. Kolbenlieyer Lajos, a rimabányai ev. egyház lel­késze életének 59-ik évében elhunyt. Jakab Albert, a kisgalambfalvi ref. egyházközség 43 éven át volt lelkésze életének 78-ik évében elhunyt. Áldott legyen emléktük! SZERKESZTŐI ÜZENETEK, Többeknek. A még közlésre váró czikkek is jönnek, egy kis türelmet! — B—i. J -ö. Meleg üdvözlet, várjuk a küldemé­nyeket ! Felelős szerkesztő: B. Pap István.

Next

/
Thumbnails
Contents