Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday - utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak sth. küldendők. Laptulajdonos és kiadó:, . ; A KÁLVIN-SZÖVETSÉG ' ' FelelÖs szerkesztő : i . - BILKEI PAP ISTVÁN. xB&Ióí; .Társszerkesztő: , Kováts István dr. •M**1 -'.'-1 >•'- Ueiső munkatársak : •• Böszörményi Jenő, JVlarjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona,, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy 12 korona. Hirdetési díjak : ' •.< ÍJJ Kéthasábos egész oldal K,. fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. AZ Élgt Könyvéből: Bízzatok! (j?,) — Vezérczikk: Kálvinista klerikálisok. Sebestyén Jenő. — Tárcza : Olvas­gatunk. (Költ.) Kecskeméti Ferencz. — Belföld: Jelentés. Egy istentisztelet. Hetessy Viktor. — A mi ügyünk: Zoványi aggódik... Sebestyén J. — Irodalom. — Egyház. — Iskola, — Egyesület, — Gyászrovat. — Hir­detések. •tr Az Élet Könyvéből. Bízzatok! „E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok: én meg­győztem a világot." Ján. ev. 16.3 3 . A jövő rejtelmei előtt állottak a tanítványok. Mi vár reájuk? Hova kell menniök, mi lesz a munkájuk, öröm, szenvedés lesz-e és mily mértékben az osztály­részük ? Ez volt a kérdések-kérdése, a mely tekin­tetükön, sóhajaikon át olyan beszédesen irányult a Mester felé. A felelet ez volt: e világon nyomorúságtok lesz! Nem először és nem egyszer hangzott feléjük ez a szó­zat. íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé — törvényszékre adnak titeket — megostoroznak benneteket — bizony, bizony mondom néktek, hogy sír­tok és jajgattok ti, a világ pedig örül. Nem is lehetett másként. Az Istentől elfordult, Istent nem akaró világba kellett menniök ajkukon, szívükben nemcsak az evan­géliummal, hanem ebből folyó nagy kategorikus paran­csokkal, világosságot, rendet, tisztaságot, szentséget kö­vetelő isteni törvényekkel, izenetekkel. Kígyókat, skor­piókat kellett taposniok; feltárultak előttük a világnak pusztító utálatosságai; látniok kellett, mint támad nemzet — nemzet ellen és mint lett éhség, halál és földindulás mindenfelé (Máté XXIV.). Siralmas kilátások, küzdelmes, nehéz jövendő — e világon nyomorúságtok leszeni De bízzatok! Bátran, félelem nélkül, törhetlen hittel járjátok a nagy munka és szolgálat rögös útjait. Ne veszítsétek el bizalmatokat, vigyázzatok, álljatok meg hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek. Ezek az intések hangzottak a nagy útra induló kis sereg felé. És mentek bátran, lelkükben a feltétlen győzelem biztos tudatával. Oh mi is lett volna, ha nem ezzel s nem így indulnak?! Otthon maradtak volna, lelkükben a tett halálával: této­vázással, csliggedéssel, bizalmatlansággal. Bízzatok, Én meggyőztem a világot. Ebből követ­kezik, hogy csak az, a ki ő vele és ő benne indul a küzdelembe, vehet győzelmet a világon. Ez a nagy győ­zelem egyedüli lehetősége. Nem bocsátotta őket a véres harczmezőre kellő felszerelés, fegyverzet nélkül. Önma­gát adta érettük és nekik : mindazt, a mije volt, életének minden kincsével, vérének minden erejével, a feltáma­dásnak és az új életnek teljes fényével plántálta bele magát az induló sereg minden egyes liarczosának lel­kébe. Nem üres szózat volt tehát a nagy felhívás: men­jetek, bízzatok! Volt benne mélységes részvét is. Hiszen ő tudta, hogy előbb neki kell megjárnia a tövises, nagy utat, neki kell megharczolni a nehéz harczot és nagy kiáltásokkal, szenvedésekkel kiküzdenie lépésről lépésre a drága áron vásárolt győzelmet. Mikor Jézus ezt mon­dotta, lelkében már látta a nagy nyomorúságokat, me­lyek első sorban ő reá indulnak, a nagy vihart, a mely először a zöldelő fát tépdesi. Látta mindezeket és győ­zelmet vett mindezeken. E világ nyomorgattatásai, szenvedései között mi is odamegyünk hozzá mindnyájan, úgy, a hogy vagyunk kétségeinkkel, aggodalmainkkal és bánatunkkal és mond­juk, imádkozzuk: Uram, e világban ezernyi a reánk zú­duló nyomorúság, úgy érezzük, mintha a halál árnyéká­nak völgyében járnánk, nagy szomorúsággal ülünk folyton áradó vizeknek partjain, légy hát segítségül nékünk ! És hangzik felénk is a dicsőséges tényeken alapuló biztatás : Bízzatok — én meggyőztem a világot és mindaz, a mi történt, mindaz, a mit beszéltem, cselekedtem, azért lett, hogy legyen nektek győzelmetek, békesség­tek Én bennem. Igen, Isten és mindaz, a mit nekünk a Jézus Krisz­tusban kegyelemből adott a mi keresztyéni bizalmunk, hitünk forrása és záloga. Mindaz, a mi Istentől született, legyőzi a világot — valakik pedig befogadják a Krisz­tust, azoknak hatalmat ad, hogy Isten fiaivá legyenek. Bízzatok! Isten Egyszülötte meggyőzte a világot és mi 0 benne és általa Isten fiaivá születtünk. (p.)

Next

/
Thumbnails
Contents