Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

Hogy egyházkerületünk, az egyes egyházak és lelkipásztoraink milyen munkát fejtettek ki a háború iszonyatosságai által ütött sebek gyógyítása, a bánatos szívek vigasztalása körül, ez idő szerint még nem állanak rendelkezésemre mind azok az adatok, a melyek alapján kimerítő jelentést tehetnék. De annyit már most is jelenthetek, hogy e tekintetben nincs okunk szégyenkezni másokkal szemben. Egyházaink s azoknak kötelékébe tartozó jótékony egyesületeink, az anyagi eszközök korlátoltsága mellett is, önzetlen buzgósáaból és tiszta hazaszeretetből elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki. Ez idő szerint csak annyit jelentek, hogy [elkészeink és vallástanáraink közül a hadügyi kormányzat rendeletéből 26-an teljesítenek tábori lelkészi szolgálatot részint kinn a harcztéren, részint a monarchia különböző helyein felállítottt kórházakban. Örömmel jelentem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésnek, hogy a reánk nehezedett súlyos megélhetési viszonyok közepette azoknak a lelkészeknek segélyezése iránt, a kik részint fizetésük csekélysége, részint súlyos családi körülményeik, főleg több gyermeknek házonkívüli taníttatása folytán leginkább érzik a horribilis drágaságot, a magas kormány méltányló jóakarattal van s remélhetőleg mint a legközelebbi időben az egyforma öszszegben megállapítandó segély folyósíttatni fog. Arra nincs kilátás, hogy minden lelkész részesüljön drágasági pótlékban, de a leginkább rászorultak bizonyos mérsékelt segélyre bizton számíthatnak. Hogy különösen a népes családdal megáldott lelkészeink terhének könnyítését egyházkerületünk milyen módon és milyen mértékben szándékozik a maga részéről elősegíteni, azzal részletesebben foglalkozni nem szándékom, mert a tárgysorozat rendjén lesz alkalma a Főtiszt. Közgyűlésnek az előterjesztéseket és javaslatokat megfontolás tárgyává tenni. Egy tervbe vett örvendetes alkotásról azonban mégis szólanom kell. Már mult évi őszi közgyűlésünk alkalmával kifejezést adtam annak a reményemnek, hogy talán rövidebb idő alatt, mint gondolnók, sikerülni fog egy olyan internátussal kapcsolatos leánynevelőintézet felállítása, melyben szerényebb igényű birtokos, továbbá lelkész- ós tanítócsaládok leánygyermekei elhelyezhetők lesznek. Hálát adok a jó istennek, hogy ebbeli reményem sem szégyenített meg. Mindnyájunk szeretete és tisztelete által környezett íogondnokunknak soha meg nem szűnő ébersége, előrelátása és lankadatlan buzgósága folytán, párosulva a jelen esetben kecskeméti egyházközségünk vezetőségének az Istenháza iránti buzgó szeretettől sarkalt lelkesedésével: az ige testté lön. Többet nem szólok. Hadd beszéljen az erre vonatkozó s jelen közgyűlésünkön előterjesztendő jelentés. A munka küzdelmei között Főtiszt. Közgyűlés! fordítsuk tekintetünket a temető sírhantjaira, mert, sajnos, a halál — ez a soha nem pihenő nagy arató — legutóbbi közgyűlésünk óta is kivette a maga tizedét, nemcsak a harcztéren, hanem a békés munka mezején s. Első helyen kell megemlékeznem nagykőrösi főgimnáziumunk nagy veszteségét, melyet két derék, mindnyájunk által tisztelt ós szeretett tanárának elvesztése által szenvedett. Huszár György az olasz harcztéren épen abban a pillanatban, midőn forrón szeretett családjának látogatására néhány heti szabadságra volt indulandó, egy ellenséges golyó által találva adta vissza Urának nemes lelkét, mély gyászba borítva családját és mindazokat, kik életében a tisztelet és szeretet érzésével vették őt körül. A másik veszteség Tóth Benő elhunytával érte ugyan ezt a főgimnáziumunkat. A kiváló tehetségű és nagytudományú férfiú talán épen tehetségei és munkaereje túlfeszítésének esett áldozatul, nem a harczmezőn, hanem a nem kevésbbé dicsőséges békés munka terén, szeretett' családjának, kollégáinak s minden nemesen érző emberbarátnak mélységes bánatára. Kecskeméti főgimnáziumunkat is súlyos veszteség érte Junker László buzgó tanárának elhunytával, ki munkaszeretete, hivatásából folyó becsületes munkája által nagy hézagot s az érzékeny veszteség fájdalmát hagyta hátra. Kegyelettel emlékezünk meg dr. Kovács Pálról, a kecskeméti jogakadémia kiváló tanáráról, egyházkerületünk volt buzgó világi aljegyzőjéről. További és épen olyan méltán siratott veszteségünk Csontos Andor elhunyta, ki vértesaljai egyházmegyénknek egyik oszlopos tagja, s egyházkerületünknek is buzgó tanácsbírója volt. De méltán siratjuk Simon Ferencz jászberényi lelkészt és egyházkerületi aljegyzőt is, kit épen akkor ragadott ki közülünk a könyörtelen halál, mikor gyülekezeteinknek csaknem egyhangú bizalma még többre bízott. Az ő csendes, olykor csipkedő, de sohasem sértő humorára mindnyájan kedvesen gondolunk egyháza iránti oszthatatlan szeretete, soha nem lankadó kötelességtudása pedig követésre példa. Legyen áldott emlékezete! Munkás lelkészi karunkból siratjuk Kovács Bálint szavai lelkészt, ki az élet és kötelesség fáradalmai után 75 éves korában aludt el; Somodi József kisharsányi lelkészt; Török Lajos somogytúri lelkészt, ki sokat hányatott életét 75 éves korában fejezte be; Munkácsy Lajos beczefa-zsibóti lelkészt, kit hívei, s mind, a kik ismerték, szerették, 61 éves korában szólította magához az Úr; Csáki István tószegi lelkészt, ki legjobb férfikorában hosszas szenvedés után szenderült jobb létre; majd Balogh József kispesti hitoktató segédlelkészt hasznos és munkás életének 27-ik évében ragadta magához a könyörtelen halál. Tanítókarunknak is számos vesztesége volt, kiknek emlékére — ha a kegyelmes Isten is úgy akarja — Őszi rendes közgyűlésünkön fogom letenni kegyeletünknek czipruságát, midőn a megjelenendő egyházmegyei jegyzőkönyvek alapján teljes névsorát fogjuk bírni Krisztus mindama munkásainak, kik híven szolgálták az ő szent ügyét. Osztozzunk igaz részvéttel, Főtiszt. Közgyűlés Búzás Ferencz solti és vasadi Balogh Lajos gyúró-kuldói lelkészeink fájdalmaiban is, kik egy-egy, a harc/mezőn dicsőséges hősi halált