Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. lielső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetség: tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A boldogság isteni alapja. G. —• Vezérezikk: Kuyper Budapesten. Sebestyén Jenő. — Második ezikk: A középiskoláink nemzeti és vallásos nevelése. Nánay Béla. — Tárcza: Vártán. Domby Béla. — Belföld: Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. II. p. — Külföldi hírek. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A boldogság isteni alapja. „Monda néki Jézus : Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél : boldogok, a kik nem látnak és hisznek." Ján. 20.2!

l

. Méltóságos, hatalmas és metafizikai mélységű ez a kinyilatkoztatás, a melyben az Ur féltárja előttünk az igazi felsőbbrendű boldogság mennyei alapjait. Mert van alacsonyabbrendű boldogság is, a mely csak földiekre épít s gyökerei csak a földi élet talajából szívják nedvüket. Szóval ugyanaz a különbség, a mi van a földi és a mennyei kincsek, látható és láthatatlan dolgok között. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben ..." mondja az Ur. Vagy mint az apostol mondja: „...nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." A boldogság magasabbrendű és isteni formája az élő Isten megismerése és vezetése nélkül nem lehetséges. A hit jelenti az élő Istennel való egységet és találkozást s jelenti azt az alapot, a melyre lelkiéletünk egész magasabbrendű világának fel kell épülnie. A míg e nélkül járunk, csak küzdelem, hánykolódás ós vergődés az életünk. A Tamások lelke és bizonyosság'után való szomjúhozása lehet igen tiszteletreméltó a tudományban, de nyugalmat nem ad, boldogságra nem vezet. A míg csak intellektuális úton akarjuk az Istent vizsgálni és értelmünk ítélőszéke elé idézni, addig nem találjuk meg őt. És a míg a Krisztus alakjához is csak a kritika bonczkésével, külsőségekbe kapaszkodva akarunk közelíteni, addig nem értjük meg őt, addig Isten lelke csodáinak sugárzását nem érezzük ki a tekintetéből,, addig nem látjuk meg az élet titkát, a melyről a fátyolt ő lebbentette fel egyedül s a melyet az ő lelkén keresztül láthatunk meg mi is csupán. „Boldogok, a kik nem látnak és hisznek." Modern nyelven így is mondhatnánk : Boldogok, a kiket nem az intellektuális megismerés száraz szomjúsága, hanem az Istennel való titokzatos egység s az 0 iránta való véghetetlen, eleinte öntudatlan, de folyton öntudatosabbá váló szeretet intiutív érzése vezet. Vagy más szóval: a kik nem azt hirdetik a hitetlenség nyelvén, hogy nincs hely a mindenségben, a hol az Istent elképzelhetnénk, hanem a hit mély, ösztönszerű, rejtelmes érzésével azt tudják, hogy nincs hely ezen a csodálatos világon, a hol az Istent ne látnánk, ne éreznénk, ne képzeihetnénk el. Ez a titokzatos, gazdag, az örökkévalóság mélységeinek forrásaiból táplálkozó hit az emberi lelkek természetes érzése. A kinek lelkében ez így ébred fel, az van még a legfrissebb, leggazdagabb, legmélyebb öszszeköttetésben az örökkévaló Istennel. A Tamások százféle modern formában jelentkező lelki életének útja már kerülő út, küzdelmes, szenvedésekkel, tövisekkel megrakott nehéz ösvény. De azért, ha mindvégig kitartanak, ha igazán keresik az Urat, végül nekik is ott kell leborulni, az első, az egy előtt, aki „az Alfa és az Omega, kezdet és vég ... a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható." A legmagasabb rendű emberi boldogságnak csak egy alapja van: maga az Isten... „Boldogok, a kik nem látnak és hisznek!" G. KUYPER BUDAPESTEN. Rendkívüli és várva várt vendég érkezett Kuyper személyében húsvét hétfőjén este Budapestre. A háború hasznai közé számíthatjuk az ő jövetelét is. Mert egészen bizonyos, hogy e nélkül most nem üdvözölhettük volna nálunk Hollandia legnagyobb fiát. Kuyper jelentőségéről ez alkalommal talán nem is kell szólanom. Ha nem is ismerik őt mindenütt egyformán, a mi lapunk közönségének bizonyára nem kell őt bemutatnunk és külön is jellemeznünk. Csak az a kár, hogy nem a mi vendégünk gyanánt jött most hozzánk