Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-09 / 15. szám

A jegyzőkönyvbe felveendők a következő adatok: a) a helység megnevezése, a melyben a templom van és a templom közelebbi megjelölése; 6) az átvett harangok száma ; c) azok súlya; d) a kilogrammonkint 4 (négy) koronában megállapított egységár alapján járó térítési összeg; é) azon katonai hatóság megnevezése, a mely az átvett harangokért járó térítési összeget a lelkészi hivatalnak kiutalja. A jegyzőkönyv három eredeti példányban állítandó ki s mind a három példány a lelkész, vagy helyettes lelkész és a katonai parancsnokság képviselője által irandó alá. A jegyzőkönyv két példánya a lelkésznél marad, a ki annak egyik példányát az Esperesi Hivatalhoz beterjeszti; másik példányát az e czélból összehívandó presbiteri gyűlésen bemutatja, a gyűlés jegyzőkönyvébe felvéteti és az egyházközség levéltárába elhelyezi; a harmadik példányt pedig a katonai parancsnokság képviselője veszi át. A leszedési munkálatokat a nagyobb helységekben kezdik meg. A hol pedig különböző vallásfelekezetek templomai vannak, ott a harangok leszerelése lehetőleg egyidejűleg fog eszközöltetni. A harangok leszerelésével jelentkező összes költségeket a hadvezetőség viseli, egyszersmind felel, mint fentebb jeleztem, mind azon károkért, melyek a leszerelés közben az épületeken esetleg okoztatnának, valamint a harangok elszállításáról is gondoskodik Ezek szerint az egyházakat a harangok levételével semmi költség nem fogja terhelni. Az egyházak a kilógrammonként 4 korona egységárral számított térítés egész összegét megkapják, de ezen felül semmiféle igény ez ügyből folyólag részükről támasztható nem lesz. A harangok árából befolyó térítési összeg, mint új harangok beszerzésére és felállítására szolgáló külön alap, gyümölcsözően és megfelelően kezelendő és Esperes Úr által egyházlátogatás alkalmával ellenőrizendő és felülvizsgálandó A mennyiben egyes harangokról, a melyek felírásokat, vagy öntési jegyeket tartalmaznak, lenyomatok, vagy fényképfelvételek elkészítése kívántatnék, a katonai parancsnokságok utasíttatni fognak, hogy erre az illető harang elszállítása előtt a lehetőséghez képest alkalmat adjanak. A minisztérium engem az átvételek megtörténte előtt értesíteni fog az átvétel időpontjáról, én pedig a lehetőséghez képest úgy Esperes, mint Lelkész Urakat értesíteni fogom ezen időpontról. Ezen körlevelemet minden Esperesi és Lelkészi hivatalhoz egyidejűleg megküldöm. Esperes Urakat felkérem. hogy a kezöknél levő kimutatások alapján az egyes egyházközségeket azonnal tájékoztassák arról, mely harangokat jelöltek ki a hadi czélokra s melyeket jelöltek meg visszatartandókul, hogy esetleges zavarok elkerülhetők legyenek. Felkérem továbbá, hogy az egyházközségektől beérkezett jelentések ós jegyzőkönyvek alapján hozzám egy összesítő kimutatást terjesszenek, melyben az egyházközség neve, az átadott harangok száma, súlya és ára pontosan legyen feltüntetve. Az átadási jegyzőkönyveket és jelentéseket az Esperesi irattárba helyezni szíveskedjenek. Lelkész Urakat felhívom, hogy e körlevelem vételéről és tárgyáról a presbitériumokat azonnal tájékoztassák, a harangok leszerelési és elszállítási aktusaihoz a presbitérium képviseletéről és azok jelenlétéről intézkedjenek. Az átadási jegyzőkönyv egy példányát jelentés kíséretében az Esperesi hivatalhoz azonnal beterjesszék és az Esperestől netalán veendő rendelkezésekhez alkalmazkodjanak. Atyafiúi üdvözlettel Budapest, 1916. márczius 27. Petri Elek, püspök." A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÁTHELYEZÉSE. A pataki főiskola áthelyezésének kérdését szokatlan érdeklődéssel tárgyalják a lapok és méltán. Tulajdonképen így kellene minden nagy kérdéssel foglalkoznunk. Nálunk azonban, sajnos, a legtöbb kérdést — mert más lap vagy más kerület veti fel — agyonhallgatják. így járt a budapesti egyház is a maga nagyszabású építkezési terveivel s így járt már nem egyszer nem egy kerület, a partikulárizmus szerencsétlen szelleme miatt. A pataki főiskola áthelyezésével tehát mindnyájunknak foglalkozni kell. Hiszen nincs senki, a kinek lelkét a legszebb érzések ne töltenék el, ha a pataki főiskola múltjára gondol. Gyönyörű, a református nevelés szempontjából elsőrangú, a nemzeti szellemű nevelés szempontjából pedig megbecsülhetetlen jelentőségű ez az iskola Magyarországon. Nincs az elismerésnek az a szuperhtivusza, a mely a pataki főiskolával szemben elég erős lehetne, a mikor annak értékéről s országos jelentőségéről beszélünk. S most ezt az intézetet át akarják telepíteni Miskolczra; a pataki Rákóczi-vár történelmi s — szinte azt mondhatnám — református romantikával telített levegőjű vidékéről a modern, XX. századbeli elevenségű ipari és kereskedő városba. Valószínű, hogy ez sok ember számára idegen és megszokhatatlan gondolat marad s ez a csoport a tervvel szemben állandó ellenzéket fog alkotni. Ez azonban nem akadályozhatja meg annak a megállapítását, hogy a pataki főiskola áthelyezésének kérdése tényleg teljesen megérett a döntésre s hogy a mai helyzet mellett a Miskolczra, mint — úgy látszik állandó jellegű — ref. püspöki városba való áthelyezés, valóban a legszerencsésebb megoldásnak tekinthető. Ezzel a kijelentéssel a kérdés lényegét illetőleg világosan állást is foglaltunk. Keseregni lehet a dolgok ilyen alakulásán, de a multak bűneit nem lehet egy év alatt helyrehozni. Milotaij István a Magyarország márcz. 30-iki számában szintén így sóhajt fel: „Mi kellett volna ahhoz, hogy Patak is megmaradhasson a huszadik század magyarsága és iskolakultúrája számára annak, a mi a