Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-09 / 2. szám

sincs vége! Ez az új év egy hatalmas kezdet, egy épülő új világnak kezdete. Nehémiási szónak, apostoli szónak megharsanása a csaták dübörgésében: Templomok, az élő Istennek templomai, ti romíelkek — épüljetek föl! Sírok fölött, rombolt boldogságok köveiből épüljetek föl, élő lelkek, zengő templomok, hívni az élőket, engesztelni a halottakat és megtörni a villámokat! Muraközy Gyula. ÁLLAMI AJANDÉK A JEZSUITÁKNAK. Néhány napja az egyik napilapban „ Gimnáziumavatás Pécsett" czímmel szószerint az alábbi közleményt olvastuk: Pécsről jelentik: Zichy Gyula gróf megyéspüspök Pécsett alapítványi főgimnáziumot és konviktust létesített s ezek vezetését a Jézus-társaságra bízta. A gimnáziumot először saját házaiban nyitotta meg a püspök, közben azonban épült az új hatalmas épülettömb is, melyet részben a régi püspöki szőlők területén, részben a püspök által megvásárolt szomszédos telkeken emeltek. Az egész telep a Mecsek hegy dombos oldalán fekszik, pompás kilátással a délbaranyai hegyekre s a Dráva vidékére. A püspök eddig két millió koronát költött az építkezésre, melyet Pilcli Andor műépítész tervezett. Hátra van még a nagyarányú románstílű templom és a jézustársasági rendház egy része. A helyiségek ünnepies fölavatása Zichy Gyula gróf püspök tízéves püspöki jubileuma alkalmával most történt meg a város törvényhatóságának, a pécsi káptalannak és a város közönségének bevonásával. A kormány részéről, mely 700,000 koronával járult hozzá a gimnázium fölállításához, Jankovicli Béla kultuszminiszter táviratban üdvözölte az alapítót, de üdvözölte őt Zichy János gróf is, a kinek kultuszminisztersege alatt érlelődött meg a második pécsi gimnázium eszméje. Az építendő templomra a pécsi káptalan 300,000 koronát adományozott s ugyancsak a káptalan biztosított a kezelése alatt álló egyik alapítványából tizennégy ingyenes alapítványi helyet a konviktusban." Tudjuk, hogy a mai nehéz idők nem alkalmasak felekezeti kérdések tárgyalására. Itt azonban olyan állami ténykedéssel állunk szemben, a mely mellett a mostani viharos időkben se haladhatunk el szó nélkül. Nem kisebb dologról van itt ugyanis szó, mint arról, hogy a volt kultuszminiszter az állam pénzéből hétszázezer koronát adott egy olyan szerzetesrend gimnáziuma számára.; a mely minden törvényes jogalap nélkül tartózkodik ma Magyarországon; hozzá még egy olyan városban állítandó iskolájukra adta azt, a hol már egy másik hosszabb ideje eredményesen működő szerzetesi gimnázium is van. Ha a pécsi püspöknek nem elég, hogy az ő székhelyén csak egy szerzetesi gimnázium működik, ám állítson és tartson fönn busás püspöki jövedelméből még egyet. Ehhez nem lehet semmi szavunk. De ahhoz már igenis van szavunk, hogy erre a fényűzésre a kultuszkormány is adjon csaknem háromnegyedmillió koronát az állam, tehát mindannyiunk pénzéből! Micsoda parancsoló állami és kulturális érdek késztette a magyar kultúra volt hivatásos őrét, hogy az állam pénzéből hétszázezer koronát adjon a pécsi második katholikus főgimnáziumra? Hisz ebből a hatalmas összegből szép modern állami főgimnáziumot lehetett volna ott, vagy másutt állítani! Hány nemzetiségek környezte vidéken lenne szükség állami főgimnáziumra! Hány tősgyökeres magyar város szeretne kapni állami főgimnáziumot! S a magyar állam közoktatásügyi minisztere odaadja ezt a nagy összeget a második pécsi katholikus gimnáziumra ! Még szomorúbb színben tünteti föl a volt magyar közoktatásügyi miniszter ténykedését az a körülmény, hogy az állam hatalmas ajándékát egy olyan szerzetesrend iskolájára adta, a melynek, katholikus egyházjogászok, közjogászok egybehangzó véleménye szerint ma is érvényben lévő tételes törvényeink szerint hazánkban tartózkodási joga sincs. Az 1915/102. t.-cz. szerint ugyanis „a jövőben semmiféle szerzetesrend és zárda nem szaporíttatik állami szükség és a királyi fenség kegyes beleegyezése nélkül". Több törvényünk szól is azóta egyes szerzetesrendek beczikkelyezéséről. így az 1723/96., 1729/50-,. 1741/65., 1765/42., 43. t.-cz.* A jezsuitarendet — mint tudjuk — XIV. Kelemen" pápa 1773-ban föloszlatta, viszont VII. Pius 1814-ben visszaállította. Hazánkban nemcsak ebben az időközben, de még ezután is csaknem négy évtizedig nem voltak jezsuiták. Az abszolutizmus zavaros korszakában, 1853-ban hívta be őket Szcitovszky herczt gprímás Nagyszombatba, Azóta vannak itt hazánkban minden törvényes jogalap nélkül. Jól tudták ők inasuk is, hogy itt tartózkodásukhoz a király és az országgyűlés beleegyezése lenne szükséges. De azt is nagyon jól tudták az elmúlt évtizedekben, hogy erre nem számíthatnak. Mikor volt kalkszburgi tanítványuk, Apponyi Albert gróf került a kultuszminiszteri székbe, akkor tettek csak kísérletet reczipiálásukra. 1908-ban próbaképen szárnyra bocsájtották a hírt, hogy a jezsuitarend reczipiója hamarosan megtörténik. Országszerte olym hatalmas arányokban hangzott föl a tiltakozás szava, hogy hivatalosan is jónak látták megcáfolni a híresztelést. Ez után a kudarcz után 1909-ben azt a megoldást eszelték ki, hogy római generálisokkal elválasztatták magukat osztrák kollégáiktól és megalkottatták a „magyar jezsuita tartományt". Mindez azonban — mint már ikkor is kimutattuk — ** mit sem változtat azon a valóságon, hogy hazánkban minden törvényes jogalap nélkül lartózkodnak a jezsuiták. Íme, mégis kaptattak hétszázezer koronát pécsi gimnáziumukra. Jól tudjuk, hogy erre azt fogják mon* L. dr. Szeredy József v. pécsmegyei áldozár s jogtanár „Egyházjog-"át (1874) 126(>. 1. és dr. Kőnek Sándor v. budapesti egyetemi tanár „Egyliázjogtan kézikönyvéit (1871) 422. 1. ** Lapunk 1909. évf 38. számában „Magyar jezsuita tartomány" cz. czikkünkben.