Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-26 / 13. szám

utczára. Valamikor nóta is csengett mellé. Ugyanazt a csengő hangot hallgatta Szent-Gellért püspök idegen szíve valamikor: Száz a libám, a gúnárom Tizenhárom — A legelöt csak egyedül Magam járom .. . Magam járom.. . Most igazán úgy van. Ha belépsz a kis piros-téglás, szürke vályoggal kevert falu, kívülről többnyire meszeletlen házba, mindenütt pornyadt, szomorú asszonyarczok, mint a kankaim agyonpaskolt fejecskéje nyári jégeső után. Itt-ott a szívét zúzta agyon az a jégeső a kankalinnak. Ott már többet mit se várnak az élettől. Fölveszi a két éve még viruló fiatal aszszony „jász"-ruháját, alul hófehér „bikla", felül fekete kabátot, a gügyögő kis ártatlanságot rábízva a „szü~ lém"-re, ő maga pedig megy fát hasogatni az erdőre' A maga rátáját fölmunkálja, a maga farészét beszerzi, mert kell a fa akkor is, ha nincs itthon az „embör" ... Ha örökre nincs is itthon az „embör". * Kialudt Baranya költészete. Szó sincs róla, hogy maradt volna itt valami is a „Patakbanyá"-k világából. Keresem, kutatom, nem találom sehol. Beköszöntök mindegyik házba. Nézem az arczvonásokat. Mindenütt a rideg, könyörtelen, rabszolgatartó élet keserű nyomai, a minél csak a bűn barázdái rikítóbbak. Alig némi nyoma annak, hogy itt is tudatára ébredhetnek a lélek magasabb értékeinek. Micsoda hatások érvényesülhettek itt, hogy egy nép olyan mélyre sülyedhetett majdnem a maga egészében épen azokon a pontokon, a hol nemzetünk Őserejének kellene felbuzognia? Láthatsz jóltáplált arczokat, de hogy a lélek táplálkozásának valami egészséges nyomára is lehetne akadni? ... Ha beletekintek abba a tiszta asszonyszembe, a mely természetesnek találja második, harmadik és a következő gyermekének eltávolítását, ha belenézek abba a két férfiszembe, a mely durva hatások alatt nőtt gyermekségétől fogva, ha látom azt a sok-sok hazugságot, a mi takarja a való élet rongyait, egyáltalán nincs kedvem költői húrokat pöngetni. Az a benyomásom, hogy ezt a népet még nem érintette meg igazán a Jézus Krisztus lelke. Ki felelős ennek a népnek sülyedéséért ? * Bizonyos, hogy az anyagi életnek megvan a maga befolyása lelkiekre is. Itt kb. 500 hold szántója van 80—85 családnak. A szántóhoz számíthatunk még megfelelő nagyságú rétet és legelőt, belsőséget. Ennyi az egész. Él rajta egy pár jómódú „polgár", a többi templom egere. Rengeteg adósság. Rengeteg szegénység. S nagyon kevés tisztaság. Nagyon sok házból szinte, vérző szívvel támolygok kifelé. Hogyan lehetne derült és tiszta annak a lelke, a kinek ennyi rendetlenség, szenny és nyomor van az otthonában ? Virágzik a keserű pauperizmus. Mert ne gondoljátok, hogy abból a 2—3 értelmes gazdából áll a falu! Köröskörül uradalmak. Nincs föld, a mire terjeszkedhessék a néped. Századok óta oda van lánczolva minden energiájával a maga egy pár hold földjéhez. Nem növekedhetett, tehát besavanyodott az élete. Azt a kis munkát is kelletlenül végzi. Úgy is el tudja végezni! S úgy sincs kinek a számára végezni! ... Vagy igen — van. Ott van a falu végén egy zsuppfödeles zsellérház. Pusztai béresasszony lakik benne. Ura harcztéren. Legnagyobb fia harcztéren. S legkisebb fia a bölcsőben. Államsegély nincs. Félretett pénz nincs. Két-három malacz, meg talán egy tehénke. Ez az egész vagyon. A tehénke is megy a legközelebbi vásárra. Hiszen csak a lakáspénz évi 90 korona ! Kereső: egy 13, meg egy 15 éves leány. Oh, ti boldog, budapesti barátaim, tudjátok-e, hogy ennek a családnak csak az az egy vigasztalása van, hogy beleszületett — a nyomorba !... * Van ennek a képnek visszája is. Az még sötétebb. Hallottatok-e már róla, mikor valaki a nyomorból kereskedést űz? Nem emlékeztek rá, hogy Budapesten bizonyos utczasarkokon tíz esztendő óta lehet látni ugyanazokat a koldusasszonyokat ugyanazzal a kis gyermekkel karjukon ? Nem emlékeztek', hányszor visszaéltek hiszékenységünkkel? S nem hallottatok még róla, hogy az ilyen kereskedők mennyire megbízhatatlan és tunya, dologkerülő tagjai a társadalomnak? Itt is megvan ez a típus. Belépsz az asszony szobájába. Ott is nyomort és szennyet találsz. Nincs munkás, szorgalmas Márta, a ki csinosítsa a falakat, az ablakot, a bútorokat. De van élvhajhász feleség, a ki megindító könnyek között fut fűhöz-fához nagyobb segélyért. Néha aztán bizalmas körben elbökkent egy titkot: — Bánom is én, akármeddig lössz háború. Könynyebben élők, mint mikor az uram etthon vót. Micsoda mérhetetlen mezőkre vet világot egy-egy ilyen kis eset! Eszembe jut a sok csillogó elmélet, mint például népjóléti intezmények, szocziális munkák, szocziálizmus, jog- és vagyonegyenlőség, földfelosztás stb. Nem eleve czéltévesztett munka-e csak az anyagi élet emeléséhez fogni hozzá? * Nem is gondolná az ember, mennyire benne van egy ilyen csöpp kis emberrajban is a világvárosok és problémák minden csirája. Hiszi valaki talán, hogy Jézus Krisztus lelke nélkül is a nyomor közelebb hozza egymáshoz az embereket? Valami sötéten igaz itt él körülöttem is az Ember tragédiájá-hó\. A szolga holnap elnyomó lesz. Oh, nemcsak az, a ki holnap már nem szolga. Az is, a ki szolga marad. A kik sötéten tudnak panaszkodni alantas helyzetük miatt, a legkíméletlenebbül kimutatják hatalmukat ós elnyomják egymást, a hol csak tehetik.