Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-19 / 12. szám

Oh, ő soha sem tapasztalt szeretetet, bárhova fordult kenyérért, munkáért, csak elutasításra, megvetésre talált. Czéltalan bolyongással jutott el a tóhoz s az a zöldes-barna víz ott, az est homályában, olyan rossz tanácsot adott neki . . . s most oda épsége is! . . . Zavaros álmából hogy felriad, azt hiszi, nincs is már ezen a földön. Tiszta levegőjű szobában fekszik s fehér, ragyogó körülötte minden; de a legragyogóbb az a nyájas szempár, mely részvéttől harmatosan pihen azon a fonnyadt arczon, melyet eddig mindenki megvetett. Oh, igy ő reá sohasem nézett senki. . . talán csak álmodik 1 ... I)e a gyöngéd szavak megpecsétlik a boldog valóságot s most már tudja, hol van : abból a sötétvizű tóból egy másik csodaerejű „tóba" került, oda, a hol a harmincznyolcz évig sínylődő is meggyógyult a Mester egy szavára! (Ján. ev. 5.) Igen, azok a szeretetteljes szavak a testvér ajkán ezt igazolják. S mintha nem is érezné összetört tagjait, úgy tetszik : valami új képességet nyer . . . szárnyalni, igen ! szárnyalni, most tanul! . . . * Sebesen gördíti a gummikerekű karosszék a műtő felé azt a szegény beteges fiatal asszonyt, ki hosszú hetek, hónapok óta nem tud egy lépést se tenni súlyos lábbaja miatt. Olyan szép lenne az élet — otthon a kedves család, három szép gyermek, meg az édesapjuk ... S nincs, a ki gondozza őket 1 0 az ágyhoz kötve, a kórház komor csendjében számlálja a napokat, melyek csak nem akarnak gyógyulást hozni; a kór oly makacs, hogy a legszakszerűbb kezelésre sem enyhül. Türelme fogytán; életkedve lankadóban. Nem szeret már még övéire sem gondolni; — hát még arra a vidám pezsgő életre, mely úgy sarkalta: minden órának leszakítni virágát! . .. S a munka ! . . . Oh, mily önfeledt szorgalmatossággal tudta magát odaadni a munkának; s most — még a gondolat is teher. Nincs egy szikra lelkesedés, egy cseppnyi rugékonyság lelkében, csak keserűség, vagy közöny. Nem is olvas semmit, nem érdekli semmi! Ott hever a könyv az asztalon, ott hever lelke a cserények között . . . Nem, ő nem olvas, — de a belépő testvér kedves bizalommal ül mellé s kinyitja azt a nagy ósdi könyvet; s mielőtt elutasító mozdulatot tehetne, hangzik az ige: „Mint fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr . . (Ézs. 54: 6.) „Én, az Úr, Istene vagyok minden testnek, vájjon van-e valami lehetetlen nékem ..." (Jer. 32 : 27.) „Oh, te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való/ (Ézs. 54: 11.) ... És a csüggedt fej felemelkedik, a közönyösen semmibenéző szemek fényt nyernek, a panaszra hajló ajkak szelíd, derűs mosolyra rándulnak s hangos vágyódó sóhaj száll fel az eddig üres kebelből s a lankadt kezek mohón nyúlnak a csodálatos könyv után s az elepedt lélek issza, issza az élet vizét, melyet megtalált, melyet — csak most tudja: mint szomjúhozott? S bár a kegyetlen kór nem tágit, egyre gyötri a beteg részeket, de fegyvere élét veszti s még a szen védés is édessé lesz Krisztus gyönyörűséges igája alatt, melybe immár alázattal hajtja fejét, Isten megváltott gyermeke. íme, itt is kinőttek a szárnyak, a fennen szárnyaló lelkek vezetése mellett! Nincsenek már „cserények", csak tiszta, szabad, végtelen ege az örökkévalóságnak, melynek üde levegőjében ragyognak a galamb szárnyak ! * Nem tudom, elég világos volt-e a kép, elég élénk-e a színezés, megtestesítésére mind annak, a mi a szemeim előtt lebegett, de ha vannak, a kik nem látják: a mit pedig minden jó igyekezetemmel tiszta világításban óhajtottam a szemlélők elé tárni — Isten örökkévaló kegyelmét az emberek fiain s az 0 dicsőségét azoknak életében; mondom,^ha vannak, kik nem látnak e sorokon keresztül, úgy azoknak azt mondom : „Jöjjetek el és lássátok meg!" Egy kicsit több érdeklődés a mi diakonisszáink iránt s több figyelem az ő munkájukkal szemben megfogja hozni a kívánt eredményt s hozza is meg Isten segítségével, mikor majd így szólnak azok, a kik e czikkeket olvassák: „nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk(Ján. 4:42.) Vajha mindenki megtapasztalná, hogy a ki itt a Filadelfia-diakonissza-egyesületben az 0 szolgálói által munkálkodik: maga e világ idvezítője, a Krisztus. Nyáry Ilona. KÜLFÖLDI HÍREK. Hírek Montaubanból. A Semain Religieuseben Lorriaux lelkész, a „l'Eglise libre" szerkesztője, beszámol lapjában montaubani látogatásáról. A theol. fakultás épülete sebesültek kórházává van átalakítva és csak az intézeti kápolna, á könyvtár ós két más helyiség nincs erre a czéira lefoglalva. Mindössze nyolcz hallgatója van a fakultásnak az öt tanár mellett. A tanárok előadásaikon kívül a pásztorok nélküli gyülekezetek lelkigondozásában segédkeznek és más háborús munkát végeznek. A czikkíró megjegyzi azt is, hogy a fakultáson fekvő nagyszámú katholikus betegek kedvéért a falakon minden teremben feszületek is vannak. Találkozott Doumergue professzorral is, a ki most is nagy tevékenységet fejt ki úgy az irodalmi, mint az egyháztársadalmi munkák terén. A vakok könyvtára. Svájczban a vakok számára több mint 2000 kötetből könyvtár áll rendelkezésre franczia nyelven. Ezeket ingyen küldik szót. Van egy 50 centimes-ért kapható könyvkatalógus. Az intézményt teljesen önkéntes adományokból tartják fenn és gyarapítják. — A jövőben nálunk is bizonyára nagyobb gondot fordítanak a vakok szellemi nevelésére.