Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

kell látnunk, hogy harmadfélmillió erkölcsileg és anyagilag megerősödött lélekben kell annyi erőnek lennie, hogy a maga önálló világnézetét mint hatóerőt használja föl nemzeti életünk megújítása és megizmositása érdekében. Valamikor sokkal kevesebben voltunk, sokkal szegényebbek voltunk, mégis tudtunk nemzeti életünkben hatótényezők: erős bástyák, megdönthetetlen oszlopok, világító fáklyák lenni! Most is azokká kell lennünk ! Azokká is lehetünk, ha jobbra, balra való tekintgetés helyett hitünk ós lelkiismeretünk útján megyünk egyenesen előre s hatalmi féltékenykedések helyett egyedül annak a hatalmát és nagyságát munkáljuk, a kié egyedül lehet minden dicsőség 1 A kik az egyedül hatalmas, egyedül nagy Istennek a dicsőségét keresik és munkálják őszinte, alázatos lélekkel, azoknak találkozniok kell az alatt a zászló alatt, a melyre annak a nevét írtuk, a kinek minden gondolata, minden szava, minden tette, egész élete, még halála is azt hirdeti: „Egyedül Istené a dicsőség!" Szeretettel kérjük lelkésztársainkat, hogy ha osztoznak ebbeli nézetünkben, csatlakozzanak zászlónkhoz: lépjenek be Szövetségünk tagjai sorába. Támogassák lapunkat, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot (melyet tagjaink 12 K kedvezményes árért kapnak). Igyekezzenek megnyerni a belépésre segítőtársaikat : iskoláink tanítóit is. Ezenkívül a vezetéstik alatt működő egyháztanácsnak ajánlják ügyeimébe ezt a felhívásunkat és ha annak tagjai lelkében is megfogamzik a vágy a Kálvin-Szövetség zászlaja alá való tömörülésre, alakítsák meg — a mellékelt alapszabályokban foglalt módozatok mellett — a helyi Kálvin-Szövetséget is. Kérésünket lelkész- és presbitertársaink jóindulatú figyelmébe ajánlva, maradunk Budapesten, az 1916-ik óv február havában hitrokoni szeretettel a Kálvin-Szövetség. A NŐKÉPZÉS ÉRDEKÉBEN. — Levél a szerkesztőhöz. — Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Nagybecsű lapjuknak majdnem minden számában találok olyan közleményeket, a melyek a magyar nőnevelés iránti nagy érdeklődésükről és ez ügy előmozdítása iránt kifejtett tevékenységükről tesznek bizonyságot. Ez az általam mindig örömmel tapasztalt tény buzdít arra, hogy helyet kérjek egyszer ezen kérdésnek más nézőpontból való megvilágítására is, most, a mikor az utolsó lapban közölt miniszteri rendelet újból aktuálissá teszi a nőnevelési probléma tárgyalását. Milyen kár, hogy a nőnevelés egyáltalán „probléma" még és alig történik valami annak előmozdítására, hogy ebből a stádiumból legalább is addig a fokig haladjon, a hol ma a férfinevelés áll. Húsz éve már, hogy Wlassics Gyula megnyittatta az egyetemi fakultásoknak három ajtaját a nők előtt (ezt is csak jelesen érettségizett nők előtt, a kik felvételüket még külön is kérvényezik), azóta meg csak néhány leánygimnáziummal egészítették ki annak a módját, hogy nőkből is lehessenek önállóan dolgozó, szakképzett, hasznos tagjai a társadalomnak. Most egy miniszteri rendelet minden ok nélkül kitiltja a leányokat a főgimnáziumokból, a hova kivételes ebetekben mégis beengedték őket. A kizárólag férfiak által hozott törvények és rendelkezések minden logikai alap nélkül a legkülönfélébb pályákról és tanintézetekből kizárják a nőket — egyszerűen és megokolás nélkül csak azért, mert joguk és hatalmuk van hozzá, hogy az emberiség fele: az egész női nem felett korlátlanul rendelkezzenek és gyámkodjanak — és akárcsak kiskorúakat, kicsukják onnan, a honnan erre kedvük van. Másrészt azonban minden oldalról, szószékről, közgyűlésen, társaságban halljuk ostorozását a női nemnek, mert fényűző, mert drágakövekkel ékesíti magát és prémmel díszíti kínosan divatos ruháját ebben a drágaságban 1 A drágaság előidézésében édes kevés része van ugyan a női nemnek, de azért ez a kritika jogos, mert a női fényűzés nagyon is szemet szúr. Kritikával azonban ezen segíteni nem lehet — csakis neveléssel! Kritika helyett azt szeretnők hallani a szószékről, a közgyűléseken, a társaságokban, hogy: „Nyissuk ki mielőbb minden iskola kapuját a nőknek, hogy művelődhessenek, hogy más értékeket tanuljanak megbecsülni és megszerezni, mint a tarka ruhát és a csillogó drágakövet, tanítsuk őket mindenre, úgy mint fiainkat, hogy ne csak a külső tarkaságokkal kelljen majd magukra irányítani a figyelmet, hanem komoly tudásukkal, munkájukkal szerezhessék meg maguknak a férfiak becsülését " A tanult asszony máskép tudja nevelni gyermekeit, mint az, a ki csak a legprimitívebb házimunkához ért. A tanult munkás- ős hivatalnoknőt jobban fizetik, mint azt, a ki csak „kurzusokon" tanulhatta meg félig-meddig mesterségét. A házi tűzhely melegebb, meghittebb lesz ott, a hol a férj és feleség egyforma műveltségi fokon állnak, mert még az ifjúkori szerelem elmúlása után is igazi élettársat találnak egymásban. A női nevelés reformjának legnagyobb ellenségei maguk a nők, a kik, felületesen ítélve, azt hiszik, hogy a feminizmus el akarja tőlük rabolni kényelmes, léha életüket és szép ruháikat, a nép asszonyai pedig még egyáltalán alig eszméltek fel elmaradottságukból. Feminizmus alatt nálunk is sokan a hírhedt suffragetteüzelmeket értik és — sajnos — kevesen tudják még csak, hogy nekünk külön magyar talajon'nőtt magyar nő mozgalmunk van, a melynek terjedése minden egyes nőnek legfőbb érdeke, de érdeke még a férfiaknák is, a kik csak nyerhetnek azzal, ha a kereső nő megkönynyíti nekik a család fenntartását s ha gyermekeik nevelését tanult asszonyokra bízzák, [tt nem térhetek ki a munkásnő helyzetére, mert túlmessze vezetne ez, csak ismételni akarom azt, a miből kiindultam, hogy a kritikának csak akkor van helye, ha a baj alapos orvos-