Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-27 / 9. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Előfizetési ára: Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Mar|ay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinsző vetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: Emlékirat a reformáczió 400 éves és Kálvin emlékének megörökítése tárgyában. Petri Elek, Kovácsy Sándor. — Belföld : A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület 1915. évi munkája. Tudósító. — Irodalom: Beszédek és imák háborúi alkalmakra. Dr. P. P. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. EMLÉKIRAT A REFORMÁCZIÓ 400 ÉVES ÉS KÁLVIN EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSE TÁRGYÁBAN. Budapesti református egyházközségünk értesült arról, hogy a magyarországi ref. egyetemes egyház vezető férfiai tanácskozást folytatnak a felett, hogy a reformáczió 400 éves évfordulóját s ezzel kapcsolatban Kálvin János emlékét minő maradandó intézményekkel örökítsék meg. A budapesti ref. egyházközség ezt az alkalmat megragadva, az emlékművek létesítésével foglalkozó főtiszteletű és méltóságos egyetemes Konventi elnökségnek javaslatokat kíván tenni, melyeket a következőkben van szerencsénk előadni: Előrebocsátjuk, hogy a budapesti ref. egyházközség aránytalanul gyors fejlődése az egyházközségre állandóan oly terheket ró, melyekkel megküzdeni egyházközségünk a lehető legnagyobb erőfeszítés mellett sem képes, habár mindenkinek el kell ismernie azt, hogy egyházközségünk rövid 15—20 év alatt olyan alkotásokat létesített, a milyenekre ily rövid idő alatt hazánk református egyházközségeinek életében példa alig van. Egyházközségünk a jövőben is mindent elkövet a tekintetben, hogy a vele szemben támasztott óriási igényeknek legalább részben megfeleljen, azonban ahhoz gyenge, hogy a reformáczió és a Kálvin János emlékéhez méltó nagy alkotásokat a saját erejéből létesíteni tudjon. Másrészt figyelembe veendő az is, hogy Budapest, mint az ország központja, úgy mint minden más főváros, többek között a hazai reformátusoknak aránytalanul nagy számát fogadja be és templomaink, főgimnáziumunk, felsőbb leánynevelő-intézetünk, fiúinternátusunk, tanonczotthonunk és számos közhasznú egyéb intézményeink az egész országból idesereglett hívőinkkel, különösen ifjúságunkkal van megtöltve és így a budapesti egyházközség a saját egyháztagjain kívül az egész ország református közönségének is szolgálatot tesz, a mit egyébként a legnagyobb örömmel teljesít. Ezek a körülmények ébresztették egyházközségünk vezetőségében azt az óhajtást, hogy a reformáczió és a Kálvin János emlékére alkotandó intézményeknek legalább egy része, t. i. azok, melyek a hazai református egyetemes egyházat érdeklik, Budapesten helyeztessenek el. Nézetünk szerint a reformáczió és Kálvin János emléke nemcsak bizonyos intézmények létesítése által, de külsőleg is kiemelkedő és hatással bíró építmények létesítése által volna méltóan megörökítendő. Ezen czélra pedig egyetlen hely sem volna alkalmasabb, mint a székesfővárosban már is nagy reformátorunk nevéről elnevezett Kálvin-tér, a hol egyházközségünknek temploma és telke mellett a fővárosnak meghatározott rendeltetéssel nem bíró, tehát újból építendő régi házai vannak. Egyházközségünknek és az egyetemes egyháznak a Kálvin-tér, Lónyay-, Ráday- és Oroszlán-utczák által határolt egységes és különálló telektömbön szimmetrikusan létesítendő épületei, esetleg egy újabb szép templommal olyan impozáns hatással emelkednének ki ezen a mindinkább forgalmasabbá váló téren, hogy ily módon a kálvinizmus szimbóluma páratlanul hatalmas kifejezésre jutna. Ezt az alkalmat már azért is meg kellene ragadni, mert hazánk református közönsége előtt a budapesti Kálvin-tér már ma is mint a magyar kálvinizmus szimbóluma áll. Igaz, hogy ezen, mintegy 1400 négyszögöl területnek megszerzése és annak beépítése tetemes költségbe kerülne, de ez a költség nem haladná meg azt az öszszeget, a mit az egyetemes egyház elbírni ne tudna, annyival kevésbbé, mert az építkezést oly módon lehetne