Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

A terv fölvetésére az indító okot Zöckler feleségé­nek utazása adta meg. Ez az agilis papné egymagában elutazott Magyarországra, hogy a nálunk dolgozó gallneu­kircheni és staniszlaui diakonisszák munkáját megtekintse. Most jött meg útjáról s a férje lapjának jövő számában kezdi meg magyarországi tapasztalatainak leírását, a melyre ezennel felhívom egyházi lapjaink figyelmét is. Bizonyára érdekes megjegyzések lesznek benne rólunk is. Egyik észrevétele például az, hogy az osztrák evan­gélikusokkal nálunk senki sem törődik. De hadd beszéljen a lap maga : „Különösen fájdalmas jelenség Zöckler lel­kész feleségének azon tapasztala és ez a krakói, kassai, miskolczi diakonisszáink tapasztalataival is megegyezik, hogy az osztrák evang. sebesültek és betegek lelkigondo­zása a kórházakban teljesen el van hanyagolva. Hetek és hónapok múlnak el a nélkül, hogy evang. lelkész jelentkeznék és ha jön is egy, az rendesen magyar, a ki a más nemzetiségű katonákkal nem sokat törődik." És itt jön aztán a lap indítványa, a mikor így folytatja: „Itt tehát segíteni kell! A staniszlaui „Sarepta" diako­nissza-intézet elhatározta, hogy a Magyarországban lévő osztrák evang. sebesültek és betegek részére beállítandó utazó lelkészség czéljaira jelentékeny összeget fog ösz­szehozni. Egész bizonnyal reméljük, hogy a belmissziói központi egyesület is kezébe veszi ezt és egy utazó lel­kész azonnal való beállításának az útját előkészíti. Mert ez föltétlenül szükséges, már csak evang. egyhá­zunk becsületének, de még inkább szegény evang. kato­náinknak és diakonisszáinknak érdekében föltétlenül szükséges dolog." Bővebb megjegyzéseket ehhez nem fűzök. Csak annyit, hogy mi a magunk részéről csak nagy örömmel üdvözölhetjük ezt a tervet. Bár, és ezt be kell vallanunk, egy kissé mégis csak megszégyenítő reánk nézve ez a helyzet. — Remélem azonban, hogy osztrák evang. kollegám nálunk is mindenütt ugyanolyan szíves fogadtatásban fog részesülni, mint én itt az ő részükről. Azonban azt is el kell ismernem föltétlenül, hogy ők itt, a mennyire nyelvismeretük engedi, még a mi tiszta magyar katonáinkkal is nagyon sokat törődnek, sőt a kedvükért magyar mondatokat és imádságokat is megtanulnak. De az én utam is befejeződik már négy-öt hét múlva, felvetem már most a kérdést: nem lenne-e helyes, ha most a magyar evang. egyház küldene ki valakit a folyton megújuló, de a háború végéig be nem fejeződő munkára ? (Küld. Szerk.) S. J. Nagybritdnnia. Az angol egyházak is élénk tevékenységet fejtenek ki a németellenes hangulatkeltésben. A szószékek való­sággal a toborzó irodák szolgálatában állanak. Hirdetik a „szent háborút". Az edinburghi Szent-György-templom lelkésze, Kelman, mint közkatona vonult be, hogy gyü­lekezete ifjúságát magával vigye. Az egyes felekezetek evidencziában tartják, hogy soraikból hány újoncz ajánl­kozott és a szószékről is hirdetik. Különösen élénk a toborzás a londoni City Temple-ben, a melynek Camp­bell, az „új theologia" hirdetője a lelkésze. George Lloyd, a pénzügyminiszter is fulmináns beszédet tartott itt a „belgák gyilkosai" ellen. A szerb királygyilkosokról per­sze megfeledkezett ez alkalommal. — A „Semain Keli­gieuse" vezetőhelyen közli Campbell lelkésznek egy no­vember hó végén a City Temple-ben mondott beszédét. Ebben is természetesen egyik lényeges részlet a belga semlegesség megsértése. Van a prédikácziónak olyan részlete is, a mely hevesen támadja az angol önzést. „Egy sebesült angol tiszt mondotta, így szólt, hogy a midőn hazájába visszatért, megbotránkozott a nagy kö­zöny felett, a melyet otthon észlelt. Az emberek itt tu­domást sem vesznek azokról a borzalmasságokról, a melyek a kontinensen történnek, itt mindenki olyan nagy biztonságban érzi magát." — Valóban ez az oka az an­gol „szívósságnak, kitartásnak". Közeledés. Nem is volt meglepő, a midőn olvastuk, hogy a brit kormány rendes követet küldött a Vatikánba Sir Howard Henrik személyében. Először csak a háború tartamára tervezte a kormány a követküldést, de a Vati­kán ebbe nem ment bele. Törvény tiltja ezt a diplomá­cziai képviseltetést. De hát a szükség törvényt ront. Szükség van most az ír katonákra. A háború után ? Majd talál valami „formulát" a külügyminiszter. -— A franczia kormánynak is szüksége van most a pápára. Innén is történt közeledés. De a pápa a tárgyalások felvételének feltételéül a szeparáczió-törvény visszavoná­sát jelölte meg. A Vatikánban ügyes diplomaták vannak. XV. Benedek Rampolla tanítványa volt. EGYHÁZ, Lelkészválasztás. A nagykorpádi ref. egyházközség meghívás útján Horváth Gábor galambodi lelkészt válasz­totta meg lelkészéül. Uj tanácsbíró. A pápai ref. egyházmegyében a lelkészi tanácsbírói állásra Györgydeák Dániel páz­mándújfalui lelkészt választották meg. A tábori lelkészek ügye. Balogh Elemér pozsonyi lelkésztársunk a tábori lelkészség kérdésével régebben foglalkozik. Már 1913-ban indítványt terjesztett elő ez ügyben, a melyet a konvent is elfogadott. Ujabban a Dunántúli Protestáns Lap 1914. évi 49. és 50. számában fejtette ki és számokkal igazolta azokat az elveket, a melyekre támaszkodva kell követelnünk a tábori lelkész­ség ügyének méltányos rendezését. E czikkeket a had­ügyminisztérium IX. osztályának előadója bekérte Balogh Elemértől, a ki a hadügyminisztériumból 1915 január 19. keltezett értesítést kapott, a mely szerint „jedenfalls wird die Zalil der reformierten Seelsorger der Verhaltnis­zahl der anderen christlichen Konfessionen voll entspre­chen". Most már, a mint erre már több ízben reámutat­tunk, a mi egyházunkon, ennek elöljáróságán van a sor, hogy az ígéret teljesülését szorgalmazza és az eddigi mulasztásokat pótolva rajta legyen, hogy mindenüvé, a hol erre szükség van, menjen alkalmas tábori lelkész. A hadifoglyokért. Mindnyájunkat mélyen érdeklő hazafias és emberbaráti numka színhelye a Hadifoglyokat

Next

/
Thumbnails
Contents