Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

Szabadka . . . Tudja-e valaki, mit jelent ez a név református anyaszentegyházunk szempontjából ? Jelent mindenekelőtt egy százezernyi lakosságú várost, hol a rettenetes erős katholiczizmus és —- mondjuk ki — bunyevácz és szerb nemzetiség tengerében ing leng egy parányi kis korall-sziget, a szabadkai ref. magyar egyháznak körülbelül 2000 lelket számláló gyülekezete, szórványul hnrczolván magával a Kiskunhalastól Obecséig, Szegedtől Bajáig terjedő óriási földterületet minden pusztáival, jfalvaival, kis és nagy városaival egyetemben. De jelent mást is; valami olyan végvárfélét, a milyen volt Várad, vagy Borosjenő a török hódoltság idejében a magyarságra nézve. Bizony, hogy a szabadkai ref. egyház is ilyen végvár, egyik utolsó bástyája az evangéliumi hitnek és tiszta magyarságnak. Es ebben a végvárban, e-zen az óriási földterületen mily sok az aratni való gabona, de az arató mily kevés ! Sem Szabadkán, sem szórványaiban ref. templom nincs; a szabadkai alacsony, kicsiny,, lakházból átalakított egyszerű imaház próbálgatna bevilágítani a mértföldeket ellepő sűrű homályba a maga pislogó mécsesével; de hát mi eredményt érhet el egyetlen kis pislogó mécses a Szahara éjjelében? ... És a mint templomok helyett csak ez az egy imaház áll a ref. hívek lelki szükségleteinek kielégítésére, úgy az egyházi szolgálattevők kívánatosnak mutatkozó légiója helyett is egyetlen kongruás lelkészi állás viselőjére hárul a súlyos feladatok és harczok minden terhe, mérge. Adminisztrálni Szabadkát, adminisztrálni a szórványokat, köztük Zentát, ezt a szintén tenger hullámai által körülnyaldosott sziklaszálat, vallásoktatást végezni Szabadkán a főgimnáziumban, a tanítónőképzőben, az állami felsőbb leányiskolában, a felső kereskedelmi iskolában, a három polgári iskolában, az iparostanoncziskolában, a népiskolákban, Zentán hasonlóképen a főgimnáziumban, a polgári és népiskolákban, sok helyütt természetesen teljesen ingyen, vagyis annak az állami kiegészítésnek fejében, mely a városi élet drága volta miatt bizony a lelkésznek a mindennapi kenyeret is alig-alig biztosítja. Gondozni az állami gyermekmenhely nostrásait, ellátni a nagy vidékkel bíró városi kórház ref. betegeit, a négyféle kaszárnya ref. legénységét különösen a mostani háborús világban, midőn sokszor 1000—2000 ref. katona, ugyanannyi sebesült is van összpontosítva Délmagyarország eme fővárosában. E mellett állani a harczot azok ellen, kik e kis szigetecskének megsemmisítésére jobb és balkéz felől nagy erővel törekesznek. Vegyük hozzá, hogy e több ember vállát is megterhelő munkára nincs egy segítőtárs; nincs ref. vallású tanító, nincs még harangszó se, hanem mindenütt csak „magad uram, ha szolgád nincs". De hát nem várható orvoslás sehonnét sem ? Hol marad az önerő, a város, az állam, az egyházi felsőbbség, a társadalom ? A mi önerőnket illeti, bizony azzal nem sokra? mehetünk. Mert igaz, hogy ez a kétezer lélek elég tekin-1 télyes gyülekezetnek látszik a baranyai eklézsiákhozg képest, de ne feledjük, hogy e kétezer lélek közt alig van egy-két állandó lekötöttséggel bíró egyén, holott más egyházak gerincze épen ilyenekből áll, Itt a legtöbb adófizető csak ambuláns, leginkább vasúti alkalmazott, a ki ma itt, holnap ott s így, ha kivetünk rájuk mintegy 3000 korona évi egyházi adót, jó, ha a felét be tudjuk szedni, mert a kit még januárban a magunk hívének tartunk, augusztusra már Predeálon, vagy Királyhidán dicséri a — vasútigazgatóságot és kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy Szabadkán egyházi adót fizessen. Ne feledjük azt sem, hogy a szabadkai eklézsia 14 óv előtt tömörült csak anyaegyházzá, vagyis a legújabb időben és így se magánvagyona, se végrendeleti hagyományai, vagy egyéb alapjai nem igen lehetnek. A város a gyülekezet megalakulásakor némi hozzájárulással elvégezte a magáét; többre nem könnyen kapható. Oit, a hol a vezető férfiak, a városi és állami hivatalok főbb viselői, a tanintézetek tanárai és tanítói nagyrészben a Mária-kongregáczió tagságában vélik legbiztosabb kikötőjüket; a hol ref. ember főbb állásra alig alkalmaztatik, vagy ha igen, a neki adott kenyérért még ref. voltát is eltagadja és rómaibb lesz a rónia1 pápánál; a hol, mint nálunk a közelmúltban is, mikor arról volt szó, hogy a várostól templnmtelket nyerjünk, a szabadkai hírlapokban nyomtatott betű tett bizonyságot arról a kiváló jóindulatról, mely minket Szabadkáról bunkósbottal kívánt kikergetni: a csak méltányos segítséget is hiába várjuk. Az állam a kongnia, korpótlék és tanintézetei után némi megszorított hitoktatói óradíj kiutalásával szintén eleget vél tenni kötelességének; tovább nem törődik velünk. Az elmondottak szerint állandó káplánra, a ki a terheket a lelkésszel megosztaná, feltétlenül sziikségünk lenne. Hat év óta minden esztendőben kérelmezem az állandó káplántartási helyül való kimondatást és kápláni kongrua kiutalását s noha nem gondolnám, hogy egyházi közigazgatásunk felsőbb szervein múlnék éz a dolog: eddig semmi eredménye nincs. Kérelmeztem nem egyszer, hogy mint hivatalos felsőbbség, a városi és állami intézményekkel szemben fölmerült vitás kérdésekben döntsön a méltányosság ós jog szerint a mi javunkra: hiába volt. Tényekkel akarván bizonyítani, csupán három esetet hozok fel. Néhány évvel ezelőtt, nem is először, nem is utoljára, öt ref. apának törvény szerint ref. fiát a városi főgimnáziumban a ref. vallásórákról elvonva, róm. kath. hitoktató keze alá rendelték. Boldogult püspökünk útján fölterjesztést tettem ez ellen; valamint a gimnáziumi igazgatót is rábírtam, hogy — mivel magától intézkedni nem mert —- terjessze föl hivatalból a tankerületi főigazgatósághoz. Én választ nem kaptam soha, az igazgató azt nyerte feleletül, hogy semmi köze hozzá, a gyermekek pedig tanultak tovább és le is érettségiztek, mint róm. katholikusok. P Állami gyermekmenhelyünk ref. neveltjeit róm. kath. helyekre, róm. kath. községekbe helyezik ki tömegesen,