Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-14 / 46. szám

Az 1868: LIII. t.-cz. 13. §-a pedig így szól: „A gyermekek vallásos nevelését se a szülök bármelyikének halála, se a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtathatja meg." íme, így szól a törvény. Honnan veszi tehát akár az árvaszék, akár a kultuszminiszter, a kit a törvény 10. §-a, az igazság- és belügyminiszterekkel együtt, a törvény „végrehajtásával" bíz meg, a jogot arra, hogy annak szigorú rendelkezései alól bárkit fölmentsen ?! A törvény (2. és 4. ,§-a) csupán a szülők valamelyikének áttérése esetén biztosít a gyámhatóságnak a 7-ik életévüket már túlhaladott gyermekek áttérésénél bizonyos hatáskört, egyebütt sehol sem. A kultuszminiszternek pedig (az 1. §) csupán a reverzálisok alakszerűségének és nyilvántartásának rendeleti úton való szabályozása terén juttat, ott is csak az igazság- és belügyminiszterrel együtt, bizonyos hatáskört, másutt nem. A mikor ezen felül tesz akár az egyik, akár a másik bármit, túllépi törvényes hatáskörét. A mostanihoz hasonló hatásköri túllépés ellen mind egyházi lapjainknak, mind ref., mind ev. egyetemes egyházainknak a legerélyesebben föl kell emelniök tiltakozó szavukat. Hiszen ezen az úton a ref. vagy az ev. vallású gyermekek ezreit és ezreit lehet „kegyelmi úton" : jog és törvény ellenére a róm. kath. vallásban neveltetni és szép csöndesen a másik táborba átterelni! Dr. K. 1. TÁRCZA. Az anya. Nincs semmim már e földön, Mert jaj! a mit vetettem, Irigyen lekaszálta A halál, a kegyetlen ; Mikor pengett a sarló, Hárman voltak mellettem, Most, bimbó-pattanáskor Nincs meg közülük egy sem. A gyilkoló golyó Nem sajnált, nem kímélt, A Vogézekben érte Első fiam szívét. Széttépve, szétszakadva E szív most oly hideg . . . De szilárdan kitartott A második üteg. Lóháton ült a másik, A szép, derék huszár Lehullott Lengyelország Távol határinál. Mily délczegen, mily büszkén Ment nem rég innen el! S hajh ! Osztrolenka mellett Borult rá hólepel. És ő, a gyermek-ifjú, Ki elhunyt oly korán, Elhagyta iskoláját A dobszó hallatán. A geuse-ök földjén által Búsan bolyong a lelkem, Ypern távol vidékén Kell sírhalmát keresnem . . . Nincs semmim már e földön. Mert jaj ! a mit vetettem. Irigyen lekaszálta A halál, a kegyetlen; Mikor pengett a sarló, Hárman voltak mellettem, Most, bimbó-pattanáskor Nincs meg közülük egy sem . . . . . . Császárom, én császárom ! Hajam olyan fehér! Köröttem minden éled. Csak szívem, az nem él; De, bár tenger lett könnyem S ezer bánat szakadt rám : Ha volna egy fiam még, Azt is csak odaadnám ! (Lauff József.) Németből: Szabados Ede. A gyülekezet. A múltkor írt czikkemmel valami olyan szokatlan dolog esett meg, a minőt még nem tapasztaltam. Meghallották. És nem hallgatták el. Azóta kaptam vagy 8 csomó füzetet, 50 Bibliát, egy ismeretlentől 25 Zsoltárt és a Pesti Egyesült Hazai Takarékpénztár Egyesülettől 200 K-át. Ezekkel a tényekkel szemben kötelességemnek tartom az alábbiakat közölni. A brünni katona-otthonban a magyar sebesültek augusztus 13-án költöztek be. Augusztus 14-én pedig hozott a posta 20 K-át a magyar sebesültek számára. Én a 20 K-át felvittem a sebesülteknek és megmutattam nékik és kértem őket, hogy mondják meg, mit vegyünk rajta. A sebesültek rám bízták, hogy én határozzam meg, azt állítván, hogy én vagyok a legnagyobb sarzsi, hát nekem kell megmondani a tennivalót. Én azonban hivatkoztam a haditörvényszékre, a hol is legelőször a baka szavaz. Erre megindult a tanakodás, a nagy csöndet Istók Albert, a 77 eszű székely szakította meg. „Legjobb lenne valami közhasznú czélra fordítani . . ., hogy mindnyájan részesüljünk belőle . . valami könyvre ..." „Bibliára", egészíti ki a vontatott előadást Balázsi János. Ezt azután