Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

nünk az a nemes vágy és tiszteletreméltó törekvés, hogy Magyarország is belé kapcsolja magát a nyugati kultúra életet jelentő körforgásába. Ma újra vér hull és könnyű csordul, elhervad a nemzet virága, az ifjúság s drága értékeket veszít a jövő. És mi nem dobhatjuk, nem is dobjuk el a nyugat-európai kultúra utáni vágyat, de élni kell és él is lelkünkben az az érzés, hogy bármilyen idegen kultúra csak akkor lehet áldásos reánk és csak akkor biztosíthatja a jövőt, ha megtöltjük azt magyar nemzeti tartalommal. Nyugat-európai színvonalon álló, de magyar nemzeti kultúrára van szükség, magyar kultúrális alkotásokra és intézményekre, melyek kitörölhetetlenül a szívekbe oltsák a magyar nemzeti öntudatot és közérzést, jövendő fennmaradásunk biztos zálogát. Hogy a református templom és a református iskola a te bölcs vezérleted alatt híven megőrzi erre vonatkozó történelmi hivatását s őrtüze marad a magyar kultúrának s a magyar állameszmónek: ebben olyan biztos a mi tudásunk, mint a milyen lángoló a te hazafiasságod és erős a te magyar lelked. Az idő sodra s a változott viszonyok az egyházi közigazgatást új alapokra helyezték. A régi patriarchális szervezet helyét az alaki és anyagi egyházi törvények és más jogszabályok szerves konstrukcziója foglalta el. Új intézmények, új alapok létesültek. Az 1914. év végén közalapunk vagyona meghaladta a 6 milliót; a lelkészi nyugdíjintézeté a 9 milliót. Ennek a fejlődésnek természetes folyománya, hogy az egyházi adminisztráczió ma már valóságos jogtudomány. Te, tisztelt barátunk, mint egyházkerületi aljegyző, pénztáros, majd főjegyző, mint a legfontosabb bizottságoknak s magának az egyetemes konventnek is munkás tagja, mint a legnagyobb református egyház lelkészelnöke, 33 év óta forgatod az egyházi közigazgatás kerekeit. Munkaköröd és tudásod együtt fejlődött az adminisztráczió szervezetével. Ezért teljes a mi bizalmunk, hogy ebben a vonatkozásban is megőrzöd a törvényes rendet és a törvények tiszteletét s hasonlatos leszel Lukács evangélistának házépítő emberéhez, a ki „ásta és mélyen kivágta a követ s fundamentumot vetett kősziklán". Ez a 33 óv reánk nézve nemcsak munkát jelent, hanem közös munkát is. E 33 év alatt mindig éreztük a te igazságszeretetednek, méltányossági érzésednek, egyéni szeretetreméltóságodnak és lelki szelidségednek kisugárzó hevét. E 33 év alatt a lelkünk összeforrt. És ma, midőn hozsannával fogadjuk az érdemnek és a jóságnak diadalát, e közgyűlés alkotó tagjai mindnyájan nemcsak a legmélyebb tisztelettel adózunk neked, hanem feléd sugárzik szívünkből a legtisztább baráti szeretetnek érzése is. Ennek a megokolt tiszteletnek, ennek a megérdemelt baráti szeretetnek felfelé törő fohászával kérem a nagy Istent, hogy koronázza meg szándékaidat és áldja meg minden áldásával nemes alakodat! TÁRCZA. Október. — A Margitszigeten. — Hull a levél hajló ágról — Halkan zsongó áradat —, Aranyszínű hervadt szőnyeg Borítja az utakat. Tűz a nap ... az áldott csendben Lelkem újul . . . semmi zaj, Kék az ég — harmatos a fű, Nem rezzen bokor, se galy . . . De a szellő csak megindul, Lágy-langyosan fujdogál S lábam elé, mint egy intő, Egy újságlapocska száll. S átrezeg egész valómon A lesújtó vésztudat: Távol vérvihar dühöngve Rázza a világokat. S mint levelek hajló ágról, Hullanak a hős fiak, Mások meg, oh, foglyul esve, Messze-messze sodródtak . . . És kezeim összetéve — Már nem látok semmit sem —, „Uram! védd mi fiainkat!" Fohászkodom csöndesen. „Hozd a békét, mit sóvárgunk, Hozd nekünk a diadalt! S add, hogy minden lélek zengjen Bűnbánó és — háladalt! És rázza meg a világot Egy új reformáczió, Uralkodjék mi közöttünk Az Igaz — a Szent — a Jó! Orth Ambrusné. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Október 22-én, pénteken reggel folytatta az előző napi piispökszentelés miatt megszakított közgyűlését a dunamelléki egyházkerület. A gyűlés elején Takács József jelentést tett a Baksay Sándor emlékezetére rendezett gyászünnepről, majd a püspökszentelésről. Közgyűlés elhatározta, hogy mind a püspök temetésén, mind a gyászünnepélyen, mind a