Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldat 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Megbékélés. V. T. — Vezérczikk: Petri Elek püspök székfoglaló beszéde. II. — Második czikk: Benedek Sándor üdvözlő beszéde. — Tárcza: Október. Orth Ambrusné. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Ii. — A mi ügyünk. — Irodalom: Jánosi Zoltán: Jöjjön el a te országod! (ss;.) — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. hogy a mennyei Atya ós földi gyermekei közt tátongó nagy szakadékot élő személyiség hidalta át: Jézus Krisztus. Nemcsak leszállt a bűnösök közé, hanem, a mint alapigénk szinte megdöbbentő kifejezése mondja: Isten őt bűnné tette mi érettünk. Jézus Krisztust sújtotta mindaz a szégyen, fájdalom és átok, melynek a bűnt kellett volna sújtania. A világ legnagyobb csatája a Golgota csatája volt. Isten megbékélt az emberekkel, de ez a legnagyobb békesség is, mint minden igazi békesség, hareznak az eredménye. Azé a harczé. A világgal megbékült Isten most már azt akarja, hogy a világ is megbéküljön vele. Mi volna természetesebb, mint hogy az emberek boldog örömmel, futva sietnének a békességet kínáló Istenhez? És mi igazabb, mint hogy ezt nagyon, nagyon kevesen teszik?! Istennek az első harcz után egy másodikat kell megharczolnia, hogy maga felé fordítsa az emberek szívét. Neki volna joga és oka a haragra, az ítéletre s az emberek merészelik kezüket elitélőleg emelni föl ellene. De Isten békét akar. Meg akarja törni az emberek bizalmatlanságát, mely gyanakvólag tekint az Úrra és semmiképen sem akarja elhinni, hogy 0 csak javunkat akarja, nem elvenni akar tőlünk, hanem adni; nem megcsonkítani a mi életünket, hanem bővölködővé tenni! A szíve vérével bizonyította be, hogy szeret, még sem hinnők el neki? Nehezedjék bár életünkre akármilyen nagy csapás, csalódás vagy teher, mondjon bár ellene minden az Isten szeretetének — a Jézus Krisztus szeretetből fakadó szenvedései mindennél nagyobb súllyal esnek a latba! Isten békét akar. Meg akarja törni ennek a világnak önfejüségét. Durczás gyerekek módjára mennek az emberek a maguk útján — romlásukba. Mekkora akaraterő rejtőzik az emberekben! Istentől kapták: ajándékképen, örökségképen. De mire fordítják sokan ? Minél messzebb való eltávozásra Istentől. A hazulról kapott pénzen jegyet váltanak maguknak az idegenbe. i Isten nem nózheti, hogy a világ, : ez a durczás, Az Élet Könyvéből. Megbékélés. (Q. Kor. 5.18-21.) A háború terhei mind súlyosabbakká válnak s az emberek lelkében napról napra növekszik, mindig epekedőbbé, követelőbbé lesz a békesség után való vágy. Nemcsak nálunk. Az összes hadviselő feleknél egyaránt ebbe olvad össze a milliók érzése: jövel, áldott békesség ! De vájjon a földi békesség földerültét szívszakadva várók gondolnak-e valaha arra a mélyebb, alapvetőbb, sorsdöntőbb békességre, mely nélkül a földi béke ingatag, bizonytalan kincs: az Istennel valóra? Megpróbáltunk-e valaha mélyére hatolni annak a nagy bibliai igazságnak, hogy Isten megbékült a világgal ? A szentírás sok kijelentése átment a köztudatba, de nem egyszer eredeti jelentéséből sokat, szinte mindent elveszítve, eltorzulva, vagy elsekélyesedve. Isten jó, békességre kész Atya — ki ne tudná? Az emberek tudják, ajkukra veszik, hogy aztán épen akkor, mikor legnagyobb szükségük lenne erre a boldog bizonyosságra : a bajban, a háborúságban elveszítsék, vagy elhajítsák, mint valami semmi igazi értékkel nem bíró, üres szólamot. Igen. mert sohse hatoltak a mélyére! Sohsem vettek maguknak fáradságot arra, hogy megértsék, hogy az Isten békességre hajlandósága mögött egy nagy, isteni tragédia rejlik. Isten megbékült a világgal — Krisztusban. A földre szállott, szenvedő, megvetett, megcsúfolt, megfeszített Krisztusban. Nem olyan magától értetődő, könnyed igazság az, hogy Isten kész a békességre ezzel a világgal, mely megvérezte az Ő atyai szívét, akaratának és szeretetének semmibe vevésével, ellene való lázongással, nevének káromlásával! Mélységes csoda, hogy Isten Atyja akar maradni az embereknek, kik nem akarnak az 0 gyermekei és egymásnak testvérei lenni. Mélységes csoda, mely csak az előtt yálik né mi képen érthetővé, ki hittel fogadja el,