Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

mily könnyen áthatja irodalmunkat, hivatalos nyelvünket, főként pedig a kálvinista papságot ós tanárságot, igen elbúsúlom magamat, mert azt hozom ki belőle, hogy beszélünk ugyan magyarul, de érzésünk és gondolkodásunk nem magyar. Hagyján az affektált etimologizálás, mely szól botrám/koztató egyezségről, házasok viszálykodásáról: de mikor a logikai distinctiókat töröljük ki nyelvünkből: akkor a nyelv sorsa aggasztó! Mikor az örmények mészárlásáról írnak, ki vélné, hogy ott az örményeket mészárolják? Tisza Kálmán abczugolása, hogy akkor nem Tisza Kálmán abezúgol ? Remélhető, hogy ezen a nyomon, ha Tisza István nagy ordót kap, Tisza István kitűnéséről fognak megemlékezni, végre a kálvinista ajkakról Isten nevének megszenteltetése s a pápistákéról a Jézus Krisztus dícsértetése el fog enyészni. „De hagyjuk ezt, inkább igyunk" a kérdő ívből. A XIXk

század végéig használatos volt az orvosság a betegnek ; a virgács, bölcs Salamon szerint, a gyermeknek ; az eső, hó, napfény maga idejében a vetésnek ; a jó tanács a tanácsban szűkölködőnek. Es a XIXk

század közepéig a használ (prosum) középigét csak dativussal ismertük ; ellenben a mai használ (accusativust vonzó közópigét) czeruzát, az írásra, vesszőt a fenyítésre (utor) a magyar ember él velé-xel adta vissza. Ezekhez képest a 8. p. így volna igaz magyarsággal: „Egyéb, név szerint megemlítendő egyházi szolgálatban mely nyelven (quonam idiomati és nem quali idioinati) teljesíttetik a szolgálat, — vagy mi — melyek a szertartási nyelvek. A 7. mely nyelven, mely időközökben ... Láthatod, hogy semmi dolgom. Egyébként pedig a 70k

dicsérettel szólva Légyen használatos néktek Az én kegyes beszédem És minden jóra intésem. Xtm. 1904 Aug. 21. Szerető barátod Baksay Sándor. V. Kedves Barátom. Töresd össze székemet a Kisfaludyban, s hirdettesd ki a Lidón, hogy én hitelvesztett vagyok. Odysseus még mindig Kalypso kebelén sir és nem tud elszabadulni. Más szóval: nincs módomban felolvasást tartani, mindaddig, míg valamely jóakaróm fogságba nem vet egy pár hónapra, mint Luthert hajdan. Azt se mondom: bocsáss meg! Sőt csak szidj teljes szivedből, teljes erődből, s ha még ezt tudtomra is adod, igen megkönnyebbülök ! Xtm. 1908 Jan. 10. Szerető barátod Baksay S. VI. Kedves Barátom. Ha az ide csatolt 2 db. ódon rögtönzés bele illenék a mustármag keretébe, ajánld felvétel végett a kegyes szerkesztőnek, a méltóságos aszszonynak, az én hódoló köszönetem kíséretében. A két kis darab előéletéből meg kell jegyeznem, hogy a Vakond mese valamelyik kis kalendáriumban, a X. parancs pedig a Bpesti Hírlapban egy tárczaczikk szövegében már megjelent ezelőtt circa 25 évvel; végleg el is feledték, nyomtatásban magamnak sincs meg, csak egy fakult kéziratból másoltam le. Most pedig előre bocsátok néhány párbeszédet: Tekintsd e két kis darabot — ha ne ni méltó is a névre, olyan ajándéknak, mint a baranyai ember kezében az az üveg must, vagy tányér szilva, a melylyel rektor Urnák azért kedveskedik, hogy írjon egy két rövid írást az urakhoz, hogy ne vigyék el katonának fiát; és gondolj a példabeszédekre is : a) timeo Danaos etc. b) ajándék marhának fogát ne nézd. c) papol papol a barát, de vége alamizsna, d) szegény ember vízzel főz stb. síb , tehát küldöm ezt a vízzel főzött ódondású két darabot — mert már új nem telik — megvesztegetési czélból, hogy G. Gy.-t, ki a kisbirtokosok orsz. földhitelintézetének kis hivatalnoka, — az orsz. statisztikai hivatalnál délutáni munkák végzésére szervezett állásért fog folyamodni s néked bemutatkozni, — kérelmével együtt szíves figyelmedbe ajánljam. Az ifjú ember leendő veje dr. B. J. e.—i. ügyvédnek, egykori kedves tanítványomnak: hiucillae lachrymae! Szíves üdvözlettel hű barátod Ksztmiklós 1909 Dec. 20. Baksay Sándor. VII. Kedves Barátom. Ezt a sárgult levelet felhalmozódott emlékeim között fedeztem fel. Régen kaptam ezt Horváth Lászlónétól, kinek — (látszik rajta) — kedves olvasmánya volt. Küldöm neked, hogy megmentsem attól a sorstól, mely az én miscellaneáimra a gonoszokkal és fák levelfivel együtt vár. A két végső sor torsóvá vált, de nem az én kezeim alatt; próbáltam volna kiegészíteni, de nem ment. Próbáld te is ! Szíves üdvözlettel 1 hű barátod Xtm. 1910 Marc. 22. Baksay. Mellékelve volt e levélhez a következő tartalmú sárgult papírlap: Búcsúzás. Búsan megyek fölebb az utczán, Mintha rab volnék, lánczom húzván. Minden háznál a hol betérek, Sírva fogadnak s úgy kisérnek. Én is sirok, hogy sírni látom Sok jó hívem, sok jó barátom, — Oly jó ez a hat év emléke — Ugy fáj, hogy annak vége, vége . . . S könyűik, hogy szívemre hullnak: Szerzői s gyógyítói báninak ! Kis gyermek sírva búvik hozzám. — Vén asszony megcsókolja orczám, — Fejemre tett reszkető kézzel Az agg, áldásért égre néz fel, —