Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-26 / 39. szám

pénztárából 100 K-át szavazott meg építő iratok beszer­zésére. Egyházkerületi képviselőkiil választattak egy évre Schneider Pál barkai lelkész és Harsány i Elemér világi főjegyző. Az egyházmegyei közgyűlés javaslatot terjeszt fel a kerülethez az iránt, hogy a napidíj- és fuvardijigény a lelkészjellegű vidéki ker. tanácsbírák mellett a világi jellegű vidéki tanácsbírákra is terjesztessék ki. Világi tan ácsbi ró választásoknál ugyanis nem szorít­kozhatunk egyedül pesti lakosokra vagy vidéki dúsgaz­dag urainkra. Ezáltal intelligens középosztályunk értékes elemeitől fosztanék meg magunkat. Már pedig ezen kö­zéposztály férfiai nincsenek azon anyagi helyzetben, hogy évenkint oly tekintélyes összeget áldozzanak az egyházi adminisztráczióra, mint a mellyel kétszeri buda­pesti utazás és néhány napi fenttartózkodás jár. A többi egyházkerületekben — az egy erdélyit kivéve — a vidéki világi tanácsbírák ép úgy részesülnek napidíjban, mint az egyháziak, noha azt nem mindenki szokta felvenni, így volt ez nálunk is, míg a mult évben a ker. köz­gyűlés ki nem mondta, hogy csak a lelkészjellegű vidéki tanácsbírák vannak arra jogosítva, úgy hogy ezen hatá­rozat éle majdnem azon néhány tanácsbíró ellen látszik irányulni, kik azt -felvették. Azt hisszük, hogy a kerület helyt fog adni egyházmegyénk javaslatának annál is inkább, mivel ezzel a közpénztárra elviselhetetlen teher fog háramolni. Szokatlan izgalomba hozta a kedélyeket a 10 éves tisztújítás eszméjének újbóli felvetése. Ezt az indítványt ezelőtt három évvel már egyszer elvetettük. Most újból benyujtatott lelkészi részről. Az élénk vitában különösen a világiak vettek részt és pedig az indítvány ellen. A tíz éves tisztújítás behozatala mellett csak ketten szavaztak, vagyis a túlnyomó többség elvetette. Döntő érv volt az esperesi méltóság s függetlenség, valamint a tanácsbírák pártatlansá gának megóvása. Két egyház terjesztett be egyházfenntartói alapít­ványokról szóló alapítóleveleket, Kórógy és Piros. Mind­kettőé helybenhagyatott. Boldog emlékezetű Szabó Péter esperes atyánk fiai, dr. Szabó Lajos ügyész és dr. Szabó Béla kir. tan­felügyelő a pirosi egyház részére 1000 K-ás alapítványt tettek atyjuk nevének emlékezetére. Utolsó tárgyként szerepelt az esperes jelentése a rokkant katonák segélyezésére indított atig. 8-iki temp­lomi gyűjtésről, mely szerint az egyházmegye közönsége ezen nemes czélra közel 7000 K-át adakozott. A gyűlés 8-án délben Tóth Sándor esperes föl­emelő imájával ért véget. A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. Vértesaljai egyházmegyénk f. hó 14 én délelőtt tartotta közgyűlését Székesfehérváron. Az elnöki tisztet Lévay Lajos esperes és Sárközy Aurél legidősebb világi tanácsbíró töltötték be. A gyűlés leginkább csak a ren­des évi jelentésekkel tárgysorozatán csendes komoly­sággal, simán folyt le. Vitákra kinek volna ma kedve — nekünk, hál" Isten, okunk se volt. Ünnepélyes hangulatunkat a legnagyobb meghatott­ságig fokozta esperesünk megnyitó imádsága. Gyűlé­sünknek legkiemelőbb tárgya az esperesi jelentés volt, melyet mindvégig kitartó figyelem és teljes elismerés kisért és a mely most ez alkalommal is bizonyságot tett a mellett, hogy egyházmegyénk kormány pálczája a leg­jobb kezekben van! A jelentést végigjárva, a háború sok könnyel és vérrel öntözött, de dicsőség virágaival és hisszük, termő kalászaival is ékes barázdáit, megsiratva kerületünk nagy veszteségét e.-megyénk életének felemelő jelenségei közt mindenekelőtt rámutatott a kis Iváncsa nemes erőfeszí­tésére, mellyel a fegyverek rettentő zajában is befejezte oltárépítő nagy munkáját, azután kedves jubileumot ülni hívta föl az erre kész lelkes tábort abból a szép alka­lomból, hogy három kiváló világi tanácsbíránk, jelesen: Sárközy. Aurél, Farkasdy Dezső és Szüts Andor, töltötték be egyházi szolgálatuknak 30-ik évét. Szívből fakadt mindnyájunk jókívánsága: Isten tartsa meg őket még nagyon sokáig és nekünk is. Reámutatott a háború által kívánt nagy áldozatokra. A hozzávetőleges feljegyzések szerint tíz hó alatt 130 hívünk esett el. Tanítóink közül igen sok, több helyt mindkettő odavan a haza szolgálatára. Eletüket Isten kegyelme még megőrizte, de többen súlyos betegek közülük. Iskoláink természetesen érezték a nyomasztó viszonyok súlyát, bár többen fáradoztak lelkésztársaink közül önzetlenül a hiányzó erők hűséges pótlásán. Míg jóságukat hálásan köszönjük, reméljük, hogy a nemes munkába bele nem fáradtak és sehol sem nézik azt el, hogy gyermekeink e nehéz időben szívükben és elmé­jükben parlagon maradjanak. A vallásos buzgóság hő­mérője határozottan emelkedőben volt. Különösen a téli időszakban rendes és alkalmi (háborús tárgyú) istentisz­teleteink és összejöveteleink nagyon látogatottak voltak. A lelkészek szívesen felhasználják a háború nyújtotta sok alkalmat, melyben híveik iránt való szolgálatkész szeretetüket kimutathatják. Paptársaink közül Bazsó Lajos bodméri lelkész tesz a délnyugati harcztéren tábori lel­készi szolgálatot. Nagy Vincze társunk pár hónapig betegápoló lelkészként működött, de gyülekezete kértére hazatért. A háborús jótékonyságban is kiveszik részüket egyházaink. Csupán az egyházközségek 69,000 K-át, az egyházmegye 8000 K-át jegyzett hadikölcsönre. Híveink se vonogatták ki magukat sehol, bár jegyzéseik összegét még nincs módunkban megközelítőleg sem közölni. A rendes egyházfenntartási munkák csak a meny­nyiben még. tervek voltak, szenvedtek halasztást. Pátka 8000 K-át költött tornyára, Sárbogárd 2250 K költséggel iskoláját renoválta, Sukoró 10°/<ro s pótadóval készül feladataira, Ercsi 1300 K költséggel vasharanglábat készít csinos kivitelben. Összegezve az egyházaknak

Next

/
Thumbnails
Contents