Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

PETRI ELEK. Dunamelléki egyházkerületünk a presbitériumoknak csaknem egyhangú szavazatával Petri Elek theol. tanárt, budapesti lelkészt választotta püspökévé. Minden zaj és izgalom nélkül, ünnepélyes egyetértéssel, önként és annál nagyobb erkölcsi értékkel nyilatkozott meg a közbizalom Petri személye iránt, mely példás egyetértésnek kulcsa az új püspök kiváló egyénisége és eddigi közhasznú tevékenysége. Petri Elek régi magyar nemes családból származott és 1852 november 20-án Marosvásárhelyen született. Atyja Petri Ferencz, anyja Sombory Juliánná volt, a kik gondos és meleg vallásos nevelésben részesítették három leánygyermekük mellett az egyetlen fiokat. Az elemi- és a középiskolát Marosvásárhelyt, a reformátusok régi kollégiumában jelesen elvégezve, Petri 1870 őszén Szőts Farkas és Sándor társaságában Budapestre jött a theol. akadémiára, a hol Ballagi Mór, Kovács Albert és Farkas József voltak a tanítómesterei és a Szőts testvérek, Takács József, Tóth Sándor, Balla Árpád és Lévay Lajos az osztály-, illetve tanulótársai. Jellemének rokonszenves alapvonásai: a vasszorgalom és a példás pontosság, a vallásos lelkület és a kellemes szelídség már a főiskolai életben kezdtek kibontakozni, a melyek Petri részére mind az oktató tanárok, mind a tanulótársak részéről általános szeretetet és közbecsülést váltottak ki. Az 1874. év őszén az első lelkészi vizsgát különös kitűnő eredménnyel letévén, további önképzés végett az 1874/75. iskolai évet Szőts Farkassal együtt Németországon, a marburgi egyetemen, az 1875/76. tanévet Hollandiában, az utrechti egyetemen töltötte és az egyházi élet gondos megfigyelése mellett mindkét helyen főleg bibliai tanulmányokkal foglalkozott. 1876 szeptember havában Török Pál dunamelléki püspök meghívására segédtanárságot vállalt a budapesti theol. akadémián, a hol Ballagi Mór lemondása folytán az egyházkerületi közgyűlés 1877-ben helyettes-, 1879-ben rendes tanárává választotta a bibliai tudományoknak. Több, mint 25 évig tanárkodott Petri Budapesten a theol. akadémián és világos előadásával, kellemes egyéniségével, tapintatos, finom modorával a bibliai tudományoknak sok buzgó hívet, magának még több lelkes tisztelőt szerzett a fiatal Timotheusok körében. Theol. tanársága mellett Petri apósa, Török Pál oldala mellett az egyházi közigazgatásba is korán bele fogott. Török halála után a család és presbitérium felkérésére időközi lelkésze volt a budapesti egyházközségnek, mely a Petri közreműködésével állította fel 1883-ban a második lelkészi állást és az ő irányításával szervezte át presbitériumát 1884 tavaszán a debreczeni zsinati törvény rendelkezése szerint. Ez az időközi lelkészkedés fordulóponttá vált Petri életében, mert ékesszavú és meleg igehirdetésével, tapintatos és bölcs kormányzásával s egyéniségének rokonszenves tulajdonságaival annyira megnyerte a székesfővárosi reformátusságot, hogy mikor Szász Károly 1904-ben lelkészi állásáról lemondott, a budapesti egyházközség egyhangúlag Petrit hívta meg Papp Károly mellé második rendes lelkészéül. Budapesti lelkipásztorkodása összeesik a legnagyobb egyházközségünk rohamos fellendülésével, mert ekkor szervezik Budapesten a parókhiális köröket, ekkor emelik a lelkészi állásokat háromról hatra, ekkor szaporítják a templomokat ötre, mely nagyarányú egyházfejlesztő munkában, Kovácsy Sándor főgondnok mellett, Petrinek, mint az egyházközség lelkészi elnökének, jelentékeny része volt. De Petri nemcsak Budapestnek, hanem a dunamelléki egyházkerületnek és az egyetemes egyháznak is hasznos szolgálatot tett, főként az egyházi közigazgatás mezején. Már 1882-ben, egész fiatal tanár korában, tiz éven át egyik szorgalmas lelkészi aljegyzője, 1892-től 1911-ig, tehát 20 esztendeig példásan pontos egyházkerületi és theol. pénztárnoka, 1911-től 1915-ig köztiszteletben álló lelkészi főjegyzője és püspökhelyettese volt a dunamelléki egyházkerületnek, melynek püspöki irodáját Szász Károly elbetegesedésekor csaknem két éven át annyira közmegelégedésre vezette, hogy Baksay Sándor püspökké választásakor a presbitériumoknak több, mint kétötöd része Petrire adta püspökválasztó szavazatát. Az egyetemes egyháznak különösen 1895-től 1904-ig, tehát azon tíz év alatt tett becses szolgálatot, mikor mint az országos lelkészi és özvegy-árva gyámintózet első előadója, Hegedűs Sándor társaságában, ezt az új intézményt megszervezte és kifogástalan működésbe indította. E mellett egyházkerületünknek 1909-től 1915-ig az egyetemes konventen és annak több fontos bizottságában egyik tekintélyes lelkészi képviselője volt. Ezek mellett a becses közigazgatási szolgálatok mellett Petri az egyháztársadalmi és a belmissziói tevékenységtől sem zárkózott el. Mélyen vallásos lelkülete és kiváló szónoki képessége úgyszólván predesztinálta az önkéntes hiterősítés munkájára. Már theol. tanár korában szorgalmasan gyakorolta nemcsak a templomi, hanem a társadalmi igehirdetést is, Budapest belmissziói köreiben, különösen a Lorántfiy Zsuzsánna-Egyesiíletben, lelkészi működése idejében is, mint bibliamagyarázó és ünnepi igehirdető, maga is gyakran hallatta mindig örömmel hallgatott irányító és buzdító szavát s mint budapesti egyházfő, Isten igéjének a templomon kívül is szabad folyást engedett. E mellett a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak eleitől fogva tevékeny választmányi tagja, néhányszor ünnepi szónoka; az Országos Prot. Árvaegyletnek buzgó választmányi tagja; a Pesti egyházmegyei Lelkészértekezletben mint elnök; a mozgékony Kálvin-Szövetségben, mint lelkészi alelnök, megnyitó és alkalmi beszédeiben évek óta áldásosán érezteti vallásos lelkületének és képzett elméjének termékenyítő hatását. Sok oldalú elfoglaltsága miatt irodalmi téren Petri aránylag keveset dolgozott, könyveket nem írt, de néhány becses dolgozat és czikk mégis jelent meg tőle a néhai Egyházi Beformban, a Protestáns Szemlében és