Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ESISKOL Al LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Szabályszerű viaskodás. Gombos Lajos. — Vezérozikk: Keresztyén szépirodalom. Muraközy Gyula. — Krónika : Nagy forgalom, csekély haszon. Kárpáti falvak. Püspöki lemondás. — Táreza: Apróságok dr. Baksay Sándor életéből. — Belföld: Falusi levél. Balatoni. Holtponton az iratterjesztés. — Külföld : Németország. m. k. — Irodalom: Lukácsy Imre: ímé hamar eljövök, v. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Szabályszerű viaskodás. „Ha küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd." II. Tim.. 2 : 5. Sok vérbe került, míg három hónapja, hogy hadaink győzelmesen haladnak előre. Mit jelentett volna a sok kudarcz idején, ha arra az álláspontra helyezkedik hadvezetőségünk, hogy megmarad a „tanulatlan küzködés" korlátai között, vagy desperáltan lemond a továbbiakról? A veszteségek megtanították a mindenben tapasztalt, óvatos szabályszerű viaskodásra! A küzdés magában véve nem sokat jelent, sőt egyenesen haszontalan, felesleges idő és anyagi dolgok pazarlása, az okosság, czél figyelembevétele nélkül. Az emberi életben is épen úgy meg kell lenni annak a rátermettségnek, mely szembenéz az élet küzdelmeivel, bajaival, mely felveszi a küzdelmet akárminő ellenséggel. „Küzdelem a létért", mondották a mult század emberei, „az ember élete". És ha a mostani nehéz idők reánk szakadt gondját, könnyét, fájdalmát, a mindennapi élet terhes kötelességeit vesszük szemügyre, még inkább igaz a fenti mondás. Az élet nagy küzdőtér, a hol nemcsak nagy elvek, igazságok vívnak csatát, hanem a „kis emberek" apró gondjai is nehezen találnak megoldást. Az élet nem a felelőtlen, semmi törvény által nem korlátolt valami, hanem a felelős emberek meggondolt, sokszor késhegyig menő harcza. Az igazság harczol a gonoszság ellen, a világosság a sötétség ellen és minden ember valamelyik csoporthoz tartozik. Balga bajvívó az, a ki nem ismeri a bajvívás fogásait és mégis kész kitenni életét a veszedelemnek. Az élet porondján meg egyenesen kérlelhetetlen ellenségek viaskodnak egymással és nagyon balga az az ember, a ki nem tulajdonít nagy jelentőséget az életnek, nem köti életét az isten adta törvényekhez, nem gondol a „csúf vég", vagy „dicső jövő" lehetőségeivel. Az emberek legtöbbjót fel kell rázni az élet tudatos, nehéz harczára, a melynek feltételei vannak! Félkarú bajvívó az, a ki figyelmen kíviil hagyja az erkölcsi élet követelményeit, a léleknek azt az értékét, mellyel szemben a világ egészen eltörpül (Mat. 16:26.). Van erkölcsi élet, lelki törvények, a melyek figyelmen kívül hagyása teljes kudarczra vár. Hiába minden erőlködés, küzdés a földön, ha a normákat valaki kitörli botorul életéből, csak vesztesként hagyja el az élet porondját! A korona csak a szabályszerűen viaskodóé! Közelebbről minden lelkész küzd az evangélium diadaláért, legalább is a feltétel ez. Minden protestáns lelkész a világosság, haladás bajnoka, természetesen az egy;

keskeny úton keresztül (Csel. 4:12.). Gyönyörű nevet adtak történészeink a mult idők hű lelkészeinek : „bajnokok, bajvívók". Minden lelkész az, a kik nem vagdoshatják a levegőt, hanem az ellenség „elevenjére" kell vágniok. Az evangélium értéke ne szálljon le a bajvívók előtt; ami fegyvereink nem testiek, „hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására" (2. Kor. 10:4.). Egész sereg fegyver áll rendelkezésünkre (Ef. 6 :11—17.), a melyekkel bátran és a diadal teljes bekövetkezésének reményével szembeállhatunk a modern, ravasz, üres ellenségekkel. Legyen meg bennünk annak teljes tudata, hogy az Isten és a gonoszság közti tusa felette komoly. Legyünk tudatában a nehéz küzdelmeknek, használjuk a régi kipróbált fegyvereket. Az eredmény, a siker feltétlen követelménye: vegyük fel a harczot nyiltan az ellen, a mi gonosz, istentelen, aljas, erkölcstelen és a „késhegyig menő harcz", ha tudunk és akarunk szabályosan viaskodni, diadalt arat. Szabályszerűen küzdve „felettébb diadalmaskodunk az által, a ki minket szeretett", a ki előre kijelentette: „Én legyőztem a világot!" Gombos Lajos.