Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
venti irodának egyházunk természetével ellenkező szervezetét s működését fejtegette a már közkincscsé vált tények és érvek alapján. Végül határozati javaslatot nyújtott be a presbitérium által való konventi-tagválasztás, illetve, a konventi iroda paritásos szervezése sürgetésére. A felolvasás nyomában mindinkább elszélesedett vita indult, melyben a kérdésnek a felolvasásban mellőzött oldalai (jogtörténeti alap, az egységes szervezés és egyetemes főhatóság, az állandó zsinat stb) erőteljesen kidomborodtak. A vitában részt vettek Kacsóh Lajos dr.. hábián Dénes, Sebestyén Jenő, Veress Jenő, Sáfár Béla, Varga Antal, Nagy Ferencz és Petri Elek. Az elnök a vita anyagának összefoglalása alapján bizottságkiküldését ajánlotta a javaslatnak teljesebb kidolgozására, s ez vált határozattá. Nagy Ferencz esperes az egyházmegyét, annak lelkészeit érdeklő közigazgatási kérdések tárgyalását kezdeményezte (a közigazgatási ügyek pontos ellátása, az ezeket elmulasztó lelkészek rendbírsága, missziói statisztika őszinte és alapos volta). Szinok Zoltán az értekezlet! szabályzat tervezetéhez fűzött részletes megjegyzéseket s különösen a lelkészi körök létesítését és élénk működését sürgette. Többek hozzászólása s e pont elintézése után énekléssel (137. d. 6. v.) és Ory Lajos lelkes imádságával ért véget az élénk gyűlés. Harangok felajánlása Az alsóborsodi egyházmegyéhez tartozó cserépfalui ref. egyházközség —- lelkészek indítványára — egyik másfél métermázsás harangját a haza oltárára téve. a nemzeti védelem czéljaira nagy lelkesedéssel felajánlotta. A papnék egyháztársadalmi munkásságáról érdekes és figyelemre méltó sorokat ír a Ref. Szemle 31-ik számában Vásárhelyi János: „Nemrég a lelkes bálványosváraljai tiszteletes asszony egy igen kedves kérdést intézett hozzám, a melyben megkérdi, hogy helyes-e az a terve, mely szerint — mint írja — „úgy óhajtok könnyíteni az asszonyokon, hogy még a férfiaktól is reájuk maradt mezei munkát minél könnyebben és jobban elvégezhessék, hogy hozzák ide hozzám apró gyermekeiket, mikor munkába mennek s este vigyek haza, mikor ők is hazakerülnek s itt a tágas papi udvaron két kicsi leányom felügyelete, rendezése alatt legyenek egész napon át s a déli ebédjüket is — 1—1 jó levest kéregetni fogok majd innen-onnan — legtöbbször a kicsi nevelőnők fogják készíteni nekik. Isten segítsége mellett aztán nagyobb fiam nevezem ki igazgatónak." Hogy helyes-e ez a terv? Oly kedves, olyan megható, annyira nemes terv ez, hogy valóban csak egy finom érzésű asszonyi szívben, egy igazi papné lelkében születhetett meg. Nem szükséges bőven fejtegetni, hogy a mennyire helyes, épen annyira áldásos is ez a terv. E kérdéssel kapcsolatban szeretnék én is egy másik, általánosabb czélzatű gondolatot felvetni a papnék egyháztársadalmi munkásságára vonatkozólag. A beszterczevidéki szász ev. egyház eljárásából veszem a példát. Pár évvel ezelőtt az új ev. esperes indítványára határozták el, hogy az egyházmegyei gyűlés alkalmával a papnék is közös értekezletre gyűljenek össze s vitassák meg, hogy miképen fejthetnek ki férjük segítségére áldásos egyháztársadalmi munkát, tárgyalják meg, hogy egyházközségében eddig is ki mikép, milyen terv szerint dolgozott és így épüljenek egymás hite, buzgósága által! Talán nem kell mondanom, hogy a papnék ilyen összejövetelének semmi hivatalos, kötelező jellege nincsen, hanem tisztán önkéntes, társadalmi egyesülés az egész, közös feladatok megbeszélése ? Gondolatom az, hogy nem lehetne ezt nálunk is megcsinálni? íme a bálványosváraljai Tiszteletes asszony mennyire helyes és nemes feladatot valósít meg és Erdélyben (és Nagy-Magyarországban ! Szerk.) hány más papné van még, a ki szintén értékes és szép dolgokat valósít meg, nem-e lenne jó egységet, rendet, összefoglaló keretet adni legalább egyházmegyénként ennek a munkának ? Felmérhető-e az az áldás, mely a papnék így szervezett egyháztársadalmi munkásságából származna az egyházi életre, különösen a ref. nők nevelésére ? Az egyházkerületi „Kálvin-Szövetség" mellett, vagy annak keretében nem lehetne-e ilyen szervezett egységbe tömöríteni a ref. nők egyháztársadalmi munkáját is?" Nagyon életre való indítvány ez. Szerintünk is minden egyházmegyében megvalósítható. A Kálvin-Szövetségnek női alosztályát képezheti ez a munkaág. Az egyházmegyei gyűlések alkalmával gyűl egybe az egyházmegyei Kálvin Szövetség is. Hiszsziik, hogy sok áldás fog még ebből sarjadni! Tábori lelkészek. Az Egyetemes Konvent legutóbbi jegyzőkönyvében közli a tábori lelkészek névsorát. E szerint a közöshadsereghez 40, a honvédséghez 17 tábori lelkészt hívtak be a jegyzőkönyv összeállításáig. Ez a szám azóta természetesen lényegesen változott. Úgy hisszük, nem csalódunk, ha a ma működő lelkészek számát közel lOÜ-ra tesszük. De, hogy tervszerűtlenség és zűrzavar sok volt, azt egy-két közölt adat is mutatja. így p. o. a 25-ik honvédlovashadosztálynál két két tábori lelkész van. Ki ellenőrzi a tábori lelkészek működését? Tudjuk, hogy a legtöbb buzgón teljesíti feladatát. Kaptunk levelet, a melyből olvastuk, hogy a nehéz isonzói harczok után, az épen maradt, legénységnek Kónya Gábor szép istentiszteletet tartott, úrvacsorát osztott. De arról is értesültünk a panaszos levélből, hogy épen a fentemlített lovashadosztály közelében még egyik tábori lelkész sem mutatkozott. Pedig Dobronovicznál, mint a lapok is írták, véres napjai és súlyos veszteségei voltak. Milyen jól esik, különösen ilyen esetekben, ha nincs távol az, a ki arra nyert megbízatást, hogy a vigasztalás és bátorítás igéjét hirdesse fiainknak. Néhány adat az Egyetemes Konvent jegyzökönyvéből. Most vettük kézhez az E. K. közel 600 lapnyi terjedelmes jegyzőkönyvét, a melyben a betűrendes tárgymutató könnyen eligazít. A „mellékletek" egyébként több helyet foglalnak el, mint maga a tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvi pontok. A tárgyalásokról annak idején bő tudósítást adtunk, most e jegyzőkönyv alapján néhány érdekes adatot közlünk egyházunk egyetemes intézményeinek állapotáról és működéséről. Legrégibb közintézményünk a közalap. Hatalmas intézménnyé növekedett. Vagyon a mult év végén közel hat millió K volt. Költségvetése szerint a f. évben 53,000 K jut missziósegélyre, 68,212 K a nyugdíjintézetnek, 10,000 K egyszersmindenkori segély, 23,000 K tőkeképző segély, 195.213 K tőkekamatsegély, 6000 K a diakonisszaképzőknek, több kisebb tétellel együtt az évi költségvetés 364.694 K. Ezzel kapcsolatban említjük, hogy a konvent a mult évben 2974 millió tőkekölcsönt folyósított 328 egyházközségnek, 1911 óta több mint 2x /2 millió K-t. A lelkészi nyugdíj-és özvegy -árva gyámintézetnek folyó év elsején 19,688 kötelezett 124 gyámintézeti és 60 jogosított tagja volt. Az állások száma 2.264,100-al több, mintáz intézet megalapításakor, hét év előtt. A mult évben 33 lelkész és egy énekvezér ment nyugdíjba. A nyugdíjasok száma 60, a részükre kifizetendő nyugdíj kerékszámban 16,000 K. Az évi járulékkivetés 1914. évre több mint fél millió K, a hátralékokkal együtt a követelés 789,817 K volt, a melynek 83'4ü /0 -a befolyt. Vagyona az intézetnek a mult év végén 9.219,160 K volt, évi bevétele 1.715,387 K, a melyből 91,904 K-t a nyugdíjas lelkészek és383,718K-t
