Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-15 / 33. szám

Különös figyelmet érdemel az értesítőkben az a rovat, a mely a valláserkölcsi nevelésről ad számot. A munka központját ez kell, hogy képezze. Hiszen ezért vannak református gimnáziumaink. A konvent legutóbbi gyűlésében elrendelte, hogy minden gimnáziumban kell valamilyen vallásos ifjúsági egyesületi munkát végezni. Kerületünkben Budapesten, Kiskunhalason, Nagykőrösön volt „Konfirmált Ifjak Egyesülete", Kecskeméten az úgynevezett „osztálygyülekezetek" intézménye van. A legintenzívebb munka a mult iskolai évben is Budapesten volt, a konfirmáltak egyesületében, ennek, mint mindig, úgy most is a bibliamagyarázat képezte magvát. Itt az ifjak bibliaolvasóköröket is alakítottak. A budapesti vallástanárnak persze vannak munkatársai is. Különösen a Diákszövetség tagjaiban. Az igazi egészséges helyzet természetesen az lenne, ha a vallástanárnak mindenütt buzgó munkatársai lennének a többi tanárokban. Milyen nagy dolog is lenne, ha ott abban a vallásos egyesületben nemcsak a vallástanár, hanem a többiek is egyszer-másszor bizonyságot tennének, tudnának tenni az egy szükséges dolog mellett. Milyen privilégiuma lenne az a mi református iskoláinkba járó fiainknak, hogyan imponálna ez a más vallásúak előtt is. Valóban, majd ha eljön az az idő, hogy ez lehetséges lesz, akkor költözik majd ismét igazi evangéliumi protestáns szellem iskoláinkba. Most a „protestáns szellemet" a legtöbb helyen másként értelmezik. Ezzel kapcsolatban csak egy szót arról a szerencsétlen vallástanári vizsgáról. Olvastuk, hogy a kolozsvári vizsgán a jelentkezők mind megbuktak. Bizonyára olyanok jelentkeztek, a kikre nézve valamilyen oknál fogva ez a vizsga sürgős volt. Minél előbb eltörölni abban a formájában, a hogy most szervezve van ! E helyett lámpással is felkeresni mindenhova a legalkalmasabb embert, olyant, a ki nemcsak készültségének adta jelét, hanem, a ki jó bizonyságot tett reátermettségéről, élő munkás hitéről is. Egyébként melegen ajánljuk a vallástanár urak figyelmébe a Diákszövetség kiadványait, valamint évi konferencziáit, nyári gyűléseit és általában azt a munkát, a melyet ez a szövetség végez az ifjúság körében. A munka lényege az, a mi után annyian vágyódunk: munkatársakat nevelni tanárok, orvosok, stb. körében Isten országának terjesztésére, nevelni olyan intelligencziát, a mely sehol és semmiben sem szégyenli az evangéliumot, a mely nemcsak a zöld asztalok mellé kívánkozik, hanem részt kér az egyház belső, szellemi munkájából is. Es ennek a diákszövetségi munkának ott kell kezdődnie a gimnáziumi felsőbb osztályokban. Ne mondja senki, hogy még korán van ott. Korán ? Hiszen Egyházi Törvényünk értelmében (I. t.-cz. 144. §.) a gimnáziumi felsőbb osztályok tanulói mint legátusok már felmehetnek a szószékbe is „prédikálni" . . . Internátus van a budapesti és nagykőrösi gimnáziummal kapcsolatban, az utóbbi még nagyon kezdetleges állapotban csak néhány tanulóra berendezve ; a budapestiben 32 tanulóra van hely ; az évi ellátást a jövő tanévre 1400-ról 1600-ra emelték. Köztartás (konviktus) csak Kunszentmiklóson nem volt. Itt alunmeumi segélyeket adtak. A köztartások egyébként a mult tanévben mindenütt nagy nehézséggel küzködtek a rettenetes drágaság miatt, több helyen életbeléptek a „húsnélküli napok". Gimnáziumainkban sok ösztön- és segélydíj van. Újabb alapítványok is voltak. A legjelentősebbet a kunszentmiklósi főgirnn. kapta a Baksay Sándor—Hetessy Viktória-alapítványt, a melyről már megemlékeztünk. Itt létesült a legemlékezetesebb alapítvány is az elesett Czira Dénes tanár nevét viselő több, mint 1000 K értékben. A Baár-Madas felsőbb leánynevelő-intézetnek a mult tanévben 67 vizsgát tett növendéke volt, 41 budapesti, a többi vidéki; a mult évhez képest az apadás: 10. A hadiévet az internátus is megérezte. Mindössze 28 bennlakó és 6 félbennlakó növendéke volt. Az ellátási díj 1420 K volt, ebből 1000 esett az ellátásra, 300 K a tandíj ós 120 K a zenetanításra. Ezek a díjak a jövő •tanévre sem változnak. Az értesítő elején olvassuk a „továbbképző-tanfolyam"-ra vonatkozó érdekes tervezetet, a melyet már lapunkban is közöltünk és a melyre felhívjuk e helyen is a szülők figyelmét. Sajnos, az a terv, hogy az intézet új helyiségbe költözhetik, most bizonytalan időre halasztást szenved, de a fentartó testület a mostani helyiséget átalakításokkal a lehető legalkalmasabb állapotba helyezteti. Érdeklődéssel és féltő gonddal kell tekintenünk erre az intézetünkre, hiszen ebben látjuk magját leendő budapesti leánygimnáziumunknak ! A fenti intézetekkel kapcsolatban emlékezünk meg az egyházkerület nagyfontosságú intézetéről, a nagykörösi ref. tanítóképző-intézetről, a melynek a mult évben 69 növendéke volt, néggyel több, mint az előző tanévben. Ezek közül az iskolai év folyamán 16 vonult be hadiszolgálatra. A növendékek közül 62 volt református; 16 volt nagykőrösi, a többi vidéki (Pest vármegyei 21). Elégtelen osztályzatú volt 17, a mi mutatja, hogy milyen gyenge elem megy a tanítói pályára. A hét tanár közül egy vonult be hadiszolgálatra: Székely Endre h. tanár. Képesítő vizsgát 10 növendék tett. Kicsi termés és ebből is több mint fele hadiszolgálatra vonult be. Bizony nagy szükség lesz a közeljövőben a nőtanítókra! Ámult tanévben töltötték be néhai H. Kiss Kálmán tanszékét Sziics Dezső oki. lelkésszel és tanárral. Az intézetnek az igazgatóval, Váczy Ferencczel együtt most két fiatal okleveles lelkésztanára van. Ez biztató záloga annak, hogy a mi leendő ref. tanítóink az eddiginél is mélyebb vallásos nevelésben fognak részesülni a többi tanárok és egyéb ottani munkaerők közreműködésével. És végül mondanunk sem kell, hogy összes tanintézeteink bőséges részt kértek és vettek mindazokból a hazafias munkákból, áldozatokból, a melyekre a mult emlékezetes tanévben mindenütt oly nagy szükség volt.