Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

Milyen ifjúságra van szüksége a magyar nemzetnek — Krisztus, mint Megváltó. Érdekes, liogy a különböző gyűlések különböző előadói a várható és természetes periferikus különbségek mellett mennyire egységesen látták meg e nagy kérdések lényegét. Nemzeti életünk ezeréves múltjának szilárdsága az evangéliumon való fundáltságban leli magyarázatát. S olyan mértékben volt erős, a milyen mértékben ragaszkodott hozzá és élte azt (Sándor József, az EMKE. alelnök-titkára); jövendő világtörténelmi hivatásunk az, hogy belsőleg kiépített nemes, elfogadásra érdemes — szóval keresztyén — kultúra által megoldói legyünk kicsiben saját határainkon belül, szélesebb körben a közeli Balkánon azoknak az égető kérdéseknek, a melyeknek elintézéséért folyik most a fajok és kultúrák ez irtózatos háborúja. (Ravasz László, dr. Szabó Aladár, Victor János.) S ennek a jövendőnek olyan ifjakra van szüksége, a kik keresztyénségük által magyar lelkük összes, nagyszerűen adott lehetőségeit termelik ki és adják oda a nemzetnek és a világnak, a kik az egyetemes jelölés nagy ügyének, istenországának a kiépítésében találják meg a maguk életének legtermészetesebb boldogságát (dr. Apáthy István kolozsvári egyetemi tanár). Ezeknek a ránk nézve legégetőbb nemzeti problémáknak megfelelőleg odarajzolták előadóink Krisztust, mint a bűn abszolút ellenségét, a ki minden bűnben az egyén és a faj legnagyobb ellenségét látta, mint Királyt, a ki istenországában az egyes ember és a világ legtermészetesebb élet-teriiletét találta meg és mint Megváltót, a ki a maga odaáldozott életében felénk törő szeretete által új és természetesen boldog életre tud átszülni bennünket. A harmadik előadáscsoport a keresztyén élet tényeivel foglalkozott: újjászületés, bibliaolvasás, imádkozás és szolgálat czímeken. Apologetikus sorozatunk felölelte a hit legnehezebb kérdéseit: A biblia és a modern ember, Hit és tudás, A szenvedés problémája, Hogyan tekintsük életpályánkat? A barátság kérdése, A tisztaság czitnű előadásainkban pedig a diákélet égető gyakorlati kérdéseire igyekeztünk feleletet adni. Az idők természetéből fakadt két tárgya a gyűléseknek: A háború erkölcsi egyenértéke és Bismarck keresztyénsége, ez utóbbi Révész Imre kolozsvári theol. tanár nagyszerű tollából. Ha ezekhez hozzávesszük még a mindennapi bibliatanulmányozó köröket, a reggeli és estéli áhítatokat, kész volna a gyűlések váza. Váza, mert ezek mind csak hordozói voltak valaminek, a mit leírni sokkal nehezebb, mint átélni. Hordozói az előadásokon, személyes bizonyságtételeken, belsőséges barátságból fakadó beszélgetéseken, rejtett imádságokon keresztül munkálkodó isteni Léleknek, a melynek „zúgását" minden helyen szinte elemi erővel megtapasztaltuk. Az egész gyűlés olyan volt, mint egy munkában levő kohó, a hol a szén, levegő, kalapács és emberi erő összetett munkájából egyszerre csak előáll valami új remekmű, a melyen ott van az alakító Mester bölcsességének és kegyelmes akaratának minden szépsége és erőteljessége. A gyűlések előadóit igazán nehéz volna felsorolni a nevek sokasága miatt. A vezetőség tagjain kívül előadók voltak: Czeglédy Sándor, Lic. Rácz Kálmán, dr. Kenessey Béla, Nagy Károly, dr. Apáthy István, dr. Ravasz László, Sándor József, dr. Imre Lajos, Kádár Géza, Erdélyi László, Révész Imre, Konrád György, dr. Szabó Aladár, Nagy István, Takaró Géza, Makay Lajos, Kiss Ferencz, Murányi János. Érdekes és érdemes volna hoszszan írni minden egyes gyűlés karakteréről, de, tudom, a hely kevés. így csak az erdélyinek nevezhető nagyenyed—orbói konferencziáról szólok röviden. A gyűlést ott Kenessey püspök úr őméltóságának pártolása, Ravasz és Révész professzorok előkészítő munkája és az enyedi kollégium és egyház vezetőségének osztatlan és mindnyájuknak nagy hálára kötelező segítsége tették lehetségessé. Képviselve voltak rajta — kettő kivételével — az összes kollégiumok. A diákok mellett nagyszámmal jöttek lelkészek is, a mi — különösen a gyűlés végén elhangzott nyilatkozatokat tekintve — nagyon érdekes jelenség. Első találkozása volt ez mozgalmunknak az erdélyi diáksággal. Felséges látvány volt, hogyan jött mind közelebb négy-öt nap alatt a két egymásra nézve sok tekintetben új és szokatlán pólus egymáshoz, hogyan lett végre egy a minden igazságot magában foglaló Jézus Krisztusban. A közös Úrban való közös hit melegségével és könnyével váltunk el egymástól abban a reményben, hogy jövőre a felajánlott két hely valamelyikén tartunk megint erdélyi konferencziát. Deme László. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Mezőgazdasági munkások vasúti kedvezménye. Mezőgazdasági munkások vasúti szállítására nézve a Magyar vasúti és podgyászdijszabás I. rész „Közös határozmányok" 12-ik szakaszának II. 1, a—b) fejezete a következőképen intézkedik : Hivatásos mezőgazdasági munkások vagy napszámosok (férfiak, nők, valamint 10 éven felüli fiúk és leányok), ha ebbeli minőségüket az 1898. évi II. törvényczikket életbeléptetett „Munkásigazolvány" czímű könyvecskével igazolják, ugyanarról a kiindulási állomásról ugyanarra a rendeltetési állomásra, legalább öten együtt, egy csoportban utazva, a személy-és vegyesvonatok ILI. kocsiosztályában fél menetdíjat tartoznak csak fizetni. Bárminő bel- ós külföldi munkások, ideértve a fentebb megnevezett és részletezett munkásokat is és pedig férfiak, nők, valamint tíz éven felüli fiúk és leányok (azonban az iparosok, mesteremberek, valamint szolgák és cselédek kivételével), a kiknek munkásminősége külső megjelenésüknél fogva vagy a magukkal vitt szerszámok, felszerelési tárgyak és egyéb ismertetőjelek alapján kétségtelenül felismerhető, ha munkaelnyerés czéljából vagy pedig munkahelyükről lakóhelyükre, ugyanarról a kiindulási állomásról ugyan-