Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

Mahling: Kedves diákjaim és testvéreim, a halál angyalának szárnysuhogása, a fegyverek csillogása és az ágyúk dörgése közben letérdelünk veletek, a bölcsőben levő kis gyermek előtt és hálát adunk Istenünknek égő szívvel az ő Jézus Krisztusban való szeretetéért! Úgy szerette Isten a világot! Es mégis hadd köszönjem meg, testvérek, a ti szereteteket. Ti mindeneteket odaadjátok, nélkülöztök, szenvedtek, harczoltok — érettünk! Ebben az évben úgy megértjük, mint eddig sohasem az Önfeláldozó szeretetnek egész erejét és mélységét. A szeretetnek ebből a vetéséből dicső aratás fakad, kell, hogy fakadjon! Isten a szeretet s a ki a szeretetben marad, Istenben marad s Isten ő benne 1 Istennek ez a szeretete őrizzen meg titeket a harczban a győzelemre, a halálban az életre! Deissmann Adolf: . . . Akkor tudták meg sokan Az egész világon. Őrök hallották, A kik künn voltak a lovak mellett, A kik őrizték a lovakat Es a szarvasmarhákat a mezőn. Azok látták, Mint oszlott szét a sötétség a légben s Isten fénye Mint tört át gyönyörűen a fellegeken. Megvilágosítva a pásztorokat a mezőn . . . „Valóban, monda az Isten angyala, Kedves hírt jelentek néktek S nagy erőt hirdetek: Krisztus megszületett." (Heliand.) Zscharnack m. tanár: Haza és szabadság legszentebb a földön, olyan kincs, a mely végtelen szeretetet és hűséget foglal magában, a legnemesebb jó, a mivel a jó ember a földön bírhat s a mit kívánhat. Imádkozzál minden nap Istenhez, hogy szívedet erősítse meg és lelkedet hevítse föl bizalommal és bátorsággal, hogy ne legyen egy szeretet se szentebb előtted, a haza iránt való szeretetnél és egy öröm sem édesebb a szabadság öröménél. (Arndt F. M.) Ezeken kívül még Strack, Rumé, Holl, Schmidt Károly, Stuldfaut és Gressmann tanárok, Midért, Soden János báró, Lüttge, Díbelius Márton, Scholz Henrik, Fabricius és Eissfeldt magántanárok írtak ünnepi üdvözlő sorokat. Csak sajnáljuk, hogy helyszűke miatt nem közölhetjük ezeket is. A tanárok és tanítványok hazafiúi és keresztyéni szeretetének nagyemlékű bizonysága ez az írás, ez a tett is ! V. J. A MI ÜGYÜNK. A pesti egyházmegyei Kálvin-Szövetség elnöke, Mátis Márton a következő körlevelet írta a Szövetség tagjaihoz : „Január 6-án mult egy éve, liogy megalakult egyházmegyénkben is a Kálvin-Szövetség. Az alakulásra, mely Gödöllőn volt, emlékezhetünk, hogy miként történt. Egy hétköznapból vasárnapot csináltunk. Kezdet jó volt, tovább is jó lesz, biztattuk egymást és azzal váltunk el, hogy csináljuk otthon tovább, Annak a dicsőségére, Kinek nevében megkezdtük. Úgy is történt! Rövid idő múlva következtek a levélben és szóval való megbeszélések, hogy hol, mikor és hogyan történjenek a helyi megalakulások. Jöttek sorra: Őrszentmiklós, Ocsa, Péczel, Alsónémedi, Rákospalota, Rákoscsaba, Üllő Vecséssel együtt, Vácz, Fóth, Pócsmegyer stb. stb.; csinálták is nagy lelkesedéssel összejöveteleiket. Most azután láthatják is sok helyen, hogy mi haszon van belőle. Elmondhatjuk, hogy a Iegjobbkorra készítettük el a sánczot. Ma mindenki a védelemről beszél és a védelmi eszközöknek távol is, itthon is nagyban emelkedett az értékük. Vigyük is bele híveinket, a sáncz mindnyájunk védelmére készült; soha fel ne adjuk! Még küzdelmek árán is megtartjuk! — Itt volna az ideje az összejövetelnek, a nagygyűlésnek, melynek épen az lenne a czélja, hogy beszámoljunk — egymás buzdítására — a haszonról s megbeszéljük a további teendőket. Az idő erre most nem alkalmas, hiszen sok lelkész még a falu határából se léphet ki. Azok pedig, a kiknek közreműködésével történnék, nincsenek otthon, nincsenek itthon. Várnunk kell békés időket, boldogabb napokat! A csendes munkálkodás azért ne akadjon meg, hiszen a végezni való eddig is sok volt, a háború most még többet hozott. A sok közül egyet: nagy gondot okoz a harcztéren lévő katonák vallásos könyvekkel való ellátása. Végezze ezt mindenütt a helyi Kálvin-Szövetség. A hol megtették, bevált, mert mindenki előbb-utóbb megkapta a kis imakönyvét. Azt mondja az Esti levél, hogy most ne kívánjunk, hanem csináljunk boldogabb új évet. Csináljunk hát — mi tegyük hozzá — Istenünk nevében. Szövetségünk pénztáráról (Pócsmegyer) ne feledkezzünk el! Üdvözlet a sánczon beliil és kívül lévőknek is, a távolban harczolókra pedig különösképen nagy kegyelmét kérjük az Úr Istennek. A pesti ref. egyházmegye esperese felkérte az egyházmegye kötelékébe tartozó egyházközségeket, hogy ott, a hol az még nem szokásos, lapunkra az 1915. évtől kezdve az egyházpénztár terhére fizessenek elő a lelkészi hivatalok részére. Köszönjük neki e helyen is a figyelmet. Ez valóban méltányos dolog. Lapunk nem kerületi „hivatalos" lap (soha sem is volt), de természetes, hogy elsősorban a mi kerületünket legközelebbről érdeklő hivatalos dolgokat közlünk, miután minden kerületnek megvan a maga lapja. Minden politikai község járat legalább egy lapot elöljárósága részére. De vannak egyházközségek, hol h. és s.-lelkészek vannak. Szerény fizetésükből nem igen járathatnak lapot, pedig ők is csak érdeklődnek az egyházi ügyek iránt! Ennek a kis tehernek a költségvetésbe való felvétele nem nagy dolog. Es azután lapunkban olyan közlemények is vannak, a melyeket a gondnok és presbiter urak is épüléssel olvashatnak. Nagyon csudálatos, hogy vannak kerületünkben olyan egyházközségek, hova lapunk nem jár és a hol talán egyetlen egyházi lapot sem olvasnak. Arról nem is szólunk, hogy világi uraink, tanácsbíráink, presbitereink nagyon gyér számmal szerepelnek egyházi lapok előfizetőinek és olvasóinak sorában. Ez még talán nagyobb baj, mint az előbbi. Nem lenne egyházunk ártalmára, ha az esperes és lelkész urak őket is buzdítanák erre. Mi nem kizárólag lelkésztársaink számára igyekszünk szerkeszteni az újságot. Távíratmegváltásí lapok üdvözlésekhez és részvét kifejezésére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt jt ^t jt jt